PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Az általános vitában elmondtam, hogy véleményem szerint probléma van a pótköltségvetés bevételi oldalával kapcsolatban, és most ehhez igazodva szeretném a részletes vitában elmondani, hogy megfelelő módosító indítványokat nyújtottam be a költségvetés bevételi oldalának helyrehozása érdekében.
Tulajdonképpen Bolyai János után, őt egy kicsit plagizálva, elmondanám az appendixet az első felszólalásomhoz, amelyben a mondanivalóm is az, hogy az adott geometriai elképzelést, az euklideszi geometriában elképzelt egyik axiómát nem tekintem annak - méghozzá, ugye, a párhuzamosokról szóló axiómát. Igaz - Bolyai Jánossal szemben - elkövetem azt a hibát, hogy egy másik axiómát állítok föl az általam tagadott axióma helyett.
Én tagadom azt az axiómát, miszerint a költségvetés bevételi oldalán akkora baj van, hogy szükség volt a pótköltségvetés benyújtására. Helyette azt az axiómát állítom föl, hogy nem hiszem el, hogy 1992 októberének legvégén a magyar Parlament, illetve a magyar Kormány akkorákat tévedett volna a Vagyonpolitikai Irányelvek elfogadtatása során, mint amekkora tévedésekre utal a jelenleg folyó bevételi vita, illetve hogy az 1993. június közepén benyújtott Vagyonpolitikai Irányelvekbe akkora tévedések lennének már előre beépítve, mint amekkorákra fény derült, vagy legalábbis mint amekkorára utalás történt a gazdasági bizottság ülésén.
Arról van ugyanis szó, hogy ha megnézik a pótköltségvetés tervezetét, annak két utolsó sora két, a privatizációval összefüggő bevétellel foglalkozik. Az egyik sor az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság 1992. évi tevékenysége után képződő nyereségből származó osztalékkal foglalkozik, és arra tesz javaslatot, hogy az eredeti, tehát 1992. október legvégén előirányzott, majd a költségvetésben megerősített 14 milliárd forintos osztalék helyett mindössze 5 milliárd forint osztalékot fizessen be a Vagyonkezelő Részvénytársaság a költségvetésnek.
Módosító indítványomban én arra tettem javaslatot, hogy ez az 5 milliárd legalább 8 milliárdra növekedjék meg. Föltettem a kérdést a Pénzügyminisztérium tisztelt munkatársainak: mondják meg nekem, hogyan alakult az elmúlt év végén a Vagyonkezelő Részvénytársasághoz tartozó társaságoknál a nyereség, ebből a nyereségből mi az, ami ott tartandó az ÁV Rt. berkeiben, és melyik volumen az, amit feltétlenül be kell hozni a költségvetésbe.
(17.50)
Ezt a kérdést annál is inkább jogosnak éreztem, mert tudomásom szerint az államháztartási törvény értelmében tegnap lejárt a határideje annak, hogy az elmúlt év utáni zárszámadást a Pénzügyminisztérium az Állami Számvevőszék elé terjessze. Ennek értelmében tudnia kell a Pénzügyminisztériumnak azt, hogy hogy alakult az elmúlt évi mérleg, beleértve az ÁV Rt. mérlegeit is, illetve a hozzá tartozó vállalatok mérlegeit is.
Abban az esetben, hogyha választ kaptam volna, és az lett volna a válasz, hogy, sajnos, olyan kevés nyereség képződött, hogy csak 5 milliárdot lehetett a költségvetés számára elvonni, és semmi nem maradt az ÁV Rt.-nél, elfogadtam volna ezt a választ, és visszavontam volna a nyolcmilliárdos növelésre tett javaslatomat. Azonban nem ilyen választ kaptam, hanem olyan választ kaptam a Pénzügyminisztérium tisztelt munkatársaitól, hogy még nem készült el a zárszámadás, amiről el kell, hogy mondjam, hogy szerintem nem felel meg az államháztartási törvénynek. Ezenkívül olyan tájékoztatást kaptam, hogy fogalmuk nincs arról, hogy mekkora nyereség képződött, és melyik az az összeg, amelyikből 5 milliárdot fizetnének be a költségvetésbe.
Ennek megfelelően az 5 milliárd forintot továbbra is abszolút megalapozatlannak tartom ahhoz, hogy ezt el lehessen fogadni, vagy tudomásul lehessen venni. Lényegesen mélyebb információra lenne szükség. Természetesen nemcsak nekem, hanem, gondolom, az egész Parlamentnek, hiszen olyan pénzekről van szó, olyan közpénzekről van szó, amelyeknek a felhasználási döntései a Parlament hatáskörébe kéne, hogy tartozzanak.
Az az érzésem, hogy két okból kerül sor ilyen alacsony összeg előirányzására.
Az egyik ok, hogy valóban kisebb nyereség képződött annál, mint amennyit szerettünk volna látni. Azonban azért képződött kisebb nyereség, mert a nyereség egy jelentős része elment olyan alapítványokba, amely alapítványokról itt ma már szó volt, szó volt korábban a különböző interpellációk, kérdések és törvényjavaslatok kezdeményezése kapcsán a Parlamentben. Különböző, az ÁV Rt.-hez tartozó jelentősebb állami vállalatok tudomásom szerint jelentős pénzeket adtak át megcímzetlenül vagy előttünk ismeretlen alapítványokba. És itt kaptunk egy olyan tájékoztatást az illetékes, nem Szabó Iván, hanem Szabó Tamás miniszter úrtól, hogy ez az alapítványoknak átadott pénzek kérdése üzleti titkot képez, ennek megfelelően nem tartozik a Parlamentre. Hát hogyha a nyereség egy részét eldugják alapítványokba, akkor természetesen kevesebb osztalékot fizethetnek be az ÁV Rt.-hez tartozó szervezetek a költségvetésbe.
A másik magyarázat az volt, hogy az ÁV Rt. a nála maradó pénzeket reorganizációra és a veszteséges szervezetek bizonyos finanszírozására használja. Szerintem ez teljesen ellentétes az ÁV Rt. létrehozásáról szóló törvénnyel, a keresztfinanszírozásokra az ÁV Rt. felhatalmazást a törvényben nem kapott, bár a reorganizációt mint célt nagyon helyesnek tartom.
Fölhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét azonban arra, hogy a jelenleg előttünk fekvő pótköltségvetésben ugyanúgy, mint az év elején elfogadott költségvetésben, előirányzott a Parlament reorganizációs feladatokra összegeket, ha jól emlékszem, 5,8 milliárd forintot. Amennyiben ilyen célra kívánunk felhasználni pénzt, akkor a Parlament döntése alapján a költségvetésben bemutatott módon be lehet ilyeneket állítani. De az, hogy ez az ÁV Rt. keretében eldugott finanszírozással történjék, azt hiszem, elfogadhatatlan nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti képviselőtársaim számára is.
Az elmondott módosító indítványomon túlmenően javaslatot tettem arra, hogy az időközben megismert '93-as Vagyonpolitikai Irányelvekben szereplő bizonyos, szerintem teljesen indokolás nélkül szereplő, nem, mindenképpen teljesen indokolás nélkül szereplő, de szerintem teljesen indokolatlanul szereplő pénzek egy része kerüljön közvetlenül a költségvetésbe befizetésre. Fölsorolom azokat a tételeket, amelyeket a módosító indítványaim tartalmaznak.
Először is szerepel a Vagyonpolitikai Irányelvek tervezetében egy olyan rovat, hogy az Állami Vagyonügynökség a róla szóló törvény alapján jogosult létrehozni egy gazdasági társaságot, amelybe 3,7 milliárd forintot jogosult átadni. Én azt hiszem, hogy e 3,7 milliárd forintnak egy teljesen specifikálatlan, indokolás nélkül elénk terjesztett gazdasági társaság alaptőkéjeként történő felhasználása abszolút elfogadhatatlan egy olyan költségvetési helyzetben, mint amilyenben vagyunk. El tudok képzelni mindenféle hasznos gazdasági társaságokat is. Emlékszem arra a vitára, amit az ideiglenes vagyon kezeléséről szóló törvény kapcsán folytatott a Parlament. Ennek a vitának a keretében elhangzott az, hogy azért kell felhatalmazni a Vagyonügynökséget gazdasági társaságok létesítésében való részvételre, mert szükség lehet például tanácsadó, privatizációt támogató szervezetek megalakítására. Én gondolom, hogy ilyen szervezetek létesítése néhány millió forinttal, vagy néhány tízmillió forinttal megoldható, ha szükség lenne rá. Nem tudom, hogy szükség van-e rá akkor, amikor ebben a szakmában ma Magyarországon a kínálat nem kicsi. 3,7 milliárd forintot egy meg nem magyarázott, nem indokolt szervezet létrehozására eltenni, tartalékolni, szerintem több, mint hiba. Ezt a pénzt a magyar költségvetés bevételei között szerepeltetni kell.
Következő tételek szerepelnek még a javaslatomban. Ebben három olyan tétel lesz, amelyikben el tudom képzelni, hogy a javaslatom vitatható, de csak azért, mert a Vagyonpolitikai Irányelvek nem tartalmaz indoklást. A három tétel a következő:
Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság alaptőkéjének fölbővítésére 6,9 milliárd forintot, az MBFB Rt., tehát a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Részvénytársaság alaptőkéjének feltöltésére 4 milliárd forintot, a világkiállítási alap föltöltésére 2,5 milliárd forintot irányoz elő ez a vagyonpolitikai irányelv.
Az elmúlt évi döntéseink, pontosabban az önök döntései, de ennek ellenére érvényes döntéseink ellenére kerültek ezek az összegek idén is előirányzásra. Ha tavaly októberben nem tudtuk, hogy a pénzek nem jönnek be, akkor én nem tudom, hogy hogy tudunk egyáltalán egy évre előrelátni, ha két hónapra se látunk előre. Ha bejöttek a pénzek, és nem erre költötte el a tisztelt Kormány vagy a tisztelt Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság, vagy az ÁVÜ, akkor viszont törvényellenesen járt el. Tehát itt valami tévedés kell, hogy legyen. Indokolás nélkül van előterjesztve. Ennek megfelelően nekem az a véleményem, hogy amíg meggyőző érvek nem hangzanak el, addig ezeket a pénzeket - tehát összesen a három tétel együttesen 13 milliárd forint körüli összeg - a költségvetés bevételi oldalán elő kell irányozni.
Külön megjegyzést szeretnék tenni a világkiállítási alap pénzeiről. 2 és fél milliárd forint szerepel az említett dokumentumban. Akkor, amikor híreink szerint a Világkiállítási Programiroda a pénzeivel úgy áll, hogy államkötvényeket vásárol, mert nem tudja a beruházásokat folytatni. Lényegesen kevesebb pénz felhasználása várható 1993-ban, mint ami a költségvetésben eleve szerepel.
Szerepel a jelenlegi költségvetésben - önök megnézhetik a kötetben - 13,7 milliárd anélkül, hogy ezt a plusz 2,5 milliárdot bárki oda kívánná adni. Én azt hiszem, hogy egy újabb olyan lehetőség, ha megint csak többé-kevésbé józanul látunk előre, és az az akció már igaz, hogy a Vagyonpolitikai Irányelveket tudatos, megfontolt tevékenység után nyújtotta be a Kormány, akkor ez az összeg rendelkezésre állhat.
Még egy tétel van, amire konkrét módosító indítványt tettem: ez a gépjármű-kárrendezési és -felelősségbiztosítási alap számára nyújtandó 0,7 milliárd forintos összeg, amelyik teljességgel érthetetlen. A költségvetésünk tartalmaz 1 milliárd forintot erre a célra, illetve a költségvetés 7. számú melléklete tartalmaz 314 millió forintnyi vagyonhozadék-előirányzatot. Ezzel szemben az 1 milliárdot odaadja a költségvetés, és plusz 700 millió forint készpénzt kívánnak a privatizációs bevételekből erre a célra biztosítani. Ezenkívül 2,2 milliárd forint vagyon juttatása szerepel szintén a Vagyonpolitikai Irányelvekben. Tehát újabb 700 millió forint, amelynek indoka nincs.
Ha mindezt összeadom, akkor 20,8 milliárd forint van a Vagyonpolitikai Irányelvek kiadási oldalán olyan előirányzat, amelyik mindenféle fenntartás nélkül az én véleményem szerint - vagy legalábbis kisebb fenntartásaim vannak csak, és ezt végig kellene vitatni - a költségvetésünkben bevételi növekményként jelentkezhetne. Ez nem azt jelenti, hogy én azt javaslom, hogy a folyó költségvetésben éljük föl a vagyont.
(18.00)
Én azt javaslom, hogy a költségvetésben tegyük láthatóvá ezeket a forrásokat, és a költségvetésen keresztül használjuk föl az ország jövőjét szolgáló célok érdekében.
Ezenkívül hadd mondjam el, hogy további források lehetségesek lennének abban az esetben, ha vitára lehetőség lenne. Ha mód lenne arra, hogy végigtárgyaljuk azt a gazdaságpolitikai gondolatmenetet, amelyiknek a következtében valakik föl kívánnak gyorsítani készpénz nélküli privatizációs folyamatokat, szintén egy olyan gazdasági helyzetben, mint amilyenben vagyunk.
El tudom képzelni, hogy például a kárpótlási igények kielégítésére nem 58 milliárd forintnyi portfoliót kínál föl ma a magyar társadalom ebben az évben kárpótlási célokra, csak ötvenet, és nyolcat megpróbál értékesíteni. Majd jövőre 8 milliárd forinttal több fog a kárpótlási célokra megjelenni. De ha mi sürgetjük, és egy évben, egy ilyen nehéz évben teljesíteni kívánjuk 58 milliárd forint értékig ezt az elképzelést, akkor megint lemondunk jelentős költségvetési forrásokról vagy fejlesztési forrásokról.
Hasonlóképpen szó van arról - tele van az öszszes sajtó, rádió, televízió azzal -, hogy egy kisbefektetői részvénytulajdonosi program készül. Feltételezem, hogy ez igaz, kormányzati körökből is lehet ilyeneket hallani. A Vagyonpolitikai Irányelvekből ezt nem lehet tudni, a Vagyonpolitikai Irányelvek ilyen apróságokat nem köt a tisztelt magyar Országgyűlés orrára. De egy ilyen program szintén azt jelenti, hogy a készpénz nélküli, tehát nem piaci típusú privatizációt fogjuk gyorsítani, megint csak egy olyan gazdasági helyzetben, amikor ez nem lenne aktuális. Megint csak lemondunk bevételi forrásokról.
És az utolsó tétel, amit szeretnék megemlíteni - szintén összefüggésben van a Vagyonpolitikai Irányelvekkel - ez ingyenes vagyonjuttatás, nagyon nehezen indokolható célokkal. A Vagyonpolitikai Irányelvek tervezete több mint 10 milliárd forintos ingyenes vagyonjuttatást tartalmaz három területre.
Az egyik, a MÁV számára 5,1 milliárd forintot a pesti oldalon a világkiállítással szemben lévő területek kisajátításának ellentételezése gyanánt. Ezzel két óriási probléma van. Az egyik, hogy tudomásom szerint a világkiállítás terveiben ez, ennek a területnek a hasznosítása vállalkozásként szerepel. Erre befektetőket keresnek, a befektetők forrásai kell, hogy a fedezetet biztosítsák a MÁV jogos igényeinek kielégítésére, nem pedig az állami vagyon.
A másik problémám az, ha ezt nem így csináljuk, akkor tulajdonképpen újabb burkolt támogatás, további költségvetési támogatás történik a világkiállításra, amelynek a helyzete szerintem ma közel van a katasztrofálishoz. Hasonlóképpen szerepel további, körülbelül 5 milliárd forint értékű olyan vagyonjuttatás, amelyik részben nem indokolható.
Mindezt figyelembe véve természetesen a Vagyonpolitikai Irányelvek kapcsán hozzá fogunk szólni, ahhoz a szükséges módosító indítványokat le fogjuk tenni az asztalra, javaslatainkat meg fogják ismerni. Remélem, hogy a már menet közben fölmerült vitatott kérdésekre választ fogunk kapni. Remélem, hogy a szükséges tájékoztatást meg fogjuk önöktől kapni, nem fogják megtagadni tőlünk ezeket a tájékoztatásokat. És ez természetesen a Vagyonpolitikai Irányelvek tárgyalásához tartozik.
A mostani pótköltségvetés tárgyalásához tartozik viszont az, hogy ha igaz az az axióma, hogy önök komolyan gondolják a beterjesztett Vagyonpolitikai Irányelveket, akkor abból máshova kellene fordítani a kiadásokat, mint az előírt, méghozzá a költségvetés bevételi oldalának a javítására. Ha ezt tennénk, az egész pótköltségvetésre nem lenne szükség és az egész áfa-emelésre nem lenne szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
