MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A Szabad Demokraták Szövetségének frakcióján kívül a Magyar Szocialista Párt frakciója és a FIDESZ frakciója is támogatja a mai napirend előtti felszólalásomat, amelynek célja, hogy beszámoljunk az 1992. október 23-i események kivizsgálására alakult országgyűlési képviselőcsoport munkájáról és annak jelentéséről önöket tájékoztassam.
1992. október 23-án a Kossuth téren rendezett állami ünnepi megemlékezést megzavarták, és lehetetlenné vált, hogy a köztársaság elnöke ünnepi beszédét zavartalanul elmondhassa. A botrány felháborította az ország közvéleményét, sokan követelték az események kivizsgálását és a felelősség tisztázását.
Az Országgyűlés nem szavazta meg parlamenti vizsgálóbizottság felállítását. Ellenzéki pártokhoz tartozó, valamint független képviselők 1992. november 10-én a Házszabály 16. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján országgyűlési képviselőcsoportot alakítottak, amely feladatául tűzte ki a nemzeti ünnepet megzavaró események hátterének alapos, pontos és tárgyilagos kivizsgálását, az állami szervek szerepének tisztázását, a tapasztalatok összegzését, a szükséges következtetések levonását és mindezekről az Országgyűlés tájékoztatását.
A képviselőcsoporthoz bárki csatlakozhatott. A csoport tagjai a következők: Beke Kata, Bereczki Vilmos, Fodor Gábor, Jánosi György, Keleti György, Király Zoltán, Mécs Imre, Wachsler Tamás és Wekler Ferenc országgyűlési képviselők. A csoport elnökéül engem választottak meg.
A képviselőcsoport az alábbi célokat tűzte ki:
1. A botránnyal kapcsolatos információk, dokumentumok összegyűjtését, rendszerezését, feldolgozását, az események rekonstruálását.
2. A személyi és intézményi felelősség kérdésének tisztázását az érintett állami szervek, a Belügyminisztérium, a rendőrség, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Köztársasági Őrezred körében.
3.A szükséges következtetések levonását, az esetleges joghézagok feltárását, javaslatok megfogalmazását a hasonló jellegű provokációk elkerülésére, illetve megelőzésére.
A csoport objektív, tárgyszerű vizsgálatra törekedett, és el kívánt kerülni két veszélyt.
Az egyik veszély: nem kívánt mindenáron bűnösöket, felelősöket felmutatni, fő célja nem a bűnbakok szerepének kiosztása volt.
Másodszor: nem akart politikai hisztériát kelteni, alapot adva egy tudatosan előkészített, ellentétes irányú és ellentétes előjelű politikai hisztéria kirobbantásához.
Mindez rendkívül megnehezítette a csoport működését, mert időnként túlfűtött politikai indulatok vették körül a vizsgálatot. Példa erre a négy volt rendőrtiszt ügyének politikai célú felhasználása, a csoportot törvényen kívülinek minősítő kormánypárti sajtótájékoztató, egy ellenzéki képviselő és párt megvádolása, amelynek a közszolgálati televízió egyik műsora kritikátlanul széles nyilvánosságot adott.
Az események rekonstruálása
A vizsgálat eredményeként elkészült dokumentum-összeállítás a botránnyal kapcsolatos híranyagokból, cikkekből, interjúkból átfogó képet ad az ügy kronológiájáról, szereplőiről, háttérszervezeteiről, az érintett állami szervek magatartásáról. A képviselőcsoport tanulmányozta az eseményről készült film- és videofelvételeket, szakértőket hallgatott meg a problematikus és vitatható jogi kérdések tisztázása érdekében. Találkozott Boross Péterrel, Füzessy Tiborral, Pintér Sándorral, Bodrácska Jánossal, a Heves megyei rendőrkapitánnyal, meghallgatott néhány szemtanút, biztonsági szakértőt és a közjegyző előtt vallomást tett négy volt rendőrtisztet.
A felelősség kérdésének tisztázása
A felelősség kérdését a csoport nem általánosságban, hanem az események kronológiája kapcsán felszínre került vitatható, illetve ellentmondásos jelenségek körében vizsgálta.
1. A vizsgálat során fény derült arra, hogy a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal előzetesen tudott a szkinhedek készülődéséről. Ezt Füzessy Tibor miniszter és Bodrácska János főkapitány is megerősítette. Az illetékesek azonban csak a Köztársasági Őrezredet értesítették, a belügyminisztert és az ünnepség rendezéséért felelős Belügyminisztériumot nem. Ezt Boross Péter miniszter és Pintér Sándor főkapitány egyaránt közölte. Ez komoly információs zavarokra utal, még akkor is, ha a rendőrség álláspontja szerint az információ átadása nem volt kötelességük.
2. A rendőrség a pályaudvarokon várta a vidékről érkező bőrfejű csoportokat, és jelentős mennyiségű támadóeszközt vett el tőlük. Ezután a POFOSZ Kolumbusz utcai székházáig kísérték a szkinhedeket, bár ennek oka nem volt tisztázható. A rendőrség álláspontja szerint azért, hogy szemmel tartsák őket, egyes szakértői vélemények szerint azonban a biztosítás és a védelem szándéka sem kizárható, hiszen a Keleti pályaudvar környéke közismerten a szkinhedellenes csoportok gyülekezőhelye is.
3. A köztársasági elnököt és környezetét senki nem értesítette a várható veszélyről és az esetleges provokációs szándékról. Így Göncz Árpádot felkészületlenül érte az atrocitás. Boross Péter álláspontja szerint a biztosításért felelős személyeknek nem is kellett értesíteniük őt, mert ha túl nagy a veszély, mondta a miniszter, nem szabad kiengedni a térre a köztársasági elnököt, ha pedig megfelelően garantálható a biztonság, akkor nem szabad ezzel az információval megzavarni őt.
(9.10)
4. A vizsgálat során kiderült, hogy az ünnepség időpontjára a Kossuth térre egy másik politikai demonstrációt is bejelentettek, amit a Nemzeti Társaság apród tagozata szervezett tagtoborzás címén kért. Az utóbbi rendezvény betiltására a jelenlegi jogszabályok alapján volt lehetőség, de tárgyalás útján is elkerülhető lett volna a provokáció előkészítésére utaló rendezvény megtartása.
5. Szemtanúk szerint a bőrfejű csoportok különböző irányból érkezve már jóval az ünnepség megkezdése előtt találkoztak a Kossuth téren, és az emelvénnyel szembeni korlátnál gyülekeztek. Így a megerősített biztonsági szerveknek lett volna idejük visszaszorítani, szétoszlatni vagy eltávolítani őket, ez azonban akkor nem történt meg.
6. A botrány kirobbanása után a rendőrség határozatlannak és lassúnak bizonyult azoknak a személyeknek a kiemelése tekintetében, akik a náci jelvények nyilvános használatával többekben megbotránkozást és riadalmat keltve - ez a törvényi szöveg - kimerítették a garázdaság tényállását. Ennek hangsúlyozását annak ellenére fontosnak tartja a képviselőcsoport, hogy a vizsgálat során bebizonyosodott, a szkinhedeken kívül más személyek, csoportok és szervezetek jelentősebb szerepet játszottak a botrány kialakulásában.
7. Az ünnepség előkészítésében és szervezésében nem volt egyértelműen tisztázható a civil ruhás határőrök szerepe, akik a Bem téri politikai rendezvényen is részt vettek, jogilag megkérdőjelezhető kivezénylésük, hiszen a jelenlegi szabályok még helyes és támogatható törekvések esetében sem teszik lehetővé civilben történő alkalmazásukat állami ünnepségek és rendezvények lebonyolítása során.
Összegezve: a képviselőcsoportnak a kimutatható hibák és mulasztások rögzítésén túl az elmaradt intézkedések okainak feltárására, bizonyító eljárás lefolytatására parlamenti felhatalmazás hiányában nem volt megfelelő jogi eszköze. A vélt vagy feltételezett szándékok vizsgálatára pedig nem vállalkozhatott, így kellő megalapozottsággal semmilyen személyi felelősséget megállapítani nem tudott.
A konzekvenciák levonása
1. A képviselőcsoport számára világossá vált, hogy a botrány kialakulásában döntő szerepe volt az állami és biztonsági szervek között tapasztalható együttműködési és információs zavaroknak, amelyek megakadályozták az elvárható megelőző és biztonsági intézkedések megtételét.
2. A botrány súlyát csökkenthette volna, ha a köztársasági elnök felkészülten tud szembenézni a provokációval. Nem lehet kizárni, hogy felkészítésének elmaradása arra a feszült viszonyra vezethető vissza, amely abban az időben a Kormány és a köztársasági elnök között kétségtelenül fennállt.
3. Az ünnepség lebonyolításáért és biztonságáért felelős szervek egyértelműen megállapítható súlyos mulasztást követtek el akkor, amikor az állami ünnep védelmének szempontját figyelmen kívül hagyva nem éltek a jogszabály adta lehetőségeikkel, és nem tiltották meg a központi rendezvénnyel párhuzamosan zajló, provokációs veszélyre utaló, előre bejelentett demonstrációt.
4. A botrány kialakulásához joghézagok, illetve jogszabályi hiányosságok is hozzájárultak, amelyek a biztonsági szervek túl lassú reagálását és a rendőrség bizonytalanságát, illetve határozatlanságát eredményezték.
5. A vizsgálat feltárt eredményei alapján a képviselőcsoport felhívja az állami szervek figyelmét, vonják le a szükséges konzekvenciákat, javítsák az együttműködést, az információáramlást a hasonló botrányok megelőzése és elkerülése végett.
6. Ugyancsak felhívja a Kormány és az Országgyűlés figyelmét a joghézagok és jogszabályi hiányosságok megszüntetésére. Szükséges módosítani a gyülekezési jogról szóló törvényt, és a vonatkozó törvénytervezetekben olyan szabályokat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik a rendőrség határozott közbelépését hasonló esetekben; másrészt rendezik a katonák és határőrök állami, politikai rendezvényeken történő civil ruhás részvételének és közreműködésének szabályait.
7. A botrány kialakulásában kétségkívül szerepet játszott az is, hogy a rendezvény biztosításáért felelős szervek az ilyen esetek kezelésében még nem rendelkeztek kellő gyakorlattal.
8. A képviselőcsoport elfogadja a rendőrség vezetőinek megállapítását, miszerint a provokáció előzetes szervezettségét - idézőjel - "sem kizárni, sem megerősíteni nem tudják" - idézőjel bezárva. Ugyanakkor joggal kifogásolja a képviselőcsoport, hogy utólag miért nem indítottak ennek tisztázására nyomozást.
9. A képviselőcsoport szilárd meggyőződése, hogy hasonló esetekben a nagyobb jogkörrel bíró parlamenti vizsgálóbizottság felállítása elengedhetetlen.
A vizsgálatok során a képviselőcsoport meghallgatott négy volt rendőrtisztet, akik olyan tényekre is felhívták a figyelmet, amelyek meghaladták a csoport vállalt kompetenciáját. Ezért a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet titkos minősítéssel átadta az Országgyűlés nemzetbiztonsági, emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi, valamint önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottságainak tanulmányozás és felhasználás céljából. A képviselőcsoport a vizsgálatok során keletkezett dokumentumokat és jegyzőkönyveket átadja az Országgyűlés elnökének, és megállapítja, hogy kitűzött feladatát teljesítette. Budapest, 1993. június 29.
Szabadjon ehhez hozzáfűznöm, hogy ez a képviselőcsoport egészének egyhangú és konszenzusos álláspontja. Csak olyan állításokat vettünk be jelentésünkbe, amelyek aggálytalanok, amelyeket a vizsgálat alapján teljes mértékig bizonyítottnak láttunk.
(9.20)
A csoport tagjai személyesen ezen túlmenő véleményt is alkottak, de mivelhogy ezeket nem lehetett teljes mértékig bizonyítani, ezért kénytelenek vagyunk a rendőrség vezetőinek az álláspontját osztani, hogy sem cáfolni, sem kizárni, sem bizonyítani, sem megerősíteni nem tudjuk azt, hogy itt előre megszervezett és bizonyos összefonódásokra utaló provokáció történt. Kérem, fogadják el jelentésünket. Köszönöm. (Taps.)
