JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció a közoktatási törvénytervezethez mintegy 140 módosító indítványt nyújtott be. 140 módosító indítványt, amelyek igyekeztek figyelembe venni a szakszervezetek, a pedagógus kamarák, a diákszervezetek véleményét is. Ezek az indítványok átírták volna ezt a törvényt és egy új törvényt tettek volna le a Parlament asztalára.
A 140 módosító indítvány közül mintegy 80 futott az én nevem alatt. 80 olyan módosító indítvány, amely a törvénytervezet logikájától eltérő, új koncepciós javaslatokat igyekezett megfogalmazni. Új koncepciós javaslatokat, amelyek négy területre összpontosultak. Egyrészt a tanszabadság kérdésére, másrészt az oktatásirányítási modell kérdésére, harmadrészt a finanszírozás területére, és végül negyedszer az esélyegyenlőtlenségek mérséklésének területére.
Természetesen szembetalálkoztunk azzal, hogy nemcsak a szocialista frakció tett le az asztalra koncepcionálisan eltérő módosító javaslatokat, hanem szinte valamennyi ellenzéki párt és a függetlenek képviselői is. Így a bizottsági ülésen szükségképpen bekövetkezett az, amire az általános vita után következtetni lehetett.
(11.50)
Bekövetkezett az, hogy a legsúlyosabb, legalapvetőbb kérdésekben politikai típusú vita zajlott a bizottsági ülésen és a szakmai kérdések csak a nem koncepcionális, nem alapvető kérdések területén jelentek meg. Akkor, amikor szakmai kérdésekről folyt a vita a bizottsági ülésen, közelebb kerültünk a kompromiszszumokhoz és sok szempontból javult ez a törvénytervezet.
A leglényegesebb, a közoktatás alappilléreit érintő kérdésekben azonban a Kormány és a kormánykoalíciós pártok szinte semmilyen engedményt nem tettek. Így most fokozottan fennáll annak a veszélye, hogy egyoldalú politikai akarattal, egysíkú politikai szándékokkal és tartalmakkal születik meg az új közoktatási törvény.
Nem kívánok részletesen valamennyi koncepcionális módosító javaslatomról szólni. Mindössze három területről szeretnék kiemelten beszélni. Egyrészt az oktatásirányítási modell általunk javasolt koncepciójáról, másrészt az esélyegyenlőtlenségek mérséklését célzó javaslatainkról, és végül a törvény hatálybalépését illető kérdésekről.
Az általános vitában már elmondtuk, hogy az oktatásirányítási modell, amit a törvénytervezet javasol, elfogadhatatlan számunkra. Elfogadhatatlan számunkra, mert visszalépést jelent a '85-ös törvényhez képest is. Olyan centralizációs törekvéseket tartalmaz, amelyek nem felelnek meg a közoktatási rendszerek európai fejlődési trendjének.
Ez a javaslat a közoktatás hierarchiájában az alsóbb szinten állók pozícióit gyengíti és a felsőbb szintű pozíciók birtokosait erősíti. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a törvényjavaslat értelmében az ágazati irányító, a miniszter kezében van a tankönyv-engedélyezés, a miniszter kezében van az intézményeket orientáló ajánlott tantervek készítésének eszköze, és végül a minisztérium irányításával működik egy új tanfelügyeleti rendszer.
Ezek valóban ellentétesek az európai fejlődési irányokkal…, (Dr. Balla Gábor Tamás: Hol, miben ellentétesek?) hiszen ott a szakmai és politikai kompetenciák szétválasztásával az ágazati irányítás szintjén igazából kondicionáló, feltételteremtő és menedzsertípusú tevékenységek jelennek meg.
A törvényjavaslat egészen más úton áll, valóban centralizációs törekvéseket tartalmaz. Így indokolt volt, hogy egy egész módosítójavaslat-csomaggal próbáljuk meg az általunk elfogadható koncepciót felvázolni.
Ez két nagyon lényeges elemet tartalmazott. Az egyik az, hogy a minisztérium feladatává tette volna, hogy működtessenek olyan szakmai-tudományos intézményeket, amelyek függetlenek a politikai típusú irányítástól, és amelyek a tanszabadág lehetőségét is kiterjesztve tankönyvi alternatívákat, tantervi alternatívákat és tantárgyi programalternatívákat dolgozna ki a nevelőtestületek és a pedagógusok számára. Olyan alternatívákat, amelyek a választás szabadságát adják meg a pedagógusoknak, az ajánlott, központilag sulykolt tantervek és kerettantervek helyett.
A másik garanciális elem a demokratikus testületek kialakítása lenne ebben a kérdésben. Elsősorban a szakmai kontroll területén - a mi javaslatunk értelmében - az Országos Köznevelési Tanács látna el ilyen értelmű adminisztratív összefogó és irányító típusú feladatokat, azaz nem a minisztérium, nem az ágazati irányítás, hanem egy szakmai alapon fölálló, demoratikusan kialakított testület.
Ennek a testületnek a kezében lenne - a mi véleményünk szerint - a szakmai kontroll a közoktatás rendszerében, mert az vitathatatlan, hogy szakmai kontrollra szükség van a mai magyar közoktatásban. A kérdés csak az, hogy ezt hogyan oldjuk meg. A mi javaslatunk értelmében az Országos Köznevelési Tanács lenne az, amely kezelné az országos szakértői névjegyzéket, amelyre a szakma legtekintélyesebb képviselői juthatnának fel. A belőlük összeálló grémium végezné el az intézmények szakmai kontrolljának feladatát. A szakmai kontroll azonban - a mi felfogásunk szerint - megrendelés alapján jönne létre. Megrendelés alapján, amelyben ilyen szakmai vizsgálatot megrendelhet a pedagógustestület, a nevelőtestület, megrendelhet az intézmény fenntartója, megrendelhet az intézmény vezetője, és természetesen megrendelhet a tárca szintű irányító is.
A szakmai vizsgálatra ez alapon kijelölt grémium azonban semmiféle hatósági jogosítvánnyal nem rendelkezne. Nem rendelkezne, és korlátozott lenne a vizsgálati jogosítványa is. Kizárólag az intézmény tanterveire, pedagógiai programjaira korlátozódhatna egyrészt, másrészt az intézményvezetés minőségi színvonalának megállapítására, és végül harmadsorban a fenntartó és az intézmény közötti vitás szakmai kérdésekre.
Hatósági jogosítványa nem lenne tehát, a szakmai vizsgálat eredményét letenné a megrendelő asztalára, és azokra bízná a vizsgálat eredményeinek hasznosítását.
Tudatosan hangsúlyoztam, hogy csak bizonyos területekre terjedhetne ki ez a szakmai vizsgálat. A mi felfogásunk szerint nem érinthetné az egyes pedagógusok tevékenységét. Az egyes pedagógusok esetében ugyanis - a mi felfogásunk szerint - szakmai, szolgáltató típusú tanácsadásra lenne szükség, amit helyben, helyi szinten, alapvetően a megyei pedagógiai intézetek bázisára épülve, lehetne kialakítani.
Sokszor elhangzott a plenáris ülésen is, a bizottsági ülésen is, hogy a megyei pedagógiai intézetek szakmailag nagyon eltérő színvonalon mozognak. Ez valóban így van. Én azonban azt gondolom, hogy kellő alapot adhattak volna, ha kell minőségi javítással is egy ilyen szolgáltató típusú tevékenység megvalósításának.
A másik jelzett terület - ahogy mondtam és amire szeretnék részletesen kitérni - az esélyegyenlőtlenségek mérséklésének kérdése. Ezen a területen jutottunk el a legtöbb kompromisszumig a kormánykoalíciós képviselőkkel. El kell mondanom a nyilvánosság előtt is, hogy ebben a kérdésben érzékenynek mutatkoztak a kormánykoalíciós pártok, így valóban szakmai alapon lehetett vitát folytatni, és némely módosító javaslatunkat el is fogadta a bizottság.
Mi azonban változatlanul úgy érezzük, hogy olyan kulcsfontosságú területről van szó, amely nagyobb figyelmet érdemelne, és ezért fenntartottuk a módosító javaslatainkat, hogy a Ház szavazhasson ezekről. E módosító javaslatok három rendkívül veszélyeztetett réteg problémájára igyekeznek választ adni. Az egyik veszélyeztetett réteg az esélyegyenlőtlenségek szempontjából az anyagi helyzet alapján előálló, és ma társadalmilag növekvő esélyegyenlőtlenségek rendszere. Azoknak a családoknak a gyerekeiről van szó, akik rendkívül rossz anyagi helyzetben élnek, és nem tudják azokat a szociokulturális háttérfeltételeket biztosítani a gyerekek számára, amelyek a jobb helyzetben lévő rétegek gyerekeihez közelítő esélyeket biztosítanának e gyerekek számára az iskolában.
Ennek a növekvő, és egyre súlyosabban veszélyeztetett helyzetbe kerülő rétegnek a problémáit csak az anyagi finanszírozás kérdéseivel lehet megoldani. Mert ennek a rétegnek a problémáit csak a differenciált foglalkoztatás, csak a differenciált tehetséggondozó, felzárkóztató foglalkozások kiépült rendszere oldhatja meg. Ezt azonban az eredeti törvényjavaslat nem kívánja teljes körűen finanszírozni. Kompromiszszum született ugyan, hogy a heti kötelező óraszámnak 20, illetve 30%-ában támogatni lehet a központi költségvetésből az ilyen típusú foglalkozásokat. Mi azonban úgy látjuk, hogy ez nem ad kellő megoldást a problémára. Nem ad, mert rendkívül nagy az eltérés az ilyen típusú foglalkozások iránti igények szempontjából iskolatípusonként és területenkénti megoszlásban is. Vannak hátrányosabb helyzetű régiók, ahol indokoltabb lenne nagyobb arányt biztosítani az ilyen foglalkoztatásoknak, és vannak intézménytípusok, amelyek vélhetőleg a 20-30%-os kerettel sem fognak élni. Éppen ezért a mi javaslatunk az, hogy igények szerint lehessen ilyen foglalkozásokat tartani és ennek megfelelően kell a központi költségvetési alapból biztosítani ezek fedezetét.
(12.00)
A másik veszélyeztetett réteg, amelyre fölhívtuk a figyelmet, az a kistelepülésen élő gyerekek kérdésköre. Ma Magyarországon a településszerkezetből is fakadnak nagyon súlyos hátrányok, esélyegyenlőtlenségek a gyerekek különböző csoportjai között.
A bizottság támogatta azt a javaslatunkat, amely biztosítja e gyerekek jogát arra, hogy különbözeti vizsga letétele nélkül, vagy évfolyamismétlés nélkül folytathassák tanulmányaikat abban az esetben, ha a településükön nem működik a tankötelezettség végéig az oktatási feladatokat ellátó intézmény.
Változatlanul úgy gondoljuk azonban, hogy a kistelepülések iskoláit anyagi eszközökkel is meg kell segíteni. Erre vonatkozott az a javaslatunk, hogy kerüljön elkülönítésre egy olyan alapja a tárca kezelésébe adott pénzeszközöknek, amely pályázati úton lehetőséget adna arra, hogy a hátrányos helyzetű régiók, a hátrányos helyzetű települések iskolái plusz pénzügyi erőforrásokhoz juthassanak. Ezek az iskolák ugyanis sok szempontból bajba kerülhetnek a törvény hatálybalépése után. Hiszen ezeken a településeken gyakran működnek olyan iskolák, amelyeknek hihetetlenül nagy a fenntartási költsége, mert régi, lerobbant épületben működnek, és ez nagymértékben növeli az önkormányzati kiadásokat. Szükség van arra, hogy megsegítsük ezeket az intézményeket, hiszen a törvény által javasolt új finanszírozási modell is hátrányosan érintheti őket, hiszen ha csak az ingyenesen ellátandó feladathoz szükséges pedagógusok bérét, bérpótlékát, illetményét biztosítjuk, akkor ezekben az esetekben a korábbi fejkvótarendszerű támogatáshoz képest visszalépést jelenthet ez a finanszírozási modell, alulfinanszírozottá teheti ezeket a nagy fenntartási költséggel működő iskolákat. Ezért is szükség lenne annak a módosító javaslatnak az elfogadására, amely pluszforrásokat nyitna meg ezen iskolák számára.
Végül a harmadik veszélyeztetett csoport azoknak a gyerekeknek a csoportja, akik a tankötelezettség végéig semmilyen iskolai végzettséget nem szereznek. Az ő számuk ma Magyarországon rohamosan növekszik, és ez a réteg döntő szerepet játszik a pályakezdő munkanélküliség termelésében.
Ezeknek a gyerekeknek a problémáira nem érzékeny kellően ez a törvényjavaslat. Lehetőséget ad ugyan arra, hogy folytathassák a tankötelezettségi kor után is a tanulmányaikat az iskolájukban, de elszórtan, elszigetelten, többnyire abban az intézményben, ahol megkezdték ezeket a tanulmányokat.
A mi javaslatunk más lett volna. A mi javaslatunk elismerte volna a jelenleg már működő, úgynevezett ifjúsági tagozatokat szerte az országban, amelyek koncentráltan próbálnak segítséget adni az ilyen gyerekek számára. Olyan intézmények ezek, ahol összegyűjthetők azok a fiatalok, akik a tankötelezettségi kor végéig nem tudnak iskolai végzettséget szerezni, és akiknek egyébként nagyon kicsi a reménye arra, hogy 18 éves korukig akár az alapiskolai végzettséget is megszerezzék.
Rendkívül fontos, hogy koncentráltan próbáljunk ezeknek a gyerekeknek segítséget adni. Koncentráltan, és nemcsak a klasszikus pedagógiai eszközökkel, hanem kiegészítve a velük folytatott munkát, szociális munkásokkal is segíteni őket abban, hogy elhelyezkedni tudjanak, hogy lehetőségük legyen az értelmes önálló élet megkezdésére.
Kérem a tisztelt Házat, fontolja meg ezt a javaslatot. Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen esély arra, hogy segíteni tudjunk közösen ennek a rétegnek.
Végül a harmadik kérdéskör, amit jeleztem, és amivel foglalkozni szeretnék, az a törvény hatálybalépésének kérdése. Az egyik módosító javaslatunk - ahogyan Karsai Péter elnök úr utalt rá - valóban úgy fogalmaz, hogy 1994. szeptember 1-je előtt semmilyen formában ne lépjen hatályba ez a törvény. Három indokot szeretnék erre elmondani. Három indokra szeretném a tisztelt Ház figyelmét fölhívni.
Az első indok a rendkívül nagyszámú módosító javaslattal függ össze, azzal, hogy nemcsak ellenzéki pártok, hanem kormánykoalíciós pártok is bizonyos pontokon koncepcionálisan eltérő javaslatot nyújtottak be. Rendkívül komoly a veszély arra nézve, hogy a módosító indítványok szavazásakor a módosító indítványok szétszavazása után belső ellentmondások maradnak a törvényben, olyan belső ellentmondások és koherenciazavarok, amelyek életképtelenné tehetik a gyakorlatban ezt a törvényt. Félő, hogy úgy járunk ezzel a törvénnyel is, mint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénnyel, amely jogszabálynak jogszabály ugyan, de a gyakorlatban nem működőképes törvény.
Az egyik indok tehát az a hatálybalépés elhalasztására, hogy lenne még idő a rendkívül feszített tempóban elfogadott törvény után az ilyen belső ellentmondások és koherenciazavarok kiküszöbölésére, mielőtt még a törvény hatályba lépne. A másik érv és a másik indok, ami a hatálybalépés elhalasztását indokolhatja, az, hogy a Parlament által elfogadott törvény végre a szakmai és diákszervezetek kontrollja alá is kerülhetne, hiszen köztudott, hogy a Parlament elé beterjesztett tervezetről ezek a szervezetek már nem alkothattak véleményt. Fontos lenne, hogy az ő véleményüket is figyelembe tudjuk venni az általunk elfogadott törvényről, és akkor, amikor esetleg a szükséges módosításokat keresztülvezetjük a törvényen, az őáltaluk javasolt módosítások is érvényre juthassanak.
Végül a harmadik kérdés, vagy a harmadik indok, amire szeretném fölhívni a figyelmet, az az, hogy jelen pillanatban üres ez a törvény. Üres, mert keretjogszabályokat fogalmaz meg. Az igazi tartalmi elemei a megújuló közoktatásnak nincsenek benne. Hiányzik a Nemzeti Alaptanterv, és hiányoznak a vizsgakövetelmények. Meggyőződésem, hogy a pedagógustársadalom nem ezt a keret-jogszabályszerű törvényt várja a Parlamenttől. Az igazi tartalmi kérdésekre vár választ, azokra a kérdésekre, hogy mit kell tanítani egy megújuló közoktatási rendszerben, milyen vizsgakövetelményeknek kell megfelelni, hogyan néznek ki a kerettantervek, amelyek vagy biztosítják, vagy nem biztosítják az intézmények közötti átjárhatóságot. Meggyőződésem, hogy csak olyan törvényt szabad életbe léptetni, amely mellé már le tudja tenni a kormányzat ezeket a tartalmi szabályozást magában rejtő dokumentumokat is.
A tárca jelzése szerint ezek első változata ez év őszére talán elkészülne, így megvan a remény arra, hogy 1994-re már egy véglegesített dokumentumgyűjteménnyel legyen kiegészíthető a törvény. Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, hogyha a két dokumentum együtt jelenik meg a közoktatás egész rendszerében, egymást kiegészítve, egymással összhangban kezdi meg egy új közoktatási rendszer szabályozását.
Indokoltam a legfontosabb módosító indítványainkat. Természetesen a bizottsági ülés után a Kormány magatartását, viszonyát látva el kell mondanom: nincsenek komolyabb illúzióim. Mi olyan törvényt szerettünk volna alkotni, olyan törvény létrehozásában szerettünk volna közreműködni, amely több párt konszenzusát, kompromisszumát tartalmazza, amelyben nincsenek éles koncepcionális ellentmondások, de erre a törvényre, úgy tűnik, ma már egyre kevesebb reményünk van. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
