SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A 10952-es módosító javaslatcsomagom kapcsán három kérdést szeretnék érinteni. Ez a három kérdés az, hogy mit, mikor s miből. Ezzel kapcsolatban adtam be módosító javaslatokat. De mielőtt erre a három kérdéskörre rátérnék, szeretnék visszatérni az általános vitára és az általános vita utáni helyzetre.
Itt múltkor képviselőtársam, Jánosi György fölvetette, hogy átfogó jellege, fontossága, a konszenzuskeresés miatt ezt a törvényt nem szabadna a nyári vita előtt lezárni, hosszabb érlelést kellene hagyni a módosító javaslatok megvitatásának, és az őszi időszakban kellene visszatérni erre a törvényre.
Itt elhangzott a reagálásban az államtitkár részéről, hogy ezt a törvényt a pedagógusok nagyon várják, szeretnék, ha minél hamarabb már e törvény szerint dolgozhatnának.
Egyik megjegyzésem ezzel kapcsolatban az, hogyha mondjuk, el is fogadjuk ezt a törvényt itt július derekán, vagy talán egy kicsit később, ez a törvény a '94-es tanévvel semmit nem fog tenni, a pedagóguskollégák szabadságon vannak, mire megismerkednek vele, elindult a tanév. De szeretném azt mondani, nemcsak ilyen egyszerű a helyzet, sokkal árnyaltabb, hogy mennyire várják. Én elmondtam az általános vitában is, és el szeretném mondani most is, hogy talán nagyobb hangsúlyt kapjon, hogy az a Közoktatás-politikai Tanács, amely a minisztérium kezdeményezésére jött létre, megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és ebben a Közoktatás-politikai Tanácsban benne van a munkavállalók képviselete, a pedagógusszervezetek, az önkormányzatok, a nem önkormányzati iskolafenntartók, egyházak, alapítványok, benne vannak a pedagógus szakmai szervezetek, diákszervezetek és szülői szervezetek. Ezek a szervezetek a törvényjavaslatra azt mondták, hogy ez nem kell nekik.
Tudom, hogy ez is csak egy vélemény. Csak azért szerettem volna pontosítani, mert itt az hangzott el, hogy a pedagógusok ezt egyöntetűen várják. Nem így van, sokan vitatkoznak ezzel, s nem nagyon értenek egyet ezzel az erőltetett, átpasszírozó mechanizmussal.
A másik kérdés, amit szeretnék felvetni, ez ma délelőtt is tetten érhető volt a bizottsági vitákon, az az ellenállás, és nem érvek alapján való ellenállás, hanem egy, inkább indulati elutasítás - délelőtt itt lehetett észlelni a szemben ülő padokban - a módosító javaslatokra. Pont olyan ellenreagálásokat lehet észlelni, mint mondjuk a jövedéki törvénynél, amikor képviselőtársam elmondta, hogy például a számlák milyen problémát fognak okozni, ugyanígy felpattantak, értetlenkedve rázták fejüket a képviselőtársaim. Talán ma már tudják, hogy jobb lett volna, ha az észérvekre ésszel reagálnak.
A harmadik kérdés, amit még szeretnék felvetni: a mai újságból olvasom, és ez tulajdonképpen egy alapproblémája az egész törvénytervezetnek: talán másképp lett volna, hogyha a Kormány ügyrendjét már egy korábbi időpontban módosította volna. Olvasom az újságban, hogy a Kormány egy új javaslatot fogadott el ügyrendjében, azt, hogy az előterjesztésekben, amik a Kormány elé kerülnek, be kell mutatni a megalapozott döntéshez szükséges információkat, az indokokat, azt, hogy milyen társadalmi, gazdasági, államháztartási stb., stb. hatásai lesznek egy-egy javaslatnak. Sajnálom azt, hogy egy ilyen törvény előtt, ami az oktatási törvény, erre nem került sor, tehát nem lett bemutatva az, hogy milyen társadalmi hatásai lesznek, nem lett bemutatva az, hogy milyen hatása lesz az államháztartási törvényre, nem lett bemutatva az, hogy például a munkanélküliségre milyen hatása lesz ennek a törvénynek.
Ez azért sajnálatos, mert egy olyan típusú törvényről lenne szó, amely hosszú távra kellene hogy meghatározza az iskola helyzetét, szerkezetét és tartalmát.
Visszatérnék a három kérdésre. A "mit"-re először is. Módosító javaslatomban én arra tettem kísérletet, hogy a "mit" kérdése valahol itt fogalmazódjék meg a Parlament előtt. Egyértelműen derül ki a törvénytervezetből, és itt vagyunk vitában a kormánypárt és az ellenzék, hogy ez centralizáló, vagy nem centralizáló törvény. Egyik oldalról a szerkezet kiszabadításával, a szabad iskolaalapítással tényleg liberális törvénynek lehetne minősíteni, ugyanakkor ha egy kicsit megkaparjuk a felületet, akkor látjuk, hogy a tartalom kérdésében viszont centralizálásról van szó, mert a tartalom nem kerül már az Országgyűlés elé sem, hanem miniszteriális szinten fogják eldönteni, hogy mi lesz a nemzeti alaptanterv. Én tudom, hogy kemény és fontos kérdés a Nemzeti Alaptanterv; tulajdonképpen a műveltség alapkérdése, hogy mit fognak tanítani az iskolákban. Ezt nem akarja megosztani velünk - ezt a problémakört - ez a törvénytervezet, ezzel nem akarja terhelni az Országgyűlést.
Javaslatom az, hogy az alapelvek jöjjenek ide az Országgyűléshez, mert olyan kérdésről van szó, amiben konszenzust kell találni, olyan kérdésről van szó, amit nem lehet minden ciklusban majd újra-újra kitalálni, hogy mik azok az alapelvek, amelyek a műveltségeszményt jelenítik meg az iskolában.
Éreztem és érzem azt, hogy ezt a kérdést a kormánypárti képviselők is fontosnak tartják. Karsai Péter a vezérszónoklatában el is mondta, hogy a legélesebb ellentétek pont abban a kérdésben várhatók, hogy hogy szabályozza a tartalmat majd a Nemzeti Alaptanterv. De én azt hiszem, mivel itt nagyon éles ellentétek vannak, ezt nem szabadna miniszteriális körben megoldani. Ennek a kérdésnek legalább az alapelvi szintjeit itt kellene megoldani, ami alapján aztán a különböző szakmai testületek véleménye után a miniszter adhatná ki a részletes tervet. Tehát ez vonatkozott arra, hogy "mit", és ezért tettem javaslatot arra, hogy az Országgyűlés elé kerüljön az alapelvek megfogalmazása.
A "mikor" kérdéséről: itt többször elhangzott, és több megközelítésből esett már arról szó, hogy mikor kellene ezt a törvényt bevezetni. Nagyon egyértelmű, hogy a bizottsági többség - amire mindig hivatkozni szoktak kormánypárti képviselők, mert többség dönt - itt egy többségi döntés volt szakmai bizottságban arra, hogy ez a törvény '93-ban nem szabadna, hogy hatályba lépjen. Tudom, a többség majd meg fogja szavazni, hogy azért csak lépjen idén hatályba, de én azt hiszem, hogy ezzel nagy hibát követünk el, hibát követnek el a kormánypárti képviselők. Mert ugyancsak az MDF vezérszónoka azt mondta - és gondolom, ebben nemcsak saját tapasztalatai, szakmai véleménye, hanem az MDF oktatáspolitikai vagy oktatási társaságának a véleménye is benne volt -, hogy a központi tantervek megszűnése az iskolarendszer zűrzavarát és már-már anarchikus állapotot idézett elő. Ez fog történni most is, amikor kiszabadítja a törvény az iskolaszerkezetet, ugyanakkor a NAT, amelyik meg fogja határozni a tartalmat, az ennek alapján kiadandó kerettantervek majd valamikor három év múlva fognak megszületni, tehát három év múlva ez az anarchikus állapot csak erősödni fog, még áttekinthetetlenebb lesz az a helyzet, ami ma már ugyancsak problémákat okoz.
Tehát én ezért mondanám azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy meg kellene fontolni, mi a jó. Az, hogy most erőltetett időponthoz kötve elfogadunk egy törvényt, vagy pedig megpróbálunk egy olyan törvényt létrehozni, amely talán hosszú távra tudja az iskolarendszert stabilizálni? Sajnos azonban a javaslatoknál egyetlenegy kérdésben volt a reagálás a módosító javaslatok elfogadása. Nem fogadják el a moratóriumra szóló javaslatot, ugyanakkor ha viszont probléma merül föl - mondjuk egy kistelepülésen, mert a keményen szétszórt szerkezet miatt nem fogják tudni az állampolgárok, hogy a gyereket hova vigyék, vagy ha valahol csak az általános iskola négy osztálya van a településen -, akkor szépen át van lökve a kérdés a polgármester úrhoz. Azt fogalmazza meg a törvényjavaslat, hogy ilyen esetben, tehát az iskola folytatása kérdésében, majd a polgármester segítséget nyújt az állampolgárnak.
Én azt hiszem, hogy ez a feladatáthárítás csak csődhöz vezet, a polgármestereknek meg nincs meg, és nem is kell hogy meglegyen az az áttekintés, hogyha a falujában nincs meg az az iskola, hogy tud az a gyerek problémamentesen más iskolába továbblépni.
A harmadik kérdés pedig a "miből"; ez a finanszírozás kérdése, amiben ugyancsak javaslatot tettem. Azt gondolom, és ezt elmondtam az általános vitában is, hogy meg kellett volna tenni azt a lépést, ami az államháztartási törvény vitája során is megfogalmazódott, hogy ebben a szakmai törvényben végre lépjen előbbre a finanszírozás problematikája. Tegyünk tehát valamilyen lépést abba az irányba, hogy ne egy fejkvótarendszer szerinti mechanikus leosztásra kerüljön sor, amelyik egyszer valamikor - nem tudom, hány évvel ezelőtt - elosztotta a rendelkezésre álló pénzt a gyerekek számával, és ebből fejkvótát csinált. Most a dolog nem módosul, csak nem gyerekkvóta lesz, hanem pedagóguskvóta lesz. Nem számolnak azzal - mint mondtam, nem volt hatáselemzés, és erre a kérdésre nem tudtak választ adni -, hogy például hogy fogja érinteni ez a pedagógusok foglalkoztatottságát, hány ezer pedagógus fog emiatt munkanélkülivé válni, mert mechanikus finanszírozásra térünk át.
Javaslatomban én arra próbáltam módot keresni, hogy a költségvetési törvénynél, amikor lehet tudni már a kereteket, hogyan kellene differenciáltabb finanszírozást kialakítani, hogyan kellene az intézmény, a település, az ott tanuló gyerekek speciális helyzetét figyelembe venni, mert nem hiszem, hogy ezek mechanikusan osztható kérdések.
(15.20)
Vannak települések, ahol szociálisan jobb az összetétele a gyerekeknek, ott is más finanszírozás kell, és ahol sok a hátrányos helyzetű, lemaradt gyerek, ott is más kell.
Délelőtt már elhangzott a vita során, hogy maguk az épületek sem ugyanazt a finanszírozást igénylik, tehát szükség lenne egy sokkal érzékenyebb finanszírozási rendszerre, ami nem biztos, hogy több pénzt is igényelne. Sajnos, javaslatomat nem támogatták.
Még egy kérdést szeretnék felvetni. Itt, az általános vita során a Fővárosi Önkormányzat véleményének meghallgatása vagy meg nem hallgatása kérdésében alakult ki vita. Én szeretném - nem ezt a vitát érinteni, hanem - azt a kérdést felvetni, és továbbra is megfogalmazni a hiányérzetemet, hogy nemcsak a Fővárosi Önkormányzat, hanem általában az önkormányzatok véleménye nem került ide, pedig az önkormányzati törvény ezt egyértelműen megfogalmazza a 102. § (2) bekezdésében, amely szerint a törvényt benyújtó Kormánynak nemcsak a véleményét, hanem a véleményének a véleményezését is mellé kellene tenni, azt, hogy miért nem ért egyet mondjuk az önkormányzatok véleményével, miért tartja problémásnak azt.
Azt hiszem, alapvető probléma ennek a kérdésnek a megkerülése, mert az iskoláknak a helyzete az önkormányzatokban, a településeken dől el. Ahogy az előbb talán Sasvári képviselőtársam említette, a finanszírozás problémája áttevődik az önkormányzatra, az intézmények működtetése az önkormányzatok feladata, a gyerekek problémájának megoldása most már ugyancsak az önkormányzatoknál jelentkezik. Ennek ellenére azokról a véleményekről, amelyek bármelyik oldalon ülő képviselőtársaimnak a gombnyomását szavazáskor vezérlik, nem kaptunk tájékoztatást, ezt nem lehet megítélni. Nem lehet megítélni azt sem, hogy az önkormányzatok véleményét miért nem veszi és vette figyelembe a kormányzat. Ezt nemcsak ennél a törvénynél, hanem majdnem minden törvénynél, amely az önkormányzatokat érinti, el lehet mondani. Én nagyon problémásnak tartom azt, hogy a törvényben lefektetett paragrafust, amely kötelezővé teszi ezeknek a véleményeknek a közzétételét, mindig átlépi a kormányzat, s ezt tudomásul veszi az Országgyűlés is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
