LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is megint ügyrendi ügy a szövetkezeti törvény tárgyalásával kapcsolatban:
Tiltakozom Zsiros Géza bejelentése ellen. Részben elhangzott, hogy ma délután nem ülésezett a mezőgazdasági bizottság, ő az ellenkezőjét mondta.
Másrészt pedig ahogy Glattfelder Béla előterjesztette. (Dr. Zsiros Géza: Nem, nem!) . Majd, ha befejeztem! A mezőgazdasági bizottság üléstermében többen tárgyaltunk, egy részében mind a hat parlamenti párt képviselői jelen voltunk, egy részében nem. Megegyeztünk abban, hogy ez a tárgyalás nem publikus, Zsiros úr ezt a megállapodást megszegte. (Dr. Zsiros Géza: Miért?)
Ő tudja, miért van szüksége ismételten az ellenzéki pártok támogatását magáénak vallani. Nem született megállapodás, és az általa elmondott három egyes variációval kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy ebben a témában számomra nem képzelhető el részleges egyetértés. Vagy olyan módosítást hozunk létre, amit elfogadunk, vagy pedig olyat, amelyiket nem.
Tehát a napirend tárgyalásának jelen állapotában azt kell mondani, hogy a szocialisták nem támogatják a beterjesztett törvényjavaslat elfogadását, mert súlyosan sérti a szövetkezeti tagok érdekeit, veszélyezteti az élelmiszer-termelést és durván akadályozza a mezőgazdaság átalakítását.
(19.00)
A napirendre tűzés körülményeit önök többé-kevésbé ismerik, tudnak arról, hogy a mezőgazdasági bizottság javaslataként tűzte napirendjére a Parlament, annak ellenére, hogy a bizottság tagjainak nem állt módjában megvitatni a javaslatot, amit az ügyrendi bizottság rendjén valónak talált, de az illendőséggel és a demokratikus elvekkel ellentétes. Tekintettel arra, hogy a bizottságban nem tehettem meg, itt fejtem ki álláspontomat és álláspontunkat, és igyekszem arról meggyőzni önöket is. Bár létszámunk alig tér el a mezőgazdasági bizottságok ülésétől, így azt is mondhatom, hogy itt pótolom a bizottság többségének mulasztását.
Először is: milyen koncepció alapján alakítják át önök, a Parlament, a magyar mezőgazdaságot? Ma már megállapítható, hogy esélye sincs egy nemzeti agrárprogram elfogadásának ebben a parlamenti ciklusban, de még a kormánykoalícióban lévő pártok által egyeztetett agrárpolitika követésére sincs remény, hiszen a koalícióról dr. Szabó Lajos képviselőtársunk - sajnálom, hogy nincs itt - "Gondolkodó" írása alapján a következőket tudhattuk meg: "Már a koalíciós tárgyalásoknál, lehet, hogy nem mindig tudatosan, de mégis következetesen, az MDF nem törekedett korrekt megállapodásra, annál inkább néhány, önmagát jól eladni akaró vagy naiv segítségével a Kisgazdapártot létének formaivá silányítására, programjának, választási ígéreteinek jelentős megváltoztatására igyekezett kényszeríteni. A koalíciós megállapodás annyit ért." - mondja dr. Szabó Lajos képviselőtársam; ez a Gondolkodóban megjelent írása - ".mint ahogy az egyik tárgyaláson Bogárdi Zoltán azt ki is mondta: az csak egy papírfecnire vetett, homályos, semmitmondó megfogalmazás, ami minket - az MDF-et - semmire sem kötelez. Ezen a papírfecnin ott van Bogárdi Zoltán aláírása, tehát nagyon is tudatos volt a semmitmondó megfogalmazás. Az MDF nem ismerte fel - akik pedig tudták, vagy háttérbe szorultak, vagy az ellenfelek cinkosai voltak -, hogy a rendszerváltás igazán nem az oktatási, egészségügyi stb. programokban valósul meg, hanem elsősorban a tulajdonváltásban, a vagyon minél gyorsabb magánkézbe adásában; nem ismerte fel, hogy az egyetlen korrupciómentes és jogszerű privatizáció a reprivatizáció."
Megkímélem önöket attól - részletesen kijegyzeteltem a témát -, hogy végig felolvassam. (Szórványos taps a jobb oldalról és középről. - Közbeszólás középről: Olvasd csak!)
Nos, mivel agrárosok véleménye ennyire különbözik, természetes, hogy nincs a kormánykoalíció által támogatott agrárpolitika. Szabó Lajos képviselőtársammal a leginkább abban vitatkozom - külön is -, hogy a rendszerváltás programja a gazdaság hatékonyabbá, versenyképessé tétele és a magántulajdon kialakítása megítélésünk szerint nem célja, hanem annak igazán nagyon fontos, de csupán eszköze. Jól látjuk, hogy a kisgazdák eddig csupán a tulajdonviszonyok átalakítására koncentráltak, és jól látjuk azt is, hogy ez idáig mennyi kárt okozott ez az országnak.
Nos, az egyeztetett agrárpolitika hiánya azt eredményezte, hogy az elmúlt három év alatt ötletszerűen, összerendezetlenül, nosztalgiától vezényeltetve egy csomó törvény született. A mezőgazdasággal kapcsolatos törvénykezések során közel 80 javaslat került a Parlament elé: a kárpótlással kapcsolatos törvényjavaslat 28 - ezek közül elfogadva 8, folyamatban 5; szövetkezetekkel kapcsolatos törvényjavaslat 22 - elfogadva eddig 10, folyamatban 5, illetve most vont vissza több képviselőtársunk néhányat a mai napon; földdel kapcsolatos törvényekkel kapcsolatban törvényjavaslat beterjesztve 29 - elfogadott 8, földtörvényünk nincs, folyamatban 9; országgyűlési határozatokról beterjesztve 6 - elfogadva 2, visszavonva 3. Tehát összesen mintegy 80 törvényjavaslat került idáig a Parlament elé, és ezek eredményeivel, úgy tűnik, az újabb törvényjavaslatok beterjesztői is elégedetlenek, amit bizonyít a napirenden lévő törvénytervezet is és bizonyít többeknek az előkészítése is. És elégedetlenek vagyunk mindannyian, hiszen a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés helyzete napról napra rosszabb.
Zsiros képviselő úr részletesen taglalta a mezőgazdasági termelés jelen helyzetéről a véleményét. Előttem is itt van a Kormánynak egy előterjesztése, mely részletesen foglalkozik a témával. És elnézést kérek a közbekiabálásomért. az exporttal és a nyugatiak versenyképességével kapcsolatban tegnap került a kezembe egy adat, ami úgy szólt, hogy ennek az esztendőnek az első négy hónapjában 25%-kal emelkedett az élelmiszerimport a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva, ugyanakkor pedig 37,5%-kal csökkent az export. Én azt gondolom, elegendőnek kellene lenni ennek a két mutatószámnak annak bizonyítására, hogy a mezőgazdaság milyen helyzetbe került, különösen akkor, amikor ez együtt járt más termékek exportjának a visszaesésével, és minden bizonnyal 1 milliárdot is meghaladó exportkiesést fog eredményezni.
Zsiros képviselő úr a hozzászólásában egyrészt a körülményekkel, a piacokkal kapcsolatos ügyekkel, másrészt pedig a szövetkezetek működésével hozta összefüggésbe a vagyonvesztést és egyebeket, és a bádogvárosok kialakulásával kapcsolatos rémképét. Én azt gondolom, hogy sajnos, ebben nagy szerepet játszik az elfogadható agrárpolitika hiánya, és nagy szerepet játszik ez az ötletszerű törvénykezés is, amit az előbb igyekeztem bemutatni.
Ha részletesen megnézzük az agrárgazdaság helyzetét, azért összefoglalóan, azt hiszem, a legfontosabb gondok a termelésnek és az ebből származó jövedelemnek a csökkenése. Külön vizsgálat tárgyát kellene képezze, hogy ez a jövedelem vajon hol tűnt el - részben sajnos igaz, hogy a költségvetés berkeiben, részben más területeken; és meg kellene nézni, hogy vajon mekkora szerepe van ebben annak a termelésszerkezetnek és annak a külpiaci gazdaságpolitikának, amit folytattunk.
Az országnak megítélésem szerint olyan agrárgazdaságra van szüksége, amely biztonságosan ellátja a hazai lakosságot elérhető, megfizethető élelmiszerekkel, és versenyképessé tehető vagy versenyképes a rendkívül protekcionista piacokon. És sajnos, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az átalakítás nem oda vezet, ez nem segíti elő a magyar mezőgazdaság átalakulását. Tehát: termeléscsökkenés, leépülés, vagyonfelélés, csökkenő életszínvonal, piacvesztés, minőségromlás - sorolhatnánk az okokat. Úgy tűnik, sajnos, ez sem elegendő eddigi gyakorlatuk megváltoztatására, tovább haladnak a megkezdett úton, annak ellenére, hogy az MDF szerint a kisgazda-koalíció miatt kellett feladniuk saját agrárpolitikájukat, mert szükség van a szavazataikra, s annak ellenére, hogy a 36-os kisgazdák szerint ők nem hajthatták végre kristálytiszta, egyedül üdvözítő reprivatizációs agrárprogramjukat, tehát tulajdonképpen az egésznek talán nincs is gazdája.
Természetesen rendkívüli nehézségeket jelent a mezőgazdaság átalakítása a jelen körülmények között, de ezen az úton ez nem is oldható meg. Miről van szó tulajdonképpen? Az előttem hozzászólók ezt már érintették. A tulajdonrendezés a mezőgazdasági szövetkezetekben olyan eredménnyel járt, hogy a termőföldtulajdon 40%-a körülbelül a nyugdíjasok, 40%-a a kárpótoltak és mintegy 20%-a az aktív tagok - a mezőgazdaságból főhivatásszerűen élők - tulajdonába került; az egyéb vagyon - tehát a földön kívüli egyéb vagyon -, termelővagyon mintegy 40%-a a nyugdíjasoké, a kívülálló tulajdonosoké mintegy 20%-a és az aktív tagoké mintegy 40%.
(19.10)
Az aktív tagok kapták meg tehát a termelővagyon mintegy 30%-át, ha a földet és egyéb eszközöket összevonjuk. Tulajdonképpen arról van szó, hogy másfél-kétmillió ember tulajdona az a vagyon, amely ma már főállásban csak mintegy 250000 embert tud eltartani, és amely a mintegy egymillió család kiegészítő tevékenységének is ma már 30%-át elveszítette. Gyakorlatilag ezeknek az embereknek nincs hova menniük, ha elveszítik meglévő munkalehetőségeiket.
Milyen alapvető érdekcsoportok alakultak ki? Azt hiszem, legjelentősebb a nyugdíjasok rétege, zöme abban érdekelt, hogy osztalékot kapjon, abban érdekelt, hogy vagyoneladás, üzletrészének eladása címén pénzhez jusson, hogy nehéz megélhetését kiegészíthesse ebből a bevételből.
A kívülállók zöme abban érdekelt, hogy osztalékot kapjon, vagy pedig abban érdekelt, hogy kivigye a vagyont, elvigye a mezőgazdaságból, míg az el nem tűnik úgy, ahogy azt Zsiros Géza előadta.
Az aktív tagok, akik mindössze ennek a vagyonnak 30%-ával rendelkeznek, s akiknek ma a szövetkezet még megélhetést ad - bár egyre keservesebben és egyre alacsonyabb jövedelemmel -, többségében abban érdekeltek, hogy megőrizzék a munkahelyüket.
A vállalkozók különböző csoportjai, akik a számtalan ígéret ellenére sem jutottak eszközökhöz, és sajnos a mai napig sem földhöz, termelési biztonsághoz, értékesítési lehetőséghez, termékeik ellenértékéhez, abban érdekeltek, hogy a vagyon egy részét kivigyék azért, hogy a vállalkozásukat fölszerelhessék. S azok a kényszervállalkozók is ebben érdekeltek, akik elveszítették a megélhetésüket az iparból és a mezőgazdaságból, s akik számára ez a vagyon önmagában semmiképpen sem nyújt megélhetést.
A beterjesztett törvényjavaslat ezekre a gondokra nem kínál megoldást. Összefoglalóan három fő témája van. Az egyik a kívülállók szavazathoz juttatása a tagokkal egy sorban, ez teljesen elfogadhatatlan eljárás. Elfogadhatatlan azért, mert a különböző érdekcsoportok, a szervezeti forma, a szövetkezeti tulajdon jogbiztonsága ezt nem engedi meg, s elfogadhatatlan azért is, mert ez a vagyon nem kínál biztos megélhetést, sőt többségében már kiegészítést sem azoknak, akik erre leginkább rászorultak.
A leválás intézménye szerepel ugyan a törvényjavaslatban, de az eddigi tárgyalások alapján minden reményem megvan arra, hogy ez elmarad ennek a törvénynek a módosításából, ezért azt nem kritizálom részletesebben. Hiszen az eddigi technika, tapasztalatok nagyon jól mutatják, hogy a leválás intézményének a felújítása nem oldja meg ezeket a gondokat, hanem csak prolongálja, sőt a bizonytalanság miatt csak elhúzza a gondok megoldását.
Úgy gondolom, hogy a működőképesség kritériuma is - remélem legalábbis -, kimarad ebből a tervezetből. Meg kell mondani, hogy a törvényjavaslatban szereplő megfogalmazás alapján ennek a megítélése teljesen lehetetlen.
A működőképességgel és az osztalékkal kapcsolatban megismétlem azt, amit Zsiros képviselő úr elmondott, a magyar mezőgazdaságnak óriási gondot jelent az, hogy költségei - kivéve a bérköltségeket - világpiaci árakon jelennek meg, annak 80-100%-án, bevételei csupán 30-40%-ot érnek el. Azt gondolom, hogy ez lehetetlenné teszi az eredményes, stabil működést, és teljesen kizár egy versenyképessé történő átalakulást.
Mindezekhez csatlakozik, hogy nincs legalább elfogadható biztonságot nyújtó agrárpiaci környezet, legalábbis a minimális kiszámíthatóságot biztosító szabályozás.
A törvényjavaslatban szereplő határidők, az egyes részfolyamatok lezárására, jelentkezésre vonatkozó határidők teljes egészében tarthatatlanok. Ezzel kapcsolatban már más képviselőtársam nyújtott be módosító javaslatot. Én azt javasolom ugyan, hogy ne fogadják el ezt a törvénymódosítást, de ha mégis, akkor ezeket a határidőket változtassák meg. Teljesen elképzelhetetlen még július 15-i elfogadás esetén is, hogy 30-40 nap alatt ilyen feladatokat elvégezzünk.
Ha a törvénytervezet zömében, a beterjesztésnek megfelelő formájában elfogadásra kerül, ez egy újabb csapást jelent a mezőgazdasági szövetkezetekre. A biztonság teljes hiányában a tőkehiányos mezőgazdaságnak a teljes ellehetetlenülést okozza, hiszen elveszíti a meglévő, alig minősíthető hitelképességét is. Azt gondolom, hogy az átalakulás kapcsán két dolgot kellene megoldani. Egyrészt az üzletrészforgalmat kellene működőképesebbé tenni alapvetően azzal, hogy az azt akadályozó túlzott adóztatást kell megszüntetni, hiszen ez az átalakulás, a békesség és a termelés biztonságának az egyik legsúlyosabb akadálya.
A szövetkezeti üzletrészek piaci értéke, amit Zsiros képviselő úr szintén annyira részletesen ecsetelt, és ami alig tér el az állami vagyon értékének a színvonalától, amit tudvalevően nem a szövetkezeti elnökök kezelnek a sajátjukként, értékesítés esetén összességében 20-30%-on lennének talán forgalomképesek a mai viszonyok között. Ha ezt például a szövetkezet megvásárolja a tagjaitól vagy a kívülállóktól, akkor 20%-ot be kell fizessen az adóhatóságnak, s ha lenne nyeresége, be kell számítani az árfolyam-különbözetet a nyereségadó-alapba. Ott be kell fizetni 40%-ot. Ha ezt az üzletrészt a szövetkezet megvásárolja s ennek a piaci értéke - mondjuk - 30%, ennél többet kellene befizetni az adóhatóságnak, tehát természetes, hogy amikor ők a szövetkezeti forma bebetonozásáról beszélnek, akkor ilyenekről megfeledkeznek, holott itt kellett volna elkezdeni az átalakítást.
(Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el. - Boros László jegyző helyét Glattfelder Béla foglalja el.)
A mezőgazdaság jövedelmezősége, hitelképessége és ezeknek az eszközöknek a megvásárlása az előzetesen folytatott tárgyalások alapján kedvezményes hitelkonstrukciók és a túlzott adóztatás elkerülése lenne - azt hiszem - a legfontosabb eszközök, hogy egy elfogadható átalakulásnak a kereteit megszabjuk.
A szövetkezetek ígéretet kaptak a szövetkezeti I-es és a szövetkezti II-es törvény elfogadásakor arra, hogy ha az átmeneti törvény szabályait végrehajtják, a nevesítést az előírtak szerint megcsinálják, a szövetkezetek alapszabályát átalakítják, akkor szalonképesekké válnak, lehetőséget kapnak bizonyítani erejüket, versenyképességüket.
Zömében elhitték, remélem, a nagyobb többség tisztességgel végrehajtotta azokat a rossz törvényeket is, a beterjesztők viszont nem tartják tiszteletben a közösben maradtak, a tagok 90%-ának a döntését. Ezen az alapon nem tekinti e változatot senki sem véglegesnek a szövetkezeti mozgalomban, s ma már egyre többen döbbennek rá arra, hogy nincs helye a szövetkezeteknek. S hogyha ez a törvény a beterjesztés szerint elfogadásra kerül, akkor megbizonyosodnak róla, hogy nincs helye a szövetkezeteknek ebben a kormányzásban, és hagyva a közösség érdekeit, az önök által is eltűrt formába menekülnek, kiviszik a vagyon javát, a működőképes egységeket megszerzik az élelmesebbek, a vagyon használhatatlan része ott marad a magatehetetleneknek, a legrászorultabbaknak. Sajnálatos ez, ma különösen, amikor végre először az FM vezetői részéről más szellők fújdogálnak a mezőgazdasággal kapcsolatban.
Tisztelt Országgyűlés! Amíg nincs, nem lesz egy konszenzussal kialakított agrárkoncepció, amíg katasztrofálisan csökken az élelmiszer-termelés, amíg nem teremtjük meg a mezőgazdaság átalakításának elfogadható feltételeit, addig ne fogadják el a szövetkezeti törvénynek ezt a módosítását.
(19.20)
Ne kényszerítsék a szövetkezetek tagjait egymás kijátszására.
Az ismételten hiányos előkészítés miatt kénytelen vagyok az érdekképviseletek véleményéről beszélni. A napirendre tűzés kapcsán és az ügyrendi vita kapcsán több soron részletesen kifejtette a beterjesztő képviselője és a jogi bizottság vezetője is, hogy megtörtént a szövetkezeti törvényben előírt aktus, az érdekképviseleteket megkérdezték, ugyanakkor egy szó sem hangzott el arról, hogy vajon az érdekképviseletek a beterjesztett törvényjavaslatot hogyan minősítik. Én elhoztam önöknek, itt van a különböző szervezetek véleménye, az Országos Szövetkezeti Tanácsé, a MEDOSZ-é, az ÁFEOSZ-é, a Magyar Agrárkamara véleménye, a Lakásszövetkezetek Országos Szövetségének a véleménye, a Magyar Iparszövetség véleménye, mellékesen idekerült a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárának a véleménye is, s a MOSZ véleménye is a beterjesztett törvényjavaslatról. Ha kívánják, felolvasom, nem akadályoz meg benne semmi. (Közbeszólások: Nem.)
Ezekben egyetlen olyan pont sincs, egyetlenegy olyan érdek-képviseleti szerv sincs, amely arra biztatna bennünket, hogy ezt a törvénytervezetet, ezt a törvényjavaslatot fogadjuk el.
Fontosnak tartom elmondani itt, hogy végső esetben valóban kikérték az illetékes érdekképviseletek véleményét, de mindegyik a leghatározottabban arra biztat mindannyiunkat, hogy ne fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot. A korábban elfogadott szövetkezeti átmeneti törvény és a szövetkezeti törvény hatásait, eredményeit egy rövid működés után, legalább egy-két év után értékeljük, készítsünk részletes fölmérést, és csak azt követően indítsunk be egy olyan akciót, ami alapvetően megváltoztatja a szövetkezetek működésének a feltételeit.
Egyébként is elképzelhetetlen számomra, hogy milyen jogi alapot teremtünk egy újabb átalakulásnak, amikor az előzőt sem fejeztük be. Hadd mondjak egy példát: a Pest megyei volt mezőgazdasági termelőszövetkezetek módosított alapszabálya közül még csak hatot jegyzett be a cégbíróság, a többi valójában lebeg. Ha újabb törvényt hozunk, akkor a vagyonnevesítéstől kezdődően másfél évre visszamenően a legteljesebb bizonytalanságban működnek ezek a szövetkezetek, és ha ehhez hozzászámoljuk, hogy a termőföldtulajdont sem sikerült rendezni, hiszen a kárpótlási árverések is mindannyiunk legnagyobb sajnálatára végtelenül elhúzódnak, akadozik a részaránytulajdon kimérése, akkor még egy bizonyítékot találhatunk arra, hogy ennek a törvénymódosításnak nincs meg a jogi alapja. A bizonytalansággal kapcsolatos hitelképességről és a határidőkről már beszéltem.
Befejezésül én azt szeretném mondani, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot a szocialisták nem támogatják. Mi azt gondoljuk, hogy a mezőgazdasági termelőknek, a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak nyugalomra, biztonságra és kiszámítható jogi környezetre van szükségük. Ennek ellenére, bár úgy tűnik, kevés a remény arra, hogy megállapodás szülessék, részt veszünk az egyes módosító javaslatok tárgyalásában, s azoktól függetlenül is módosító javaslatokat fogunk beterjeszteni a Parlament elé, és javasoljuk, hogy csak azoknak az elfogadásával, vagy egyáltalán ne fogadják el ezt a törvénymódosító tervezetet. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
