NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter:
NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter:
NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam hozzászólni, de olyan gondolatok hangzottak el, melyekre feltétlenül reagálnom kell.
Igaz, és sajnos, hogy a Kisgazdapárt ilyen szerencsétlen, megosztott helyzetben van, de azért vissza kell utasítanom Lakos képviselőtársamnak azt a megjegyzését, hogy a Kisgazdapárt tette tönkre a mezőgazdaságot. Igaz, soha nem is titkoltuk el, hogy a szövetkezeteket át akarjuk alakítani a kolhoz típusú szövetkezetekből a saját, valós tulajdonon alapuló szövetkezésekké, és talán igazolásunkul szolgál az a 836000 kérvény, amely a három kárpótlási törvényhez benyújtást nyert, mert a Kisgazdapárt kezdettől fogva hirdette az anyagi és erkölcsi rehabilitációt, ezért vállaljuk a felelősséget.
Én azt hiszem, hogy rossz irányba megy el ez a téma. Ha mi mindannyian a mezőgazdaságért tesszük le a hitünket és a racionális elgondolásainkat is, akkor ne egymásban keressük mi itt az ellenséget. Hát valahogy valami közös csak van, és gondolom, az a közös mind a két részről, a kívülállókról, a magánvállalkozókról és a közös gazdálkodásban élőkről az a vélemény, hogy a mezőgazdaságban látjuk a jövőnket, és hirdetjük a mezőgazdaságnak a prioritását, ha már prioritásról van szó az ágazatoknál.
(19.30)
Ebben szabad nemesen összefogni és harcolni közösen, nem egymás ellen. Ne bántsuk egymást, hanem a köztünk meglévő nehézségeket próbáljuk feloldani!
Zsiros Géza javaslatában is van sok igazság, mint ahogy a MOSZ javaslatában is van. Azt hiszem, oda kell visszamenni, nem én mondtam, hanem május 25-én hangzott el a MOSZ kongresszusi ülésén Nagy Tamás szájából: volt, ahol az átalakulást tisztességesen hajtották végre, volt, ahol hitványul!
Kérem, ezek a hitvány tünetek jelentkeznek most, és irritálják a közvéleményt. Tisztelet a kivételnek, sajnos bizony félnek, nagyon sok helyen még ma is félnek az emberek, megfoghatatlan! Én magam nem tudom ezt megérteni, de jönnek hozzám tsz-tagok egyes községekből, hogy "miniszter úr, nem tudja elképzelni, hogy milyen összefonódás van ott a tsz-vezetés, az ügyészség és a rendőrség között", és egyáltalán nem érzik a rendszerváltozást, hanem meg vannak félemlítve.
Az volt a legegyszerűbb, hogy azzal fenyegették őket, hogy "ha kilépsz a tsz-ből, akkor nem kapod meg a nyugdíjat", közhely, ne foglalkozzunk ezzel! Hogy a határidőket nem közölték, .amint mondom, egyes helyeken tisztességesen hajtották végre, minden dicséret és tisztelet ezeknek a tsz-elnököknek, de a többiekkel nem tudtunk egyetérteni.
Kedves barátaim! Meg kell mondani azt is, eső után köpönyeg, nehéz terhet ró az országra ez a kárpótlás kétségkívül, ez a sok milliárd. Könnyű utólag okosnak lenni, nem így kellett volna ezt végrehajtani. Soha nem erre gondoltam, hanem úgy, hogy a kárpótlást, a jóvátételt a telekkönyvben kiigazítjuk, mindenkinek a tulajdonjogát, a termelés változatlanul megy tovább, és majd a benne lévő emberek eldöntik azt, hogy közösben akarnak-e dolgozni vagy pedig egyénileg.
Mind a kettőben van igazság. Itt megmosolyogták azt, hogy a mezőgazdaság munkahelyteremtő alkalom. Bizony, az lenne, ahogy Zsiros Géza elmondta, de nyilván a nagyüzemek sem tudják biztosítani a munkásfoglalkoztatottságot, mert extenzív gazdálkodással már maguk is leépítették, és a tsz-tagok nagy részét elküldték. Már nem most, hanem elkezdték 4-5 évvel ezelőtt. (Derültség a bal oldalon.)
Kérem, ezt meg lehet mosolyogni, ez nagyon mosolygós dolog, de azért, hogy a tsz vezetősége a bérszínvonal politikáját meg tudja tartani, ehelyett elbocsátottak egy csomó dolgozót, hogy ezen a fizetési színvonalon ne legyen törés.
És végső fokon nem panaszkodhatnak a termelőszövetkezetek, mert azt a kárpótlási jegyet, amit a földért kapnak, ők kapják meg. Az, hogy ez vontatottan megy és nem úgy sikerült valójában, mint ahogy gondoltuk, hogy az élelmiszer-ipari privatizációban fel tudták volna használni, én gondolom, hogy ennek nem a Kisgazdapárt az oka.
A jövő útja kétségkívül egy elég érdekes és mindannyiunkat foglalkoztató nagy gond. Látjuk a problémákat, vannak kiváló agrárszakembereink, szükség van rájuk és nem szabad őket megbélyegezni. Tudom, hogy ez egy irritáló dolog és a mi pártunk vezetői is élenjártak abban a bizonyos vörös- és zöldbárózásban és olyan jelzőkben, amelyekkel soha nem értettem egyet.
A kérdéseket csak közösen tudjuk megoldani. Én azt mondottam a kormányülésen, és most is azt mondom: tökéletesen igaza van Zsiros Gézának, amikor azt mondja, hogy a kívülállók az üzletrészüket ki akarják vinni, amelyek közül legtöbb örökös. Kívülállók, semmi joguk, kötődésük nincs a termelőszövetkezethez, szavazati joguk nincs, hát milyen alapon legyen ott benn a vagyonuk? Egyáltalán nem szólhatnak bele annak felhasználásába, esetleg reménykedhetnek, hogyha majd eredményes lesz a termelőszövetkezetek gazdálkodása, akkor mint részvény után üzletrészként kapnak annak arányában jutalékot.
Megértem a termelőszövetkezeteket is, hogy nem tudják kifizetni. Én azért mondtam egy olyan áthidaló javaslatot a Kormánynak is, hogy itt adjon a Kormány vagy a tárca garanciát, a termelőszövetkezetek kaphassanak kedvezményes hitelt vagy kamatmentes hitelt, hogy ezeket az üzletrészeket kifizethessék. A termelőszövetkezet stabilitását nem mozdítjuk, fordítjuk fel ezzel, viszont azok a jogos sérelmezők, az érdekeltek, akik kimaradtak a vagyonnevesítésnél, most ők is hozzájuthatnának.
Erre hangzott is el olyan elképzelés - meg nem erősítve, de kapisgálás van ebben az ügyben -, hogy ezek az üzletrészek úgy viselkednének, mint a részvények, a kötvények, fel lehetne őket használni beruházásra, fizetni lehetne velük, vásárolni lehetne velük. Én úgy érzem, ez nem egyszerű kérdés, de megoldható.
Nem tudom, hogy ezt az EBRD-hitelt, amitől a mezőgazdaság nagyon sokat vár, ezt a mintegy 120 milliárd forintot ha a mezőgazdaság megkapja, nagyon komoly segítő akció lenne, és valójában el lehetne indulni azon az úton, amely a piacgazdasághoz vezet.
Biztos, hogy ez is zavaró dolog, hogy mi demokráciáról és piacgazdaságról beszélünk mint befejezett tényről, sajnos itt még az út elején vagyunk, de máris úgy vélekedünk bizonyos dolgokról, belső fogyasztásról és élelmiszerárak kialakulásáról, mintha itt már szabad piaci viszonyok lennének. Nyilván ez is irritálja a lakosságot, mert ez csak egy kezdeti dolog és egyelőre csak a nehézségeket érezzük belőle.
Azt hiszem, azt nyugodtan megmondhatjuk, hogy ez nem lesz egy könnyű menet, több éves folyamat lesz és nem is tudunk olyan nagyon jót ígérni a közeljövőben.
Én tudom, hogy ezt a mai generáció nehezen érti meg, és hiába mondom azt el, mert ezt már megkaptam nagyon sok helyen, hogyha az ember elmondja az 50-es évek nehézségeit, hogy ott sokkal nehezebb körülmények között éltünk, és másfél millió parasztcsaládot, parasztembert ért a trauma, most ilyen trauma éri a 1200 termelőszövetkezeti elnököt, és azért ne tessék elfelejteni, hogy ezek azonos fájdalmak, és azonos megfontolással kell megítélni és kezelni is őket.
A múltból lehet tanulni, visszahozni nem lehet, de nagyon jó lenne, hogyha a Parlamentben lévő mezőgazdasági szakemberek. sajnálom, hogy nagyon kevesen vannak, az is igaz, hogy az előző kormányban 108 mezőgazdasági szakember volt, mégsem tudták megoldani a mezőgazdaság problémáit. Nem egyszerű kérdés, de ha mindannyian, a Kormány oldalán, az ellenzék oldalán is egyetértünk abban, hogy a mezőgazdaság közös ügyünk, ezért kell közösen összefogni, mert hangsúlyozom még egyszer: ha prioritásokról van szó az ágazatok között, én a mezőgazdaságot teszem az első helyre, és ilyen értelemben ezeket a törvényjavaslatokat is valójában építő szándékkal valósítsuk meg, hogy ne sebek legyenek abból, hanem gyógyulások.
Ehhez kérem a képviselők hozzáállását és támogatását! Köszönöm. (Taps.)
