GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önöknek is köszönöm, annál is inkább, mert saját frakcióm ezt a témát nem tartotta aktuálisnak. (Közbeszólások: Pedig az.)
Felszólalásom tárgya az utóbbi napokban nagy port vert kormányintézkedés, a számlaadási kötelezettség. Nem kívánom minősíteni a rendelkezést, mert mozi- és postai alkalmazottak, üzemanyagkutak kezelői, taxisok, kistermelők, kiskereskedők esetében - és sorolhatnám - ezt régen megtették, nyomdafestéket nem bíró hangvétellel.
Én ezek körülményeit próbálom értékelni. Nos, nézzük sorban! A Kormány ismét egy országot rengető ügyben intézkedett, döntött, és elfogadhatatlan módon kihagyta, meg sem kérdezte az érdekképviseletet. Ez a Kormány megengedheti magának, hogy szembeforduljon ismét a választóival, pökhendien, öntelten. Esze ágában sincs egy ilyen nagy horderejű dolgot az érdekvédelemmel megtárgyalni. Igaza is van. A Kormány számára nincs érdekvédelem. Nehogy csalódjon, nehogy mégis találkozzon velük!
A második gondom: ez a Kormány két mértékkel mér. Külön a saját tevékenységét és külön az állampolgárokét. Nézzük csak! A munkaügyi tárcánál Kóródi képviselőnő interpellációja nyomán közismert, több százmillió csavarog, és igazán nem csipkedi magát a Kormány ennek a hogy és mikéntjéről. Dr. Szabó Tamás miniszter urat sorozatban szavazza le a Parlament, s az állampolgár is úgy érzi, hogy valami itt nincs rendben. A pénzügyminiszter úr pedig saját maga ellen tett följelentést előző beosztása ellen, mivel az ipari és kereskedelmi tárcánál mintegy 15 milliárd a HTO-val kapcsolatos, mások szerint sokkal nagyobb értékről van szó. (Közbeszólás: A tárgyra!) A tárgyhoz tartozik, nagyon odatartozik.
S a Kormány saját magával szemben ilyen nagyvonalú. Itt pedig egy mozijegy, egy postai bélyeg, egy pikoló világos, és hadd ne soroljam, a tét.
Ez a kettősség megítélésem szerint így nem tartható fönn. Ezért - ez is idevágó - két kérelmet nyújtok át párhuzamosan az elnök úrnak: dr. Szabó Tamás miniszter úr és dr. Szabó Iván miniszter úr viselt dolgai tekintetében egyrészt a privatizációnál, másrészt az ominózus 15 milliárd forintos kiesés ügyben szíveskedjék az ügyet áttenni a Legfőbb Ügyészséghez. Ugyanis nincs erkölcsi joga a Kormánynak ilyen filléres ügyekkel foglalkozni az állampolgárral, míg maga a Kormány gáláns és elnéző saját magával szemben.
(10.30)
A harmadik gondolatom a legelszomorítóbb. Ez a Kormány riogatja, sokkolja, megfélemlíti az állampolgárait. Olyan állapotot teremt, hogy állandó félelemben éljenek a megcélzott, a megsarcolásra kiszemelt rétegek.
Mit adott, tett a Kormány ezekért a rétegekért? - kérdezhetnénk. Talán vámkedvezményt a parasztoknak esetleges külföldi termelőeszközök behozatalához? Vagy ugyanezt a kereskedőknek szállítóeszközök importjához, netán adókedvezményt az üzletek modernizálásához? Na nem! Virgácsot, riogatást, rettegést. Ellenben kilátásba helyezte büntetésként az ötvenezret vagy az üzlet bezárását.
Nos, urak, nem kell csak nyugtával dicsérni a napot, minden eljön a maga idejében, becsukják itt tömegével üzleteiket, műhelyeiket, boltjaikat iparosok, kereskedők, parasztok egyaránt! Azonban, tisztelt Ház, hadd mondjam meg, és üzenem a Kormánynak, hogy ennek a népnek elege volt a riogatásból. Elege volt a megfélemlítésből!
Éppen ezért tisztelettel és legalább ilyen határozottan kérem és szólítom fel a Kormányt, vonja vissza ezt a szerencsétlen, dilettáns rendelkezést. Vonja viszsza, mert sem időben, sem térben nem alkalmazható. Ez még akkor is igaz, ha számszakilag technokrata módon, ellenzővel nézve magyarázható lenne. Ugyanis a társadalom közérzete erre nem fogadóképes. Túlterhelt. Azt kell mondjam, komolytalan, hatalomgőgös az, aki most ilyen közgazdasági, ilyen mezőgazdasági helyzetben a pótköltségvetés, az áfa-emelés mellett csak azért is idevágja ezt a minősíthetetlen, gyakorlatban alkalmazhatatlan számlálást. Vonja vissza a Kormány, mert ellenkező esetben a felelősség az övé, ha a választópolgár netán szembenéz ezzel az elfogadhatatlan rendelkezéssel. (Közbekiáltás a bal oldalról: Ülj le!) Köszönöm a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)
