TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a feladata, hogy a felsőoktatás fejlesztésének szervezeti kereteit biztosítsa. A kihívás adott: Magyarországnak a nemzetközi versenyképesség biztosítása érdekében az emberi erőforrások fejlesztésére kell koncentrálnia. Létezik ilyen vízió, amely ezt felvázolja: a Brit Gyáriparosok Szövetsége ajánlotta az angol kormánynak, hogy hozzon létre egy olyan egységes, 16 éves kortól az akadémiai kutatóintézetekig - vagy az ottani kutatóintézetekig - terjedő oktatási rendszert, ahol a 16 évesnél idősebbek átjárással, creditrendszerrel - vagyis tanegységekkel -, különbözeti vizsgákkal, időleges munkába állással, visszakerüléssel, esti és levelező tagozatokkal, távoktatással, népfőiskolával, szakfőiskolával, egyetemmel egy olyan rugalmasan kombinált képzésben vehetnek részt, ahol gyakorlatilag egy élethosszig tartó tanulási folyamat részesei lehetnek.
Azt hiszem, egy ilyen kis országban, mint a miénk, egy ilyen rendszer tökéletesen megfelelne, és létre is hozandó.
Mi lehet az az ideológia, amivel ezt el lehet érni? Eddig egyetlenegyszer fordult elő Magyarországon ilyen, Klebelsberg idején, amikor a HM-et külpolitikai okokból le kellett szerelni, és a belpolitikában az oktatás szerepe felértékelődött. Ma nem ilyen ok miatt, de felértékelődhet egy ilyen gondolat - ez pedig az emberi erőforrások ideológiája, ami Magyarországnak kulcskérdése lesz, ha be akar illeszkedni egy világgazdasági rendszerbe, mégpedig nem annak perifériájára.
Az emberi erőforrások fejlesztése a műszaki értelmiségnek megfelelő, és hogyha az erőforrásokba a kultúrát is beleértem, és a humán értelmiségnek is megfelelő lesz, az egy legkisebb közös nevezőként működhet. Milyen innovációs elemeket kellene elhelyezni egy dinamikus, jövőorientált politikában? Azt gondolom, hogy semmit nem kell kitalálnunk: a magyar felsőoktatási és kutatási szféra nagyvállalkozói, nagy érdekcsoportjai, zászlóvivői, intézményei ezeket a dolgokat kísérletezték ki.
Ma egy felsőoktatási és kutatási sikerpolitika minden eleme atomizálva, darabjaira hullva, egymásról nem tudva, sporadikus formában jelen van Magyarországon. Ezeket össze kellene kötni, integrálni kellene egy fejlesztési politikában, és finanszírozással támogatni, hogy elterjedhessenek. Mi erre törekszünk.
Ezeket a sikeres innovációkat be kellene emelni a felsőoktatási kutatás válságövezeteibe. Ehhez érdekegyeztetés kell, és egy olyan minisztériumi tanácsadó szervezet, ahol ezeknek a sikerszféráknak, területeknek, intézményeknek a képviselői a maguk jól felfogott érdekében együttműködnek a politikaformálókkal.
Ezért van szükség kutatási és felsőoktatási tanácsra.
Nézzük meg, hogyan lehetne a politika nyelvére lefordítani egy ilyen koncepciót! Adva vannak az intézmények. Nyilvánvaló, hogy a modernizálásuk önmagában nem fog végbemenni. Egyrészt egy külső nyomás alá kell őket helyezni, ami azonban azt a helyzetet hozza létre, ami most is megvan: vannak reformer vezetők, akik éreznek egy külső, társadalmi kihívást, de belül a struktúrák merevek, és nem engedik ezt az áttörést.
Azt gondolom, egy belső nyomást is ki kell építeni, hogy megtörjék ezeket az ellenálló struktúrákat, és azt gondolom, ahhoz, hogy ne törés, hanem békés átalakulás folyjék le, békés modernizáció a felsőoktatási intézményekben, az átalakulás mechanizmusát, feltételrendszerét is ki kell dolgozni.
Külső nyomás alatt a piaci versenyt értem: itt a finanszírozási reform lesz a kulcs. Részletekről majd a későbbi felszólalásaink szólnak, de nyilván normatív finanszírozásra kell áttérni, hogy a fogyasztók elvégezhessék azt a könyörtelen piaci szelekciót, ami az iparban és a gazdaságban már bekövetkezett Magyarországon.
Léteznie kell egy bürokratikus nyomásnak is: ez az akkreditációs bizottság és az átvilágító, értékelő menedzseri csoportok, vállalkozások piaca - ezt is mindenképpen ki kell építeni. Előre jelezhető az, hogy körülbelül 1996-97-re ezek az átvilágító, értékelő csoportok a magyar ipari és gazdasági szféra első "lerohanását", átértékelését elvégzik, és nyilvánvaló, hogy a nonprofit szférába fognak átfordulni.
Összefoglalva: a kihívás adott számunkra. A mi válaszaink a törvényjavaslathoz benyújtandó módosító indítványaink az átalakítást, átalakulást külső és belső eszközökkel egyaránt megcélozzák. (Taps.)
