NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Az előrehaladott időre való tekintettel a témáimból egyet szeretnék kiemelni, ez pedig a felsőoktatási törvénynek egy fontos szeletére utal, nevezetesen a felsőoktatás testnevelése és sportja, közvetve az egyetemi és főiskolai hallgatók egészsége, edzettsége. Ez nem kis ügy. Ez a téma - mindjárt elöljáróban meg kell állapítani - nem kap kellő figyelmet a törvényben. Pedig ellensúlyozni kellett volna valamit.
Egy évtizeddel vagy közel egy évtizeddel ezelőtt megszűnt az egyetemi és főiskolai hallgatók kötelező testnevelése. Fakultatívvá tették a hallgatók számára a testnevelést. A fakultáció az én olvasatomban azt jelenti, hogy lehet választani. A fakultációnak akkor van értelme, ha a hallgató előtt ott a lehetőség a teniszpálya, az uszoda, a különböző versenypályák, edzéshelyek, s akkor választ. Akkor nincs szükség arra, hogy a kötelező időkeretet terheljék a testneveléssel és sporttal. Azonban nincs választási lehetőség.
A felsőoktatás tárgyi feltételei a legkedvezőtlenebbek az oktatásban. Nem is tudnám megmondani, hogy a magyarországi 78 felsőoktatási intézményben van-e egyáltalán öt uszoda. Lehet, hogy csak egy vagy kettő van. Mindenesetre nagyon kevés van.
Azonkívül elsietett volt ez a törvény, és most ellensúlyozni lehetne valamilyen garanciával, azért is, mert a hallgatók mentálhigiénés felkészültsége, illetve felkészületlensége meg kellett volna, hogy akadályozza ezt az elsietett döntést. A mens sana-val van baj. Mens sana egy szegény, gyenge felkészültség, tehát életmód, felfogás lakozik, gondoljuk, in corpore sano - egészséges testben.
A rómaiaknál - ha már itt tartunk, akkor egy percet engedjenek meg - Iuvenalis arra hívta fel a figyelmet, hogy egy torzult életforma, egy torzult életmód az, ami miatt gyenge a test, ami miatt szeretné, ha egészséges testben lakozna ez a lélek. Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano. Tehát azért imádkozott, hogy egy jó felfogás váltsa fel a torzult római életformát. Mi is ezért imádkozunk, de hol sportol a felsőoktatási hallgató?
A legszegényebb ezen a téren az oktatásügy.
78 intézményükből 36 intézményben van sportköri szakosztály, versenyszakosztály.
A 96000 hallgató és tanár, oktatóval szemben 17000 sportegyesületi tag van, de ennek csak a háromnegyede sportol, tehát nem több, mint a hallgatók 6-8%-a rendszeresen sportoló valaki. Ha a nőket nézzük: egy, illetve két százalék, és egy pécsi vizsgálat az ötödéves hallgatóknál 0,5%-ot jelzett mint sportoló.
Általában mindig az a válasz, hogy: hol sportoljunk? Persze én tudnék tippeket mondani. Például a fürdőszobában reggel gimnasztikázzon vagy este sétáljon, vagy valamit csináljon. Ezt a felsőoktatásban már nagyon nehéz megértetni, ezt valahol az általános és középiskolában kellene megszoktatni, valamilyen sportra rávenni a fiatalokat, hogy később dörömböljenek az egyetem kapuján, hogy szeretnének úszni, röplabdázni és valamilyen sportot űzni.
Sajnos, nincs a törvényben utalás arra, hogy valamilyen garanciát adjunk, ha nem is ma, a távlatokban. Tehát valamilyen garanciális feltételt valamilyen törvényhelyen. Például az új beruházásoknál ne épülhessenek nagy egyetemek megfelelő egyetemi feltételek, sportolási feltételek nélkül. Legalább ezt állítsuk be a törvénybe.
Én megpróbálok valamit, majd a részletes vitában el is mondom. Látok is egy törvényhelyet erre. Nagyon szerényen, nem mai költségkihatású, hanem egy távlati, fokozatosan ható, pénzügyileg ható törvényhely.
Mi van az egyetemi sportegyesületekkel? Az egyetemi sportegyesületek elszegényedése fokozottan jelentkezik a többi sportegyesülettel szemben; költségvetési intézménynek az egyesülete.
Egyébként az egyetemi sport mindig mostohagyereke volt a sportnak és az egyetemnek. Soha nem volt kiemelt valami, vagy legalábbis nagy odafigyeléssel támogatott valami.
Az én lelki szemeim előtt a 20-as, 30-as évek Műegyeteme áll, ahol ott volt az egyetem előtt a csónakház. Ismertem olyan váci egyetemi hallgatót, aki leevezett Vácról hétfőn, és szombaton visszaevezett Vácra, és addig ott volt a csónakja, illetve a kielbootja az egyetemi csónakházban. Mellette volt négy teniszpálya, volt egy labdarúgópálya, volt egy atlétikapálya pontosan ott, ahol kilépett a kapun. Beépítették.
Most én nem szeretnék jó jós lenni, de legalábbis veszély fenyegeti a BEAC-nak és a MAFC-nak a pályáját a világkiállítással kapcsolatban. Minden nap hallani panaszokat az egyetemi vezetőktől.
Végül, ha megnézzük a világ - de most már csak a versenysportról beszélek - élsportját, mindenhol, legalábbis nagyon sok helyen, az egyetemek, a főiskolák az élsport hátterét jelentik. Az egyetemi versenysport etikus, olcsó, perspektivikus, és az egyetemi életforma része. Nos, erre szeretnénk törekedni a jövőben. Köszönöm szépen. (Taps.)
