DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem kétperces reagálásra lehetőséget, mert Katona Kálmán képviselőtársam Szolnok és Kaposvár példáját említette. Gondolom, nem titok önök előtt, hogy Szolnok városát egy fidesz-es polgármester irányítja a Szabad Demokraták Szövetségével együttműködésben. Én nem akartam pontatlan adatokat és információkat elmondani azzal kapcsolatban, amit Katona Kálmán itt a felszólalásában említett, ezért tájékozódtam, tehát nem közvetlenül az ő hozzászólása után kértem reagálásra lehetőséget.
Azt gondolom, hogy ezután valóban alappal mondhatom azt, hogy nem áll messze a csúsztatástól az, amit Katona Kálmán elkövetett. Azt gondolom, hogy természetesen lehet korrekt érveket felsorolni egy módosító indítvány mellett, azonban az ő érvelése ezt a színvonalat vagy ezt az elvárást nem teljesítette.
Tudniillik a helyzet Szolnok városában az, hogy 4000 önkormányzati bérlakás van a városban, és valóban nagyon hosszú előkészítés után dolgozta ki az önkormányzat és fogadta el a képviselő-testület azt a rendeletet, ami lakbéremelést is jelent, egyáltalán a lakbérekkel kapcsolatos rendeletét. Ennek kapcsán egy 40 oldalas tájékoztató csomagot kapott minden önkormányzati bérlakásban lakó bérlő, sőt az egyes önkormányzati bérlakási övezetekben, lakótelepeken különböző úgyfélszolgálati irodákat is felállított az önkormányzat, amelyeket az elmúlt hetekben már be kellett zárni, lévén nem voltak ügyfelek, akik tájékozódtak volna a lakbérrendelettel kapcsolatban. A 4000 lakás bérlője közül 150 élt panasszal ezzel kapcsolatban. Tehát ha jól látom, ez a szám nem éri el a 4%-ot sem, tehát azoknak a bérlőknek a száma, akik panasszal éltek, akik úgy ítélték meg, hogy számukra nem méltányos vagy méltánytalan lenne a megállapított lakbér.
Az az átlagos lakbéremelkedés, ami valamennyi, a 4000 önkormányzati bérlakás esetében e rendelet következtében bekövetkezett, az 40%-os. Tehát közel sem igazak azok az ijesztő számok, amelyeket Katona Kálmán elmondott. Valóban az történt, hogy egy modern, huszadik század végi vagy huszonegyedik századi lakbérrendeletet fogadott el Szolnok városa, aminek következtében a konkrét lakbéreket az ott lakók jövedelmi viszonyaira, szociális helyzetére, meg a bérelt lakás helyére tekintettel állapították meg az egyes bérlakásokban. Így természetesen elképzelhető, hogy egy jó szociális helyzetben levő, kiemelkedő jövedelmi viszonyok között élő, a város belvárosában egy nagy önkormányzati bérlakást bérlő bérlőnek a lakbére a korábbi állapotokhoz képest az ötszörösére emelkedett, mint ahogy az is előfordult, hogy más, rossz jövedelmi viszonyok és szociális körülmények között élő - mondjuk a város peremén önkormányzati bérlakásban élő - polgár lakbére pedig csökkent a korábbi időszakhoz képest. Éppen ez a lényege ezeknek a lakbérrendeleteknek.
Azt is elfelejtette Katona Kálmán elmondani, hogy ezzel a lakbérrendelettel együtt a város képviselő-testülete elfogadott egy támogatási rendszert is, aminek következtében természetesen a lakbéremelkedést - de mondom, a lakbérrendelet nem minden bérlő esetében jelent lakbéremelkedést, de a lakbéremelkedést - nagyon sok helyen ellentételezte, kompenzálta is az önkormányzat ezzel a támogatási rendszerével.
Befejezésül pedig arra a megállapításra reagálnék, ami a munkanélküliséget érinti Szolnok városában: valóban komoly gond, és mindenképpen érzékeny problémát jelent a városban élő munkanélkülieknek a gondja. Szolnok városában 10%-os a munkanélküliség, ami most már, sajnos, átlagosnak tekinthető az országban. Egyáltalán nem igaz, hogy a térségben ez egy kiemelkedően magas munkanélküliségi ráta lenne - ez is természetesen sajnálatos -, például Karcag városában a munkanélküliség 30%-os. Tehát ilyen súlyosan depressziós övezetnek tekinteni Szolnok városát, különösen ebben az összefüggésben, nem felel meg a valóságnak.
Mindazonáltal tehát azt gondolom, hogy érvek természetesen felsorakoztathatók mind a lakbérlimit törvénybeli megállapítása mellett, mind pedig az eredeti törvényjavaslatban szereplő megoldás mellett, amelyik továbbra is az önkormányzatokra bízná a lakbér megállapításának a jogát rendeletben. Azt gondolom, hogy a szolnoki példa ebből a szempontból mindent alátámaszt, csak éppen azt nem, hogy az önkormányzatok nem járnak el elég körültekintéssel, hogy az ő intézkedéseik súlyosan hátrányosak lennének a polgárok számára. Ezzel szemben pontosan azt jelenti, hogy valamennyi szolnoki lakásbérlő számára - a 150 panasz is ezt mutatja - kedvező volt ez az intézkedés. Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben sokkal körültekintőbb érvelést lehet elvárni itt, a Parlament plénumán. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
