DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy most már, dél körül mindegyik képviselőnek az idő előrehaladtára kell utalnia felszólalásának a kezdetén. Én sem tudom ezt elhagyni, tehát megpróbálom röviden összefoglalni azt, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója, és elsősorban Ungár Klára, aki jegyezte a frakciónk által benyújtott módosító indítványokat, milyen célokat kívánt elérni a benyújtott módosító indítványokkal. Ezek közül nem mindegyiket szeretném természetesen kiemelni, hanem csak a legfontosabbak közül szeretnék néhányról rövid említést tenni, illetve a hozzászólásom második részében a törvényjavaslat sorsáról szeretnék röviden beszélni, mert úgy látom, hogy az általános vita lezáródása óta eltelt időszakban olyan jelentős koncepcióváltozás történt - elsősorban a Kormány álláspontjában -, ami gyakorlatilag most itt - ahogy a mostani parlamenti menetrend mutatja - kb. egy héttel a végszavazás, illetve a határozathozatal előtt bizonyos szempontból a káosz lehetőségét vetíti előre. Gyakorlatilag nemigen lehet tudni, hogy milyen lesz ez a lakástörvény. Nemigen lehet tudni azt, hogy akár kormánypárti vagy ellenzéki frakciók vagy képviselők milyen állásponthoz viszonyuljanak akkor, amikor az igen, nem vagy tartózkodom gombokat kell megnyomniuk egyes módosító indítványok esetében.
Először azokról a gondolatokról, illetve elképzelésekről röviden, amelyeket a módosító indítványainkban is megfogalmaztunk. Mi egyetértettünk azzal a miniszteri, illetve államtitkári expozéban elmondott elképzeléssel, hogy az ún. lakástörvény az önkormányzatok szempontjából elsősorban azt a célt kívánja elérni, hogy az önkormányzatok tulajdona valós tulajdonként tudjon működni. Úgy ítéltük meg, hogy ez egyrészt fakad az önkormányzatiságból, fakad a tulajdonnal való szabad rendelkezésből, fakad azokból a konkrét, pl. alkotmánybírósági döntésekből, amelyek a bérlakás, lakás, illetve helyiséggazdálkodási szférára vonatkoznak.
Mi úgy ítéltük meg, hogy ennek megfelelő, az önkormányzatok valós tulajdonhoz juttatásának a célját szolgálja az, hogyha a bérleti jogviszony tartalmi elemeivel kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket az önkormányzatok önkormányzati rendeletben fogalmazhatják meg, illetve amennyiben elfogadja a Parlament a vételi vagy elővásárlási jog intézményét, akkor a vételi, illetve elővásárlási joggal kapcsolatban az elidegenítés feltételeit az önkormányzatok rendeleteikben fogalmazhassák meg.
Mi a magunk részéről egyrészt ott, ahol ezeket a feltételeket nem teljesítette az eredetileg benyújtott törvényjavaslat, módosító indítványokat nyújtottunk be, másrészről pedig támogattuk a törvényjavaslatnak ezeket az elképzeléseit.
Nagyon fontosnak éreztük, hogy valamiféleképpen megváltoztassuk a törvénynek azon elképzelését, hogy lényegében az egész önkormányzati bérlakás- vagy lakásszférából az állam ki kíván vonulni.
Úgy ítéltük meg, hogy minden körülmények között olyan konstrukciót kell megvalósítani, amely konstrukció alapján állami és önkormányzati szerepvállalással az önkormányzati lakásépítés feltételeit valamiféleképpen megteremtjük.
(12.10)
Mi kezdetben a céltámogatási rendszer keretében szerettünk volna egy olyan konstrukciót megvalósítani, amely következtében az önkormányzati lakásépítés a céltámogatások rendszerébe épül bele. Végeredményben a módosító indítványunkkal egy olyan konstrukciót is elképzelhetőnek tartunk, ahol a lakáselidegenítésből, az önkormányzatok tulajdonában levő bérlakások elidegenítéséből befolyt összeget az önkormányzatok a lakások építésére, illetve a megmaradó önkormányzati bérlakások felújítására szolgáló alapba elkülönítik, és így ehhez az alaphoz egyfajta állami hozzájárulás keretében a központi költségvetés is forrásokat biztosít, és így valamifajta élénkülés következhetne be a lakásépítések, illetve a lakásfelújítások területén, mert valóban tarthatatlan az a tendencia, amire Török Ferenc is a felszólalásában utalt, hogy gyakorlatilag ma Magyarországon nincsen önkormányzati lakásépítés a korábbi időszakhoz képest, amikor valamiféle mozgást legalább a lakáspiacon az önkormányzatok, illetve korábban a tanácsok lakásépítése jelentett.
Ugyanúgy nagyon fontosnak ítéltük meg azt a kérdést, hogy megváltoztassuk a törvényjavaslat eredeti koncepciójához képest azt a tényt, amely Budapest szétszabdaltságának megfelelően gondolta a lakáskérdésekben is az önkormányzati rendeletalkotás rendszerét meghatározni.
Úgy ítéltük meg, hogy nagyon fontos, hogy Budapesten a lakáshoz jutás feltételeinek, illetve a lakáscsere feltételeinek a meghatározásában érvényesüljön az a fővárosi törvényben meghatározott mód és eljárási rend, hogy ilyen esetekben a rendeletalkotás, mint a főváros nagy részét érintő kérdésben, a főváros kompetenciájába tartozik. Olyan fővárosi keretszabályok megalkotására gondoltunk lehetőséget nyújtani, amelyekhez kapcsolódva természetesen a kerületek ezeken a kereteken belül saját szabályokat is meghatározhatnak.
Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy elkerülendő valóban az az állapot, amire több felszólaló is már itt a részletes vitában is utalt, hogy például egyes budapesti főútvonalak egyik, vagy másik oldalán teljesen eltérő szabályozás legyen érvényes akkor, amikor gyakorlatilag valóban valamennyi, fővárosban lakó, és fővárosban önkormányzati lakásban bérlőként létező ember fővárosi lakásbérlő. Teljesen elképzelhetetlen, hogy azért, mert egy főútvonalat egy kerülethatár kettémetsz, itt eltérő szabályok érvényesüljenek.
Tehát nagyon fontosnak érezzük, hogy a fővárosi keretszabályozás lehetőségét a lakástörvény megteremtse.
Ugyanúgy fontosnak ítéltük a kényszerbérlők, kényszerbérbeadók, egyáltalán a kényszerbérlet ügyének a rendezését. Ezzel kapcsolatban még a részletes vitában Szájer József képviselőtársam a saját benyújtott módosító indítványa mellett fog érvelni.
Úgy ítéljük meg, hogy elkerülhetetlen, hogy ez a lakástörvény valahogy ezt a súlyos gondot valamilyen formában megoldja.
Most mit értek én az alatt, amit már a bevezetőmben említettem, hogy most, amikor a lakástörvény részletes vitája nem tudom, hogy a vége felé közeledik-e, de javában tart, úgy tűnik, hogy kaotikus állapot alakult ki ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során.
Én úgy látom, hogy a törvényjavaslat általános vitájának a lezáródása óta az egyes kormánypárti módosító indítványok a Kormány álláspontjában olyan koncepcionális változtatást mutatnak, ami következtében valóban igaz az a megállapítás, ami ugyancsak elhangzott itt a részletes vitában, hogy az elfogadott törvényjavaslat a legfontosabb pontokban még véletlenül sem fog hasonlítani a benyújtott törvényjavaslathoz, ami természetesen önmagában nem gond, hiszen egy parlamenti vita erre szolgál, hogy az egyes kormánypárti és ellenzéki képviselők elmondják a véleményüket, ezek közül a hasznosíthatót, vagy a megfontolhatókat a Kormány beépíti a törvényjavaslatba, s végül is erről dönt a Ház.
Itt azonan mégsem erről van pusztán szó, hanem arról van szó, hogy az elmúlt hónapokban mozaikszerűen különböző kapcsolódó módosító indítványcsomagokban teljes mértékben megváltozni látszik a Kormány álláspontja olyan sarokpontokban, amelyek a legfontosabb, vagy lényegében a legfontosabb részeit jelentik a lakástörvénynek.
Mit jelent ez például? Jelenti a bérleti jogviszony tartalmi elemeinek a szabályozásában azt a változást, hogy a rendeleti szabályozás - az önkormányzati rendeleti szabályozás - lehetővé tételéhez képest a törvénybe emelődik be nagyon sok kérdés. Most itt nem minősítem ezt a változást, hogy egyetértek-e vele, vagy sem, csak egyszerűen tényként próbálok felsorolni néhány ilyen kérdést.
Az elidegenítés feltételeinek a meghatározásában, úgy látszik, hogy módosul a Kormány álláspontja abban, hogy nem hagy szabad teret az önkormányzatoknak a tekintetben, hogy rendeletben határozzák meg ezeket a feltételeket, hanem a törvény kívánja a legfontosabb feltételeket meghatározni.
Ugyanúgy alapvető változás látszik a Kormány álláspontjában a lakbérkötöttség - a törvényi lakbérkötöttség - bevezetésében, s ugyanúgy alapvető változás az, hogy a korábbihoz képest a helyiségek esetében is egyfajta vételi jogot kíván megteremteni a Kormány, szemben a benyújtott törvényjavaslattal.
Mindez azonban, én úgy ítélem meg, hogy azt a helyzetet jelenti, a kétkötetes együttes jelentés alapján - ami a bizottsági vitáknak az eredményét tartalmazza - egyelőre képtelenség összerakni azt a törvényszöveget, amely törvényszöveg összeállhatna azokból a törvényrészekből, amelyeknek a megváltoztatását nem támogatja a Kormány, illetve azokból a törvényrészekből, amely esetekben a Kormány valamilyen módosító indítványt támogat, és így megváltozik az eredetileg benyújtott előterjesztés. Nagyon sok ponton - és nem is lényegtelen pontok - a Kormány ugyan egymástól nem lényegesen különböző módosító indítványokat, de több módosító indítványt is támogat, tehát gyakorlatilag ma nem látható, hogy mi igazából a Kormány álláspontja.
Mi ezzel a baj? Alapvetően nem lehet ma egyelőre tudni, hogy a benyújtott módosító indítványok közül melyek azok, amelyek élnek. Melyek azok, hisz egy törvény vitája során különösen az ellenzéki képviselők a benyújtott előterjesztéshez képest fogalmazzák meg a módosító indítványaikat, ehhez képest az előterjesztéshez képest - mint ahogy említettem - sarokpontokon megváltozott a Kormánynak az álláspontja, amire akár csak pontosító vagy jogtechnikai kérdésekben tiszta helyzetet teremtő módosító indítványokat vagy koncepciójavító elképzeléseket a képviselők nem tudtak megfogalmazni, hiszen ők az eredeti előterjesztéshez fogalmazták meg az elképzelésüket. S ahogy Török Ferenc is elmondta, az eredeti előterjesztésben is, még ha egyes kérdésekben tartalmilag egyetért az ember, annak a megvalósíthatósága tekintetében komoly aggályok támadnak, különösen jogi szempontból.
Tehát egyrészt ez jelenti a súlyos problémát, másrészt az természetesen, hogy egy szavazás előtt állunk, hisz előbb-utóbb le fog zárulni ez a részletes vita. Egy szavazás során világosan kéne látni, hogy a szavazás logikájában egyes módosító indítványok támogatása, vagy elvetése esetén hogyan fog összeállni a törvény. Egyelőre ezt nem lehet látni. Így én két megoldást tartok elképzelhetőnek.
Valóban azt gondolom, hogy az lenne talán a legtisztább helyzet, de ez túlságosan elnyújtaná - én azt hiszem - a törvényjavaslat határozathozatalát, amit Filló Pál mondott, hogy a Kormány visszavonná, és új változatban terjesztené be ezt a törvényjavaslatot. Volt már ilyenre példa, tehát ez nem valami egészen elképesztő, földtől elrugaszkodott javaslat. Előfordult már ilyen, ahol a Kormány a benyújtott módosító indítványok akceptálása következtében annyira megváltoztatta az álláspontját, hogy a könnyebb határozathozatal érdekében visszavonta a törvényjavaslatot, új változatban nyújtotta be, és teljesen formális volt, a szónak abban az értelmében formális, hogy már korábban megtörtént bizottsági viták alapján az újabb bizottsági viták lényegében formálisak voltak, tehát a gyors határozathozatalnak a feltételeit meg lehetett teremteni.
A közelgő nyári szünet, tehát az a tény, hogy július 10-éig ülésezik a Parlament, lehet, hogy erre az eljárásra nem nyújt lehetőséget. Én azt gondolom, egy másik, nem a Házszabályban szabályozott eljárással azonban mód és lehetőség nyílna. Méghozzá arra, amiről alapvetően egy új Házszabály rendelkezhet is, hogy a végszavazás előtt a Kormány az általa támogatott módosító indítványokkal egybeszerkesztve tájékoztassa a képviselőket, vagy legalábbis a frakciókat arról, hogy az ő elképzelései szerint, amennyiben az általa támogatott módosító indítványokat támogatja a Parlament, hogyan nézne ki a törvény.
Én azt gondolom, hogy ez egy akceptálható kérés, különösen az ellenzéki frakciók szempontjából nézve. Az én meggyőződésem szerint a Kormány részéről akceptálható kérés, hogy a végszavazást megelőzően, alapvetően a végszavazásban követendő magatartás könnyebbé tétele érdekében a Kormány tájékoztatásképpen - és erre Józsa Fábián utalt, hogy ilyen együttműködésre, ilyen kozultációkra a Kormány kész, tájékoztatásképpen - a Kormány készítse el azt a változatát a törvényjavaslatnak, amely változat - még egyszer mondom - abból a helyzetből állna elő, hogy a Kormány által támogatott módosító indítványokat fogadná el a Ház, és így lehetne látni, hogy körülbelül hogy nézne ki a törvényjavaslat. Én azt hiszem, hogy enélkül teljesen kaotikus helyzet állhat elő, különösen - még egyszer mondom - ismerve azt, hogy hihetetlen nagyszámú módosító indítvány él, és egyes pontokhoz még maga az előterjesztő is a különböző bizottságokban, vagy egy adott bizottságban is több módosító indítványt tárgyalt.
Én azt hiszem, hogy ez a kormányzati felelősség szempontjából is elengedhetetlen magatartás. Szerintem súlyosan felelőtlen eljárás lenne az, hogyha a fenyegető káosz következtében olyan zavarok kerülnének bele a lakástörvénybe, amelyek a végrehajtás során jelentenének olyan nehézségeket, amelyeket ki lehetne küszöbölni a határozathozatalig hátralevő egy vagy két hétben ennek az összeszerkesztett változatnak az elkészítésével.
(12.20)
Tehát én ennek a kérésemnek a megismétlésével fejezem be a hozzászólásomat. Még egyszer mondom: természetesen nem biztos, hogy ettől jobb lesz a lakástörvény, de legalább a benyújtott módosító indítványok alapján, egy ilyen változatnak az ismeretében, egy kaotikus lakástörvény megszavazását lehetne valamilyen formában elkerülni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
