FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP) Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy esztendő eltelt azóta, hogy ez a törvénytervezet bekerült a Parlament asztalára, és el kell mondjam önöknek, azóta bizony, úgy igazából, nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Régesrég túl lehetett volna már az Országgyűlés ennek a törvénytervezetnek a vitáján, határozathozatalán; és megkockáztatom, hogy akkor már lényegesen előrébb tartanánk a lakásgazdálkodás területén is.
Az már lassan tradíció, hogy a Szocialista Párt által benyújtott és koncepcionális módosító javaslatokat a parlamenti bizottságokban rendszeresen leszavazzák. Most is ez történt. Én ennek ellenére szeretnék néhány olyan módosító indítványunkkal foglalkozni, amelyeket nagyon fontosnak tartunk. S számomra igen nagy öröm, hogy az előttem szóló, különböző pártokhoz tartozó képviselőtársaim sok kérdésben tulajdonképpen a mi javaslatainkkal azonos nézeteket mondtak el itt a Parlament üléstermében.
Az első és talán a legfontosabb kérdés számunkra a főváros ügye. Tudnunk kell, hogy a bérlakásokról szóló tervezet, ha ki nem is mondjuk, de egyfajta kvázi budapesti törvény, hiszen a bérlakások döntő többsége a fővárosban található, minimális része esik csak néhány vidéki városunkra. Ugyanakkor javaslataink, amelyeket igyekeztünk konzekvensen végigvezetni a törvénytervezet egészén, azt célozták, hogy valamifajta egységes keretszabályozás jöjjön létre, amely a Fővárosi Önkormányzatot hatalmazná fel a helyi rendeletalkotás jogával, és aztán erre a rendeletre, erre a keretjogszabályra építve lehetne a fővárosi kerületeknek - a helyi sajátosságokat figyelembe véve - a helyi önkormányzati lakásrendeleteket megalkotni. E célt szolgálta az együttes jelentés 76., 192. és több más pontjában szereplő módosító indítványunk is.
Nagyon fontos lenne az, hogy ne jöhessenek létre olyan anomáliák, miszerint a fővárosban az egyik kerületben és a másik kerületben - egy utca két oldalán - alapvetően eltérő lakásjogszabályok, lakbérek, eladási feltételek jöhessenek létre. Mindenképpen tudomásul kell vennünk, hogy a fővárost egy városnak kell tekintsük, függetlenül attól, hogy az önkormányzati törvényünk sajnálatos módon 22 önálló kerületre szabdalta, de legalább a lakásügyek tekintetében mindenképpen egyfajta egységes keretszabályozásra feltétlenül szükség lenne.
A másik kérdéskör, amivel foglalkozni szeretnék - már az előttem szólók közül is többen említették, többek között Salamon képviselőtársam is -, ez az unokák ügye. Nagyon fontos kérdés. Az én választókerületem, Erzsébetváros a fővárosnak az egyik leginkább elöregedett kerülete, nagyon sok egyedülálló idős ember él ott. És nagyon sokan kerestek meg ezzel a problémával, hogy nemcsak lakáskérdés, hanem szociális kérdés is az, hogy egy egyedülálló idős ember befogadhassa a saját bérleményébe az unokáját, aki ennek fejében aztán gondoskodik arról, hogy az idős ember ne legyen egyedül, megpróbálja őt segíteni, ellátni - tehát egyfajta szociális tevékenységet is folytatnak, folytathatnak az unokák. És ezért mi minden olyan módosító javaslatot támogatunk, ami erre irányul, függetlenül attól, hogy ilyet mi is beadtunk természetesen -, de azt hiszem, nem az számít, hogy milyen néven futó módosító javaslatokat fog végül is a Parlament elfogadni, hanem az, hogy igenis az unokák, legalább az unokák mindenképpen befogadhatók legyenek, és a bérleti jogviszony folytatására is adjon lehetőséget a törvény.
A harmadik kérdéskör, amelyet érinteni szeretnék, az együttes jelentés 48. pontjában szereplő módosító indítványunk, amelyről képviselőtársaim eddig még nem szóltak, de amelyet mi nagyon fontosnak tartunk. Ez nem más, mint az, hogy amíg a törvénytervezet igen behatóan foglalkozik a bérlők kötelességeivel, ugyanakkor minimálisan foglalkozik a bérbeadók kötelezettségeivel. Mi azt javasoljuk, amennyiben komolyan vesszük az - úgymond - "igazi" lakásbérleti szerződéseket, akkor a lakbér ellenében a bérbeadó köteles gondoskodni az épület felújításáról, állagának karbantartásáról, az épület közüzemi berendezéseinek üzemképes állapotáról, a falak, a közös használatra szolgáló területek és helyiségek állagában, berendezéseiben keletkezett hibák, hiányosságok megszüntetéséről. Sajnos, a legutóbbi időkig ez nem így működött, és ezért a jelenlegi bérleti szerződéseket tulajdonképpen nem is igazán lehet klasszikus bérleti szerződéseknek tekinteni, hiszen nagyon sok gondot és problémát okozott - főleg az elszegényedett lakosság körében -, hogy a lakás berendezési tárgyainak cseréje, pótlása a bérlő kötelezettsége, és nagyon sok idős ember egyszerűen képtelen a 20-30000 forintos értéket képviselő - mondjuk - gáztűzhely vagy fali konvektor cseréjét a kis nyugdíjából megfinanszírozni.
Igen tisztelt képviselőtársaim! Az együttes jelentés 40. pontjában szerepel módosító indítványunk a társbérletek kezelési módjáról. Ezt is egy nagyon fontos kérdéskörnek tekintjük, hiszen a társbérletek mint olyanok - azt hiszem, ebben valamennyi politikai erő és valamennyi normális gondolkodású ember ebben az országban egyetért - egyfajta szörnyszülöttnek tekinthetők. A társbérletek fenntartását, tulajdonba adását mi mindenképpen ellenezzük. Egyetlenegy módot tudunk csak elképzelni, ha a törvényi szabályozás abba az irányba mutat, hogy a még meglévő társbérletek minél előbb egy-egy bérlő bérleményévé, majd esetleg eladás folytán tulajdonává válhassanak. Ezt célozza a 40. pont alatt szereplő módosító indítványunk.
Az együttes jelentés 214. pontjában szereplő módosító indítványunkra is szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni. Ez azt célozza, hogy amenynyiben a bérleti szerződést a bérbeadó felmondja, a bérlő az értéknövelő beruházásainak megtérülését vagy visszatérítését követelhesse. Gondolják végig képviselőtársaim, hogy egy hosszú időn keresztül fennálló bérleti szerződés esetében a bérlő nagyon komoly öszszegeket beruházhat annak az adott helyiségnek vagy lakásnak az állapotjavításába, és után a bérleti szerződés felmondása kapcsán az általa befektetett pénzösszegek számára elvesznének. Mi azt javasoljuk, hogy e tekintetben a törvény mondja ki, igenis legyen joguk az értéknövelő beruházások összegének visszatérítésére.
Az együttes jelentés 245. pontja alatt szerepel egyfajta bérlővédelmi javaslatunk, amelyben az áll, hogyha a bérlő nem él vételi jogával, lakását a bérlet fennállása alatt ne lehessen a feje fölül elidegeníteni. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a védelem mindenképpen megilletné a bérlőket, hiszen egyáltalán nem elfogadható az, hogy valakinek a lakását a saját feje fölül eladják. Természetesen mondhatják erre a törvénytervezet előkészítői, hogy mindenkinek joga van a megvételre, hiszen a törvénytervezet kimondja a bérlő számára a vásárlás jogát. Ez valóban így van; ugyanakkor mi úgy ítéljük meg, valamilyen hosszabb távon fent kellene tartani a bérlő vásárlási jogosítványát, hiszen elképzelhető a család életében olyan változás, hogy mondjuk, az egyik évben nem tudják megvásárolni az anyagi helyzetük miatt, de az elkövetkezendő időszakban olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy a lakást meg tudnák vásárolni - de addigra esetleg az önkormányzat a lakást más részére lakottan már elidegeníti.
Szeretnék néhány szót szólni a lakbérügyről. Képviselőtársaim előttem már szóltak erről. Mi is benyújtottunk egy módosító indítványt, amely azt célozza, hogy 1994. december 31-éig a jelenlegi lakbéreknek maximálisan kétszeresére lehessen emelni a bérleti díjakat. Természetesen mi ezt a javaslatunkat fenntartjuk, de minden olyan módosító indítványt támogatni fogunk, amely a lakbéreket valamilyen keretek közé igyekszik szorítani. Véleményünk szerint nem elfogadható, és nincs még itt az ideje annak, hogy egy abszolút piaci alapon álló lakbérszabályozás lépjen életbe. Egyszerűen nincsenek beépülve azok a jövedelmek a nyugdíjakba, a bérekbe, amelyek lehetővé tennék azt, hogy egy tisztán piaci lakbérhelyzet jöjjön létre a bérlakások területén.
(11.40)
Végezetül, igen tisztelt képviselőtársaim, az előttem szóló Katona Kálmán képviselőtársam is említette, és én is szeretném megerősíteni abbéli véleményünket, hogy nagyon fontosnak tartanánk - és ezt módosító indítványként is megfogalmaztuk -, hogy az önkormányzati rendelet megalkotása előtt a bérlők és a bérbeadók településen működő érdek-képviseleti szervezeteivel érdekegyeztető tárgyalásokat kelljen a helyi önkormányzatnak folytatni.
Tisztelt Ház! Sok vita folyik arról, hogy a civil szervezetek helye és szerepe a magyar demokráciában hol van, milyen feladatokat kell, hogy ellássanak. Mi azt mondjuk, hogy minél előbb tegyük helyére a civil szervezeteket és adjuk meg azt a lehetőséget, hogy az érdekérvényesítés helyi fórumain részt tudjanak venni. Ez mindenképpen kettős haszonnal járhatna, hiszen egyrészt a helyi önkormányzati rendelet megalkotásában is részt tudnának venni az érdekképviseletek, a Lakásbérlők Egyesülete és a többiek ugyanakkor viszont igen komolyan egyfajta szűrőszerepet is betölthetnének, megakadályozva az irreális rendeletalkotást. Ugyanakkor pedig a másik oldalon ez a lehetőség elősegíthetné azt, hogy a lakosság önszerveződő képessége is fokozódjon, hiszen lenne egy valódi cél, amelynek alapján és amelynek irányában meg tudná szervezni önmagát a lakosság érdekképviselete.
Tisztelt Ház! Befejezésül az elidegenítésről szeretnék néhány szót szólni. Nagyon komoly problémát jelent, és nagyon sokan keresnek meg engem a választókerületemben a tekintetben, hogy igazságtalannak tartják azt, hogy néhány lakást vagy sok-sok lakást már nagyon kedvezményes módon a bérlők meg tudtak vásárolni, és azok a bérlők, akik engem megkeresnek, azok különböző tilalmi listákra hivatkozva azt mondják, hogy számukra ez a lehetőség nincs biztosítva. Mi éppen ezért támogatjuk a törvénynek azt az elképzelését, hogy a vételi jog kerüljön törvénybe iktatásra, ugyanakkor azt is szeretnénk elérni, hogy minél kevesebb lehetőség legyen e vételi jog korlátozására. Támogatjuk a törvénytervezetben azt, hogy az elavult, használhatatlan jogszabályok hatályon kívül kerüljenek, hiszen valamennyien tudjuk, hogy a régi jogszabályok alapján már nem lehet, újak pedig, sajnos, még nincsenek.
Nagyon szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a lakáseladások tekintetében kialakult egyfajta gyakorlat. Ettől a gyakorlattól az önkormányzatok már nemigen tudnak etikusan eltérni, hiszen nagyon nehéz megmagyarázni ugyanazon a településen, ugyanabban az utcában lakó embereknek, hogy az egyik mondjuk 15%-ért tudja megvásárolni a lakását, míg a másiktól már 40%-ot fognak kérni vételi árként; ez semmiképpen nem mondható etikusnak. Egyébként is az infláció - ami a lakásárak területén lényegesen magasabb, mint az általános infláció - már eleve hátrányosabb helyzetbe hozza azokat a lakókat, akik mondjuk négy-öt évvel ezelőtt beadták vételi igényüket, de még a mai napig sem tudtak ezzel az igénnyel élni.
Tisztelt Ház! Befejezésül azt szeretném elmondani, hogy mi úgy látjuk - tekintettel a nagyon sok módosító indítványra -, hogy talán célszerűbb lett volna, ha a Kormány ezt az egész javaslatcsomagot visszavonta volna, és egy átdolgozott formában nagyon rövid időn belül visszahozná a Ház elé. Ezzel lényegesen le lehetne rövidíteni a parlamenti döntéshozási folyamatot is, és ugyanakkor egyfajta tisztességesebb és közérthetőbb törvénytervezet kerülhetne a Ház elé, hiszen már korántsem arról a törvénytervezetről beszélhetünk az együttes jelentés alapján, mint amit eredetileg a tárcák benyújtottak.
Köszönöm a figyelmüket, és szeretném felhívni még arra a tisztelt Ház figyelmét, hogy amennyiben a legfontosabb koncepcionális módosító javaslatainkat a Ház nem fogja támogatni, vagy ahhoz hasonló, más képviselőtársaink által benyújtott módosító javaslatokat nem fogja támogatni, akkor számunkra ez a törvény ilyen formában elfogadhatatlan lesz. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
