SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tévedések elkerülése végett: nem én voltam az, aki Torgyán Józsefet megkérte, hogy rövidebben beszéljen, hanem már a következő napirendhez felszólalni kívánó FIDESZ-es képviselő.
A dolgom viszonylag könnyű, hiszen Vizy Béla képviselőtársam nagyon sok mindent elmondott abból, amit szerettem volna; én is a kényszerbérlettel kapcsolatban nyújtottam be módosító indítványokat, éppen a Vizy Béla és képviselőtársai által benyújtott módosító javaslathoz. Ennek a lényege az, hogy jogi szempontból mintegy automatikusan történjen meg, hogy amennyiben az önkormányzat felajánlja a kényszerbérlő számára a lakást, abban az esetben a kényszerbérbeadó megszüntethesse ezt a jogviszonyt, felmondhassa a szerződést.
Ezt az indítványomat - kisebb módosításokkal - az alkotmányügyi bizottság támogatta, és én szeretném kérni képviselőtársaimat is, hogy támogassák szavazataikkal. A javaslat a jelenlegi feltételek között valószínűleg a legoptimálisabb megoldást nyújthatja, és én nagyon örülök, hogy ezen a területen előrelépés történt ebben a törvényjavaslatban. Ha minden jól megy - és a feltételek is meglesznek hozzá -, abban az esetben néhány éven belül a múltnak ezt a nagyon súlyos örökségét, a kényszerbérletet fel lehet számolni.
Én úgy gondolom, ha van helye kárpótlásnak valahol valamifajta tulajdonsérelem miatt, akkor az éppen a kényszerbérletek területe, hiszen a kényszerbérletek jelenleg is, mind a mai napig jelentős és súlyos konfliktusokat okoznak, olyan problémákat jelentenek ezeknek az embereknek, amelyek a mindennapjaikban jelennek meg. Azt gondolom tehát, ennek a felszámolása már jóval korábban feladata lett volna az Országgyűlésnek, s a most felvázolt megoldás is - elsősorban az anyagi eszközök hiánya miatt - korlátozott. Annak ellenére, hogy ez egy ilyen súlyos probléma, tulajdonképpen azoknak az embereknek a száma, akik ilyen kényszerbérleti jogviszonyban vannak, meglehetősen alacsony. Ugyanakkor - ha csak a saját képviselői fogadóóráimból indulok ki - ezek között a kényszerbérlők között azoknak a száma jóval nagyobb, akik nem tudnak kijönni egymással ebben a jogviszonyban. A hozzám fogadóórára eljövő polgárok panaszainak egyharmada kényszerbérlettel kapcsolatos. Természetesen mind a két oldalról, hiszen mind a kényszerbérlő, mind pedig a kényszerbérbeadó számára nagyon súlyos problémát okoz ez a helyzet. Azt hiszem, mindannyiunk számára világos, nem valami nagy öröm az, ha az én tulajdonomban levő lakásban mások laknak, és egyszerűen elképzelésem sincs arról, hogy ez a fajta viszony mikor szűnik meg; különös tekintettel arra, hogy még a bérleti díjat sem én határozom meg, hanem valamilyen külső szerv.
Ez azonban egy olyan csapdahelyzet, amiből a felek önmaguktól, saját erejükből kijutni nem tudnak. A tulajdonjog szentségének védelme mindenképpen azt indokolja, hogy ezeket a kényszerbérleteket minél előbb föl kell számolni, és ez az a terület, ahol az államnak igenis a zsebébe kell nyúlnia; a hatalomnak a zsebébe kell nyúlnia, hiszen nemcsak az államról, hanem az önkormányzatokról is szó van, és a nehézségeket is vállalni kell, hiszen ezeket a megmerevedett, hosszú évtizedek óta gyűlölködéssé fajult viszonyokat csakis így lehet megoldani.
És nem a bérmaximálás a megoldás, úgy gondolom. A FIDESZ már annak idején az ártörvény vitájában is tiltakozott az ellen, hogy bérmaximumokra legyen lehetőség. Néhány önkormányzatnál ilyet be is vezettek, és ez tovább erősítette a konfliktusforrásokat. Nyilván azért vezették be nagyon sok helyen ezt a bérplafont a kényszerbérletek esetében, mert attól féltek, hogy ezen a módon kívánja majd a bérbeadó elüldözni azt a számára már hosszú ideje megunt és nem szeretett egyént, aki ott lakik az ő lakásában. Erre több példa is volt, tehát ilyen értelemben jogos volt az önkormányzat félelme. De erre is azt mondom, hogy ezt is csak együtt lehet megoldani, csakis a bérlőnek és a bérbeadónak valamifajta együttműködésével, de az állam aktív beavatkozásával.
A jelenlegi javaslattal viszont vannak bizonyos gyakorlati problémák is, hiszen az önkormányzatokra terhel nagyon jelentős kötelezettséget, és ennek csak bizonyos részét vállalná át maga az állam, bizonyos támogatások révén. Ez nem az eredeti javaslat szerint van így, hanem az azóta bizottságok által támogatott módosító javaslatok is - legalábbis ebben az értelemben - így foglalnak állást. Én nem vagyok benne biztos, hogy minden önkormányzat teljesíteni tudja ezeket a feltételeket, hiszen a rendelkezésre álló, megnyíló, szabad önkormányzati lakások éppen hogy a legszükségesebb szociális igényeket tudják kielégíteni. Több önkormányzat nehéz helyzetbe kerül abban az esetben, ha ilyen módon is be kell avatkozni a dologba.
Ennek ellenére - mint ahogy az előzőekben mondtam - támogatom magát a javaslatot, ez egy megoldási lehetőség, és valóban, az elmúlt rendszernek az egyik legtartósabban velünk élő és legkellemetlenebb hagyatékának a felszámolására nyújt módot. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
