TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. (Mikrofonját nehezen tudja feltűzni, hosszasan igazgatja.) Elnézést, valaki közben megfordította itt a felcsatolhatóságát ennek a masinának. (Derültség. - Közbeszólások. - Bejczy Sándor: Már megint az ellenzék!) Igen, köszönöm szépen a közbeszólást: jelezték, hogy a Ház részéről történt ez az intézkedés. (Derültség.)
Úgy gondolom, lényegét tekintve most a lakásjogszabály azon kettősségéről folyik a vita, a kormányzó párt részéről éppúgy, mint az ellenzéki oldalról, hogy hogyan lehet a bérlők és a tulajdonosok szinkronitását megteremteni, és egyáltalán, a módosító indítványok mérhetetlen tömege milyen koncepció felé fogja elvinni a beterjesztett javaslatot - nevezetesen: a bérlők irányába vagy a bérbeadók irányába.
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egy harmadik irányvonalat képvisel, nevezetesen azt a nézetet, hogy hiába vitatkozunk mi itt arról, vajon mennyiben kell megvédeni a tulajdonosok érdekeit - mint ahogy azt most dr. Vizy képviselő úr tette -, vagy mennyiben kell a bérlők érdekeire tekintettel lenni - mint ahogy azt Salamon elnök úr tette a bérlimittel kapcsolatos módosító indítványában -; vagy akár vehetjük azt is, hogy a szolnoki önkormányzat végül is milyen zseniális megoldást alkalmazott, nevezetesen, hogy lassan már ő fizet vissza a bérlőnek, és nem kell lakbért sem fizetni.
Úgy gondolom, végül is a mi álláspontunk azért tér el mindezektől az álláspontoktól, mert úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy a lakáskérdést nem lehet jogszabállyal megoldani. Bármilyen csodálatos is az az előterjesztés, az a törvényjavaslat, nem ér egy hajítófát sem, mert fából vaskarika lenne lakástörvénnyel megoldani a lakáshelyzetet. A lakáskérdést egyedül és kizárólag megfelelő számú lakások építésével lehet megoldani.
Éppen ezért én úgy gondolom, vissza kell térnem Török Ferenc képviselőtársunknak arra a megjegyzésére, hogy egyetlenegy pártnak sincs megfelelő lakáskoncepciója. Én az ő ilyen véleményét elfogadom, mint a szabaddemokraták szónokának álláspontját, hogy a szabaddemokraták pártjának nincs elfogadható lakáskoncepciója. (Derültség.) ., de ne mondja ezt igen tisztelt Török képviselőtársam a Független Kisgazdapárt nevében, ugyanis nekünk van olyan lakáskoncepciónk, amelynek alapján rögtön megoldható volna ez a kérdés. (Derültség.) ., és államtitkár úrnak sem kellene itt kínlódnia a válaszokkal. Mert ha a kormányzat magáévá tenné a Független Kisgazdapárt álláspontját, akkor a lakástörvény számos elemét kiiktathatná.
Mi tehát ez a koncepció? (Hodosán Róza: Halljuk!) Egész egyszerűen az önkormányzati törvényt kellene módosítanunk, és az önkormányzatok számára kötelezően előírni, hogy a lakossági létszámhoz viszonyított megfelelő számú keretet a lakásépítkezéshez szükséges telkekként kell biztosítaniuk a lakásépítkezéshez. Az államnak pedig nem az uzsorakölcsönök uzsorakölcsöne uzsorakamatainak a kifizetésére kellene kölcsönt felvennie, hanem adott esetben, mondjuk, lakásépítésre. És miután ebben az országban található föld, víz, fa, kő, azt állítani a harmadik évezred küszöbén, hogy űrutazásokban, mondjuk, részt tud venni a magyar állam, de nem tud lakást építeni. (Derültség.) ., ez nyilván olyan koncepciótlan tényállítás, amelyet nem lehet elfogadni.
Szerintünk tehát állami kölcsönöket erre a célra kellene fölvenni, és ezeket a lakásokat a mi megítélésünk szerint olyan módon lehetne értékesíteni, hogy 8-10-12 éves lízingeléssel lehetne tulajdonba adni - a lízingelés egy alacsony albérleti díjnak megfelelő tétel ellenében tulajdonképpen lehetővé tenné a nagyon nagy számú lakásépítkezést egyszerre, és ezzel megoldható volna a lakáshelyzet.
Elhatározás, állami akarat kérdése az egész. Tudniillik, helyesen eldönteni azt, hogy most a jelenlegi szabályozást mennyiben kell a bérlők javára, vagy mennyiben kell a bérbeadók javára elmozdítani, úgy gondolom, egész egyszerűen nem lehet. Azért nem lehet, mert a bérlő szempontjából éppúgy igazak az okfejtések, mint a bérbeadó szempontjából. Hallhattuk, hogy milyen bölcs indokai vannak a bérlimit felső határa meghatározásának, de legalább ennyire bölcs a tulajdonosok oldaláról Vizy képviselő úr okfejtése.
Mi tehát úgy gondoljuk, hogy végül is egy felemás, valóban kaotikus állapotot teremtő törvény fog születni a Parlament és a kormányzati szervek legnagyobb igyekezete ellenére is. És hogy ez mennyire így van, hadd utaljak arra: például az, hogy a javaslat 36. §-a mennyiben ütközik a szerződési szabadságba, vagy mennyiben nem ütközik, mennyiben ütközik a jogállamiságba a mai körülmények között, az attól függ, hogy a bérlő vagy a tulajdonos oldaláról nézem-e a kérdést.
Ugyanitt vagyunk azonban a sokat vitatott 10. § kapcsán is, hiszen az valóban egyértelmű, hogy a lemenők köréből kirekeszteni az unokát, az minden józan érv ellen szóló megoldás. Az unokát a köztudomás szerint a nagyszülő nemegyszer jobban szereti, mint a saját gyerekét, ezért attól a lehetőségtől is megfosztani, hogy a saját lakásába bejelenthesse az unokáját, az egy nyilvánvaló képtelenség.
Ugyanakkor rá kell arra mutatnom: nem tud ez a törvény igazán jó megoldást találni, mert hiába sorolja fel a 10. §-ban a felmenők körének meghatározásánál a szülőnél a nevelőszülőt és a mostohaszülőt is, nagyon jól tudjuk mi, akik gyakorló ügyvédek voltunk, hogy a "nevelőszülő" fogalmával mennyire vissza lehet élni. Adott esetben azt, hogy ki a nevelőszülő, az a bérlő fogja meghatározni, aki ki akarja játszani a törvény rendelkezéseit - mi pedig feladjuk a magas labdát a törvény rendelkezéseinek a kijátszhatóságához.
Én tehát úgy gondolom, hogy mégiscsak alapvetően koncepcionális bajok vannak ezzel a törvénnyel, mint ahogy a koncepcionális hibák ütköznek ki abban a körben is, hogy addig nem lehet tisztességes lakástörvényt csinálni, amíg - amint említettem - nincs megfelelő számú lakás, és hozzátenném: nincsenek rendezve a tulajdoni viszonyok.
(12.40)
A tulajdoni viszonyok rendezetlensége még inkább növelni fogja a kaotikus állapotokat, hiszen gondoljunk arra, hogy az egyházak tulajdoni helyzetétől kezdve a Tudományos Akadémia által bejelentett igények teljesítéséig bezárólag a mérhetetlenül sok egyéb tulajdonos igényének elbírálatlan voltát is ide számítva, a tulajdoni viszonyok bizony még rendezetlenek, ezért ezt megelőzően a lakástörvény meghozatala csak növelheti a kaotikus állapotokat.
De koncepcionális hibákat látok abban a körben is, hogy ez a kérdés nincs igazán komplex módon áttekintve. Hadd utaljak arra, hogy például az előterjesztés 11. §-a az eltartási szerződésekkel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, de ugyanakkor nincs eldöntve, hogy a mi viszonyaink között egyáltalán ennek az erkölcstelen szerződési formának - amely más halálára spekulál - van-e helye a mi jogrendünkben, vagy nincs helye. Én személy szerint nagyon erősen amellett volnék, hogy ezt a szerződési formát ki kell iktatni a lakásszerzési lehetőségek közül. De ilyeneket - úgy gondolom - sorozatosan lehetne találni.
Tekintettel azonban arra, hogy a fiatal demokraták részéről megkértek, időben visszafogottabb legyen a felszólalásom, mert még arról az oldalról lenne felszólalási igény, azzal kívánom lerövidíteni és befejezni a felszólalásomat, hogy végül is igaza volt Deutsch Tamásnak abban a megközelítésben, hogy a módosító indítványok tömkelege tulajdonképpen a kívülálló számára - és itt a kívülálló alatt még az országgyűlési képviselőt is értenem kell - áttekinthetetlen, nem lehet tudni, hogy végül is milyen koncepcióba torkollik az egész. Azért áttekinthetetlen, mert előre nem tudhatjuk azt, hogy a kormányzati képviselő a gombnyomogatások idejében végül is mire fog igent mondani és mire nemet.
A lakáskoncepció szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mi most a szerződéses szabadság elve alapján állunk-e, és ezt a koncepciót mondjuk-e ki, vagy adott esetben egy bizonyos ideig bérlővédelmet akarunk alkalmazni. Ha akarunk, akkor nyilvánvalóan olyan kérdéseket is el kell dönteni, mint amit Filló képviselő úr felvetett. Nevezetesen, hogy vajon elképzelhető-e egy olyan jogszabály, amely a mi igényeinknek megfelel, de, mondjuk, a nagykörút páros oldalán más lesz a bérbevevő jogi helyzete, és egészen más négyzetméterenkénti árat kell fizetnie, mint a másik oldalon.
Tehát úgy gondolom, végül is elképesztő ellentétekhez fog vezetni, ha ezekben a kérdésekben nem tudunk egy olyan koncepciót kialakítani, ami a kívülálló számára is áttekinthető és elfogadható. Ezért úgy gondolom - bármennyire is államtitkár úr nemtetszésével fog találkozni -, hogy célszerűbb lenne, ha visszavenné átdolgozásra ezt a törvényt, és az elfogadott koncepció alapján átdolgozott törvényt nyújtana be újra. Köszönöm a türelmüket! (Szórványos taps.)
