VIZY BÉLA, DR. (MDF)
VIZY BÉLA, DR. (MDF)
VIZY BÉLA, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Kedves Képviselőtársaim! A kényszerbérbeadókról, egy olyan problémáról szeretnék szólni, amely számarányát tekintve jelentéktelennek tűnik, azonban ebben mutatkozik meg legélesebben az elmúlt évtizedek elhibázott lakáspolitikája. Talán ez az oka annak, hogy a kényszerbérbeadások tárgyköréhez közel harminc törvénymódosító indítvány került benyújtásra.
A kényszerbérbeadók olyan személyi ház- és lakástulajdonosok, akiknek a neve a tulajdonlapon szerepel, mégis ingatlanukban hatósági úton létrehozott bérleti jogviszony létezik. Ezek a polgárok, miközben adót fizetnek az államnak, állami önkormányzati feladatot ellátva, akaratuk ellenére a tanácsok, majd az önkormányzatok bérlői számára lakást és az önkormányzatok által megszabott, alacsony lakbérben megnyilvánuló szociális támogatást nyújtanak. Így lakásukat saját lakhatásukra sem használhatják, a bérlő személyét nem választhatják meg. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szerint az állampolgár tulajdonában álló lakás esetén a tulajdonos maga dönti el, hogy lakását maga használja, bérbeadás útján hasznosítja vagy üresen tartja. Bérbeadás esetén pedig szabadon választhatja meg a hasznosítás módját és a bérlő személyét. Érthető tehát, ha a ház- és a lakástulajdonosok csak azokat tudják igazi bérlőnek tekinteni, akikkel szabad megállapodás útján kötnek bérleti szerződést, akiknek fel is mondhatnak, akiktől piaci lakbért kaphatnak, és akik részére nem kell kötelező örök bérletet biztosítaniuk.
A kényszerbérbeadók diszkriminatív helyzetben vannak a többi lakástulajdonoshoz képest.
A kényszerbérbeadás létét jogsértő természete, a piacgazdaságon alapuló verseny alkotmányos elvének megsértése miatt meg kell szüntetni. Nem a tulajdonjogot kell visszaadni, hiszen a tulajdonlapon ott van a tulajdonos neve, hanem a szabad rendelkezési és használati jogot kell visszaállítani.
A tulajdonosok és a bérlők az esetek többségében egy lakásban, egy házban élnek együtt. Ebből és a jogbizonytalansából adódóan állandósultak a jogviták, állóháborúk alakultak ki. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hatósági beavatkozással bérleti joghoz juttatott bérlő tulajdonosi önérzettel viselkedik más tulajdonában, mivel a bérleti jog ürügyén valójában tulajdonjognak megfelelő jogosítványokkal ruházták fel. Ez ellentmond a jogállamiságnak, és egyben választ ad arra, hogy miért nincs lakásmobilitás Magyarországon.
Itt szeretnék kitérni arra, hogy egyes módosító indítványokban, köztük olyanban is, amely számomra is támogatható, egy téves fogalom szerepel: kényszerbérlők cím alatt.
Véleményem szerint kényszerbérlő nem létezik, mivel nincs olyan jogszabály, ami a bérlőt arra kötelezné, hogy a kényszerbérbeadó lakásában lakjon. Semmi sem gátolja őt abban, hogy szabad akaratából máshol béreljen, netán vegyen egy lakást - mint ahogyan mások azt megtették és jelenleg is megteszik. Kiszolgáltatott helyzetben ebben az esetben a tulajdonos van, hiszen őt kötelezték erre a bérleti viszonyra, ő nem mondhat fel a bérlőnek, csak a bérlő mondhatta fel a bérletet.
Tisztelt képviselőtársaim! A lakáshiányra való hivatkozással kényszerbérbeadások esetében olyan korlátozások vannak életben, amelyek a bérlőket indokolatlan vagyoni, anyagi előnyökhöz juttatják.
Az Alkotmánybíróság egy határozata is kimondja, hogy nincs az állampolgároknak alkotmányban biztosított joguk arra, hogy a lakásbérleti jogviszonyokban, a piacgazdaságnak megfelelően kialakuló értékviszonyokhoz képest, a lakbér kikötésénél a másik szerződő fél rovására kedvezményt kapjanak.
Nagyon különös, hogy Magyarországon a bérlőket mindig mint elesett, szegény, támogatásra szoruló rétegeket emlegetik, és az figyelmen kívül marad, hogy a lakástulajdonosok között legalább annyi a szociálisan elesett, munkanélküli, kiskeresetű ember.
Szeretnék egy tudatosan gerjesztett legenda eloszlatásához is hozzájárulni. Tisztelt képviselőtársaim! Higgyék el, a tulajdonosok között ugyanannyi az idős emberek száma, mint a bérlők között. A hatósági beavatkozással a tulajdonosokat nemcsak a valóban rászorultak, hanem a sokszor náluk jobb anyagi kondíciókkal rendelkező emberek támogatására is kötelezik. Ezért sem értek egyet azokkal a módosításokkal, amelyek megállapodás címszó alatt valójában a tulajdonosokat kívánják újabb költségekre rávenni.
Különösen sértő a kényszerbérbeadások léte mellett az a tendencia, hogy ma Magyarországon fontosabb a bérlői rétegeket tulajdonossá tenni, mint a már tulajdonnal rendelkezők jogait elismerni.
A bérlők érdekeiért aggódók figyelmébe ajánlom, hogy a lakáshiányt korlátozásokkal még átmenetileg sem tudták megoldani sem itt és sehol a világon.
A tulajdonosi jogok korlátozása negatív visszahatású az üresen álló, mintegy 180 000 személyi tulajdonú lakás bérbeadására is. A ház- és lakástulajdonosok jelentős része továbbra sem adja bérbe szabad lakását, mivel intő számukra a példa: nem tudhatják, hogy megszabadulhatnak-e valaha lakójuktól. Minél kevesebb a szabad lakás, annál magasabb a kiadásra kerülők lakbére. Ezzel pedig a jelenleg bérlakást keresők kerülnek hátrányba.
Ezért is állítom, hogy hosszú távon a kényszerbérbedások megszüntetése nem ellentétes mások jogaival, érdekeivel, sőt, ez szolgálja igazán a bérlők és a leendő bérlők érdekeit.
Mellesleg, a tanácsadókkal legyünk óvatosak! A kényszerbérbeadóknak is van szervezete, s noha szerényebben, kevésbé harsányabban kínálják magukat, mint a bérlők egyesülete, őrájuk is, az ő véleményükre is számíthatnak az önkormányzatok.
(12.30)
Végezetül szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ennek az akut problémának a rendezése érdekében az alkotmányügyi bizottságnak van egy kompromisszumos javaslata a 63. §-hoz, amely nem biztosítja ugyan az alapvető tulajdonosi jogokat, viszont határozott kitörési pontot mutat azzal, hogy az önkormányzatok feladatává teszi a bérlők elhelyezését. Megjegyzem, elég szomorú, hogy az önkormányzatokat kötelezni kell erre, hiszen saját bérlőikről van szó, akiknek a lakhatását eddig egyes magántulajdonosokra kényszerítették rá.
Az elhelyezésre Horváth Tivadar, Sóvágó László és Böröcz István képviselőtársaimnak a 67. §-hoz benyújtott módosító indítványa teremtene forrást.
Tisztelt képviselőtársaim! Kérem, támogassák ezeket az indítványokat. Köszönöm. (Taps.)
