BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Magyarázattal tartozom a Parlamentnek, hogy a pótköltségvetésről szóló törvényjavaslat általános vitájában miért kérek másodszor szót. Az ok a Kormány elmúlt heti döntése, amely a kedden megkezdődött általános vita során még nem volt ismert. Ez a döntés a 800 millió dollár értékű magyar-orosz fegyverszállítási egyezmény.
Miután az államháztartási törvény előírásainak megfelelően minden olyan kormányzati döntés, amely növeli a belső államadósságot, a Parlament jóváhagyását igényli, és miután ez a döntés ma már ismert, azt gondolom, nincs arra lehetőség, hogy a Parlament ezt a pótköltségvetési vitát úgy folytassa le és a döntést úgy hozza meg, hogy a Kormány nem tájékoztatja, nem számol el erről a döntésről.
Nem beszélek a döntés külpolitikai, biztonságpolitikai, katonapolitikai konzekvenciáiról - nyilván ez is megérne egy vitát -, kizárólag a gazdasági, és ezen belül a konkrét költségvetési vonzatait szeretném szóba hozni azért, mert ez nem kerülhető meg.
Azt gondolom, ennek a döntésnek a következményeként a Kormánynak el kell azzal számolnia, hogy az 1990. január 1-jén leállított, ellentételezés nélküli, akkor még Szovjetunióba irányuló export 880 millió dolláros magyar követelése az elmúlt három évben hogy emelkedett 1700 millió dollárra.
El kell számolnia azzal, milyen alternatívák voltak lehetségesek ennek a követelésnek a behajtására; valóban az egyetlen lehetőség-e ennek a fegyverszállításnak a realizálása, vagy esetleg ennél jobb, később gazdaságilag számunkra kedvezőbb döntések is lehetségesek lettek volna. Ha mégsem, és valóban ez a legjobb megoldás - hangsúlyozom: csak a gazdasági konzekvenciákat tekintve -, akkor ennek a következő hatásai vannak.
Eddig ez a követelés - amelyet az exportőrök részére a Nemzeti Bank a kereskedelmi bankokon keresztül finanszírozott - a forrásait tekintve a Nemzeti Bank követeléseiben jelent meg. Miután ezeket a követeléseket nem áruszállításokkal teljesíti a tartozó fél, hanem fegyverszállítással, innentől kezdve a Nemzeti Banknál megszűnnek ezek a követelések: a fedezetet az államháztartásnak kell biztosítania. Az államháztartás nyilván nem tudja ezt másként tenni, csak úgy, hogyha az államadósságait a körülbelül 70 milliárd forintos nagyságrenddel felemeli. Ez már önmagában véve is parlamenti döntést követel.
Ez azonban nem elég. Ennek megfelelően az államadóssággal fedezett költségvetési bevételeket, illetve a honvédelmi tárca fejezeti előirányzatainak kiadási előirányzatait is fel kell emelni 70-70 milliárd forinttal - ez pedig 1993-as ügy. Itt van a költségvetés, lényegesen kisebb nagyságrendű csomaggal: nem tartalmazza ezt a lépést, ami nélkül ennek a lépésnek a jogszerűsége vitatható.
Nem beszélek arról: döntenie kell majd a Parlamentnek arról is, hogy a 70 milliárd forintos adósságállomány-növekedés finanszírozása hogyan lesz megoldható.
Hogyha jegybanki alapkamattal, hosszú lejáratú jegybanki hitel fogja finanszírozni ezt az államadósság-növekedést, akkor is a Parlamentnek kell felhatalmazást adnia a jegybank hitelezésének növelésére. Ebben az esetben ennek a kamatai a jegybanki alapkamatnak megfelelőek - igaz, hogy ezek nem terhelik 1993-at, hanem majd csak 1994-et, és az azt követő esztendőket. Ez körülbelül évi 14-15 milliárd forint.
Ha nem jegybanki finanszírozású a 70 milliárdos növekvő belső államadósság, hanem a pénzpiacról, állampapírok kibocsátásával kíván gondoskodni a Kormány a fedezetről, akkor ennek az éves kamattöbblete valószínűleg 30% körüli - járulékokkal, kamatokkal együtt -, tehát 21-22 milliárd. Ebben is Parlamenti kompetencia van.
Nem húzom tovább, tisztelt Ház, az időt. A dolog lényege: ma már, miután a kormánydöntés megszületett, nem tervről van szó, és miután 1993-as konzekvenciái vannak az államadósság-növelésnek, valamint a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatai növelésének, a Kormány nem teheti meg, hogy erről a Parlamentnek ne számoljon el, és ne kérje a Parlament döntését.
Ezért tehát azt ajánlom, azt kérem a tisztelt Háztól - és egyben javaslom miniszter úrnak -, hogy még a döntés lezárása előtt kapjon a Parlament tételes elszámolást arról, mi történik ezzel a 70 milliárddal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
