KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy Perjés Gábor képviselőtársam után - bár sajnos távozni láttam - kapok szót, mert részben azokról a kiadási tételekről szeretnék néhány szót szólni, amiket ő is megemlített.
Nevezetesen a határőrségről, amely már a '93-as eredeti költségvetési előterjesztés tárgyalása során is vitákat váltott ki. Ugyanis a '93-as költségvetési előterjesztésben a határőrség az a tétel, amely talán a legnagyobb arányban nőtt. A '93-as eredeti előterjesztés szerint a határőrségre fordítandó költségvetési összeg 9,7 milliárd lett volna, és ez az 1992-es tényhez képest 64%-os emelkedést jelentett volna. Nem akarok belemenni abba a kérdésbe, hogy ez indokolt-e vagy mennyire indokolt, de mindenképpen, ha a honvédség kiadásaival, illetve azzal hasonlítjuk össze, hogy milyen csekély összeggel nőttek a honvédelmi kiadások, mindenesetre meglepő volt a határőrségre fordítandó összegnek ez az emelkedése. Emlékezetem szerint a legmagasabb emelkedést jelentette az egész '93-as költségvetési előterjesztésben.
Nos, az Érdekegyeztető Tanácsban folyt tárgyalások nyomán ez a költségtétel jelentősen csökkent. Az emelkedés még így is igen tetemes volt, de mindenesetre az érdekegyeztető tanácsi tárgyalások után az előterjesztő másfél milliárd forinttal lefaragta a határőrség költségvetését.
Most pedig azt tapasztaljuk, hogy ebből az elvett másfél milliárd forintból 1 milliárd forintot a határőrség visszakapna. Itt tulajdonképpen az az érdekes kérdés vetődik fel, hogy mennyire volt előre látható az, hogy ennek az összegnek vissza kell kerülnie a határőrség költségvetésébe.
Megnézve a pótköltségvetési előterjesztést, annak szöveges indoklását, azt olvassuk benne, hogy ennek az 1 milliárd forintos pótköltségvetési előirányzatnak a célja a határvédelmet ellátó akciószázadok hadrafoghatóságának növeléséhez minimálisan szükséges eszközök biztosítása. Nem pénzügyi szakemberként ezt az "eszközt" szó szerint értettem, és azt gondoltam, hogy itt bizonyos eszközök beszerzéséről van szó. Annál is inkább érthető, hogy ezt gondoltam, mert az eredeti 1992. évi, a '93-as költségvetésre vonatkozó előterjesztés során, annak szöveges indoklásában az szerepelt, hogy a határőrség 100 db egyenként 20 millió forintos úgynevezett BTR harci járművet kíván beszerezni. Ezek szovjet, illetve orosz gyártmányú harci eszközök, amelyeket Afganisztánban használtak.
Belegondoltam abba is, hogy egy ilyen volumenű eszközbeszerzés következtében nyilvánvalóan olyan állomány jön létre, amelyre ugye majd a jövőben is költeni kell. Tehát ez a döntés tulajdonképpen nem pusztán azt foglalja magában, hogy most 1 milliárddal többet költünk a határőrségre, hanem azt, hogy jövőre majd még többet és még többet kell költenünk, hiszen ezeket az eszközöket fenn kell tartani, cserélni kell, alkatrészeket kell cserélni, és így tovább.
Tehát mindenképpen tájékozódni akartam hogy tulajdonképpen milyen fejlesztési tervek vannak e mögött a tétel mögött. Úgyhogy felkerestem a Határőrség Országos Parancsnokságát, ahol kölcsönösen megleptük egymást. Ugyanis akikkel beszéltem, a határőrség egyik szakmai irányítójával és az egyik pénzügyi irányítójával, meglepődtek ezen a felolvasott mondaton. Azt mondták: dehogy, szó sincs róla, semmiféle ilyen fejlesztésben nem gondolkodnak, és azt mondták, hogy a határőrségnek ezekre a BTR-járművekre nincs is szükségük, ezeket nem is tudnák igazán felhasználni, egyáltalán nem bánják azt, ha ezeket nem kapják meg.
Akkor miért van szükség erre az 1 milliárd forintra? Ezt a szöveges indoklás másik mondata magyarázza meg: a professzionális határövezetre való átállás gyorsítása végett. Vagyis a beszélgetés során kiderült, hogy már a '92-es évben megkezdődött és azóta is folyamatban van a hivatásos határőrizetre és a határrendészetre való áttérés.
Ez egy olyan lépés, olyan törekvés, amelyre az SZDSZ megítélése szerint mindenképpen szükség van. Már '89 óta azt gondoljuk, hogy a határőrségnek elsősorban hivatásos rendészeti szervnek kell lennie és nem harcoló alakulatokat tartalmazó komplex szervezetnek. Tehát ez egy olyan dolog, amit tartalmilag mi teljes mértékben üdvözlünk.
Csakhogy ha ez a helyzet, hogy ez az átállási folyamat '92-ben is teljes mértékben folyamatban volt, és azóta is teljes mértékben folytatódik és ez szükséges is, akkor nincs-e valami csalafintaság abban, hogy a '92 novemberében az Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott tárgyalások során a Kormány ezt a tételt lecsípte? Ugyanis teljesen világos volt, hogy ezt előbb-utóbb vissza kell adnia. Én mint kutakodó és gyanakvó ellenzéki képviselő mentem a határőrséghez, és utána egy kétórás beszélgetés után szinte egymás keblére borultunk, és azt hallottam: képviselő úr, tegyen meg mindent, hogy ezt a pénzt megkapjuk, mert szeptemberben már nem tudunk fizetést adni a hivatásos határőröknek, sőt nem tudunk enni adni a sorállománynak.
Ha ez így van - és elhiszem, hogy így van -, akkor a határőrségnek, a határőrség szervezőinek, illetve azoknak a pénzügyminisztériumi szakembereknek, akik ezzel a tervezéssel foglalkoztak, ezzel tökéletesen tisztában kellett lenniük tavaly ősszel is. Tehát arról van szó, hogy a Ház elé terjesztettek egy olyan költségvetést, amelynek a tarthatatlansága már tavaly novemberben is világos volt.
Sorozatosan ennek vagyunk átélői és tanúi, hogy amikor az akciószázadok felállítására sor került, akkor éppen folyt '91-ben a '92. évre vonatkozó költségvetési vita, de akkor nekünk semmit nem árultak el abból, hogy ezek az akciószázadok felállnak és ezeknek milyen költségigénye fog jelentkezni a következő évben.
Ugyancsak nem tájékozódhattunk - legalábbis a plenáris ülésen - részleteiben a professzionális határőrizetre való átállás költségvonzatairól. Örömmel fogadtuk azt, hogy ez a meglepően, kiugróan magas költségtétel csökken. Most meg azt kell tapasztalnunk, hogy igazából csak átmenetileg csökkent, mert most már abban a helyzetben vagyunk, hogy szinte muszáj megszavaznunk, mert nem vehetjük lelkünkre azt, hogy a határőrtisztek, tiszthelyettesek ne kapjanak fizetést.
Tehát ezzel a megszólalással tulajdonképpen a költségvetési tervezésnek erre a nem is átgondolatlanságára, hanem nagyon is átgondolt csalafintaságára szeretném felhívni a figyelmet.
Hadd jegyezzem még meg, hogy miközben azt mondom, hogy ez a professzionális határőrség nagyon is szükséges, valóban arra van szükség, hogy a határőrség határőrizet legyen, a határrend fenntartásával foglalkozó professzionális szervezet legyen. Most válaszolnék arra, amit Perjés képviselőtársam mondott, és amit tulajdonképpen a szöveges indoklás is sugall. Nevezetesen: ha az ember ezt elolvassa és nem néz bele a részletekbe, akkor egy olyan érzése támad, hogy a bizonytalan közép-európai helyzetben mindenképpen szükséges kiadásról van szó; ugye arról, hogy ezeket az akciószázadokat megfelelően fenn kell tartani, fel kell fejleszteni abból a célból, hogy ezek egy váratlan betörést, átsodródást - ismerjük ezeket az érveket - ki tudjanak védeni.
(19.20)
A valóság az, hogy ez a költségvetés és a pótköltségvetés igen kevés olyan összeget tartalmaz, amely az akciószázadokra lenne fordítva. Nevezetesen a 280 milliós plusz dologi kiadás valóban ruházatra megy elsősorban, de ebből csak 55 millió az, ami az akciószázadok gyakorlóruházatára fordítandó. Egyébként pedig ami a bérjellegű és társadalombiztosítási kiadásokat illeti, ezeknek csak töredéke megy az akciószázadok javára, ugyanis az akciószázadokban, a mintegy 8000 fős hivatásos és közállományú határőrségen belül, mintegy 300 hivatásos állományú határőrt jelent az akciószázadok állománya, a többi sorkatona.
Tehát tulajdonképpen mese az, hogy az akciószázadoknak, ezeknek a biztonságunkat védő századoknak a fenntartása miatt van szükség ilyen pótköltségvetésre. Csupán azért van szükség, mert eltitkoltak előlünk egy olyan kiadást, amelynek a szükségessége minden tervező előtt teljes mértékben világos volt már a múlt évben is. Azt szeretnénk, hogyha most, amikor a pótköltségvetés után majd hamarosan megkezdődik a '94-es év költségvetésének vitája, akkor lehetőleg ne találkozzunk ilyennel, ne kelljen utóbb kiderülnie, és ne kelljen esetleg a választások után egy új Kormány számára kiderülnie annak, hogy milyen kis aknák vannak beépítve a költségvetésbe, milyen tételekről derül ki az, hogy azok nem tarthatók abban a formában, ahogy a Ház többsége - kormánypárti többsége - megszavazta őket, mert ahhoz, hogy a dolog működőképes legyen, újabb és újabb pénzeket kell beletömni a költségvetésbe. Köszönöm. (Taps.)
