MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tiszetelt Ház! Ennek a Kormánynak nincs szerencséje. (Derültség.) Ám sokak szerint a szerencse sem teljesen vak; arra mosolyog, aki előtte mindent meg is tesz azért, hogy a szerencse ne érdemtelenül és felkészületlenül érje.
Az Antall-kormány mulasztásai nem mentek elébe a szerencsének, s már rég elmúltak azok az idők - ha egyáltalán valamikor is léteztek -, amikor rendelésre vagy parancsra a gazdaság hűen engedelmeskedett az államot irányító erőknek. A benyújtott pótköltségvetést tanulmányozva egyrészről meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat mellékletében található táblázat szerint is a folyamatok sokkal rosszabbul alakulnak, mint ahogy azt 1992 őszén tervezték. Szinte minden lényeges paraméter máshogy alakult; nem ritkán az előjelekben is tévedett a Kormány, mint ahogy azt a költségvetés tervezéskor remélték.
Ennek ellenére vajon mit találunk a pótköltségvetésben? Bevételi oldalon két olyan tétel korrigálását, ami jórészt független az ez évi jövedelmi viszonyoktól. Ilyen tétel az, hogy a remélt privatizációs bevételek mintegy 19 milliárd forinttal maradnak el a felelőtlenül tervezettől; másrészt a pénzintézetek tervezett befizetései ugyanilyen összeggel múlják alul a kormányzati várakozást. Ez a két szám valószínűleg akkor is a pótköltségvetés szerint alakult volna, ha a gazdaság a Kormány által tervezett módon, azaz 0-3% között növekedett volna. A főbb makrogazdasági mutatók azonban teljesen mást mutatnak, mint amire a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok költségvetése épült. Itt szeretnék arra utalni, hogy ennek bizony komoly konzekvenciái lesznek a társadalombiztosítási alapok költségvetésében is, a vártnál nagyobb hiány várható, és mindezt megfejeli még a várhatóan közel 10 milliárddal megnövekedett gyógyszerkiadás is - így a 40 milliárdra tervezett hiány könnyen lehet, hogy a duplájára fog nőni ebben az évben. A hiány finanszírozása ugyanakkor korántsem biztosított.
Én az előbb említett főbb makrogazdasági mutatók közül most kettőt ragadnék ki: az inflációt és a munkanélküliséget. Az inflációt - az alacsonyabb áfa-kulcsok miatt még lefelé korrigálva - 14-17% között állapította meg a Kormány. Ehhez képest a jelenlegi ismeretei szerint - mármint a beterjesztett kormányzati anyag szerint is - a fogyasztási árindex mintegy 20-22%-kal fogja meghaladni a tavalyit. Ez az 5-6%-os eltérés rendkívül erősen hat a jövedelmi viszonyokra és különsképpen az adókra. Jelesül a fogyasztáshoz kötött adókra, az általános forgalmi adóra és a fogyasztási adóra, valamint a személyi jövedelemadóra is. A fogyasztási adóban történik ugyan változás: 170-ről 176 milliárdra nő a tervezett bevétel. Ám ezen bevétel nem az infláció következménye, hanem a jövedéki törvény és a HTO-szabályozás eredménye. Az áfá-nál feltüntetett változás - szintén 6 milliárd - pedig az év közben megtörténő áfa-emelésből származó többlet. Itt, ezen a ponton kell megállapítanunk, hogy a negyedik negyedévben remélt áfa-módosításnak alapvetően politikai indokai vannak. Az első indoka az, hogy minél korábban célszerű a választásokat megelőzően ezen népszerűtlen intézkedést megtenni; a második pedig, hogy a kompenzáció, mivel egyszeri kiegészítésre vonatkozik, így még egy negyedéves kompenzációt jelent, nem pedig a jövő évben egy egész éves kompenzációt; s a jövő évben pedig egész évben hatni fog egy megemelt áfa-kulcs, kompenzáció nélkül. Ezennel jegyzem meg, hogy egyébként is nonszensz egy olyan áfa-bevétel rögzítése, amelynél az azt lehetővé tevő törvényt még nem fogadta el a Parlament.
A harmadik általam kiválasztott tételnél, a személyi jövedelemadónál ugyancsak nem változik semmi. Ugye, érdekes? Vagy a tavalyi beterjesztés épült homokra, és a valós folyamatok kompenzálják a szükséges mértékig a befolyó adókat, vagy pedig a pótköltségvetés összeállítása nem tükrözi a most prognosztizált történéseket.
Az infláció másik oldala az, hogy a kiadási részben az intézmények gazdálkodásában - és különösen a szociális folyamatokban - a fogyasztói árindex nem várt növekedéstöbblete növelné a kiadásokat. Ám itt nem történik semmi - kivéve két, a kormányzat által kitüntetettnek vélt területen. Több mint 8,5 milliárddal, azaz 6%-kal nő a minisztériumok, országos szervek kiadása, és mintegy 5,5 milliárd forinttal nő a védelem és "egyéb fegyveres testület" névre hallgató rovat. Ez utóbbi tételnél a növelés annál is inkább érthetetlen, hiszen az Oroszországgal történt megállapodás értelmében még ebben az évben jelentős fegyverbehozatalra lehet számítani, amely fegyverbehozatal nem hogy a növelést, hanem éppen a csökkentést tenné indokolttá a honvédelmi tárca dologi költségvetésében. Az oktatásban, az egészségügyben, a szociálpolitikában ezzel szemben nem történik semmi.
Ha már a kiadásnövekedésnél tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy ez már valójában egy új költségvetés. A törvényben szereplő mintegy 256 címből 96 kiadási főösszege változik, tehát a címeknek több mint egyharmada módosul.
Most a tartalék felhasználásáról, annak visszásságairól nem szólnék, Varga képviselőtársam azt már korábban megtette.
Most térjünk át egy másik fontos sarokszámra, a munkanélküliségre. Tudjuk, hogy a tavalyi évi központi költségvetés kiadási oldalát jórészt a felelőtlenül önjáróvá tervezett szolidaritási alap borította fel több mint 20 milliárd nem tervezett kiadással. Ez évben fordítottnak tűnik a helyzet. A regisztrált munkanélküliek száma - és ne keverjük ezt össze a ténylegesen munka nélkül lévőkkel, akik ez évben várhatóan az ellátó rendszerből kieső 200-220 000 fő miatt már lényegesen többen vannak - kedvezőbben alakult, mint a múlt évi prognózisok alapján becsült érték. Ez az én számításaim szerint legalább 5 milliárd, de lehet, hogy még ennél is több kiadáselmaradással jár. Ez egyúttal azt is jelenti - feltéve, hogy erről a Pénzügyminisztériumban is tudnak, amit nem merek nem feltételezni -, hogy ennyivel kozmetikázzák a reálisan várható hiány összegét.
Az a véleményem, tisztelt képviselőtársaim, hogy valójában akkor van szükség pótköltségvetésre, ha a folyamatok nem a terv szerint alakulnak. Ez a helyzet most fennáll. Ugyanakkor elfogadhatatlan számomra, hogy most, 1993. június közepén ne a mai legjobb tudásunkkal alkossuk meg a pótköltségvetési törvényt. Márpedig ez a törvényjavaslat nem tükrözi a gazdaság folyamatait jól mutató sarokszámok várható alakulását. Nem is beszéltem most az egyéb mulasztásokról és az 1993-as költségvetés általános ingatagságáról, a hiány irreális, azaz a vártnál lényegesen alacsonyabb mértékéről, a kormányzati bürokrácia ésszerűtlen túlburjánzásáról. De hát erről már sokszor és sokat beszéltünk. Sajnos, a múltban sem hallgattak ránk, s erre most sem látok jó esélyt. Ez azonban már nem a mi lelkiismeretünket fogja terhelni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
