FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tervezett mondanivalóm előtt egy gondolattal szeretnék reagálni arra, amit Giczy György mondott. Nevezetesen, hogy valóban nem az dönti el, hogy valaki mennyire független, mint ahogy azt sem, hogy valaki mennyire keresztény, hogy azt deklarálja-e magáról, vagy sem, hanem mindenkit az élete és a tettei minősítenek. (Taps az ellenzék soraiban.)
Tisztelt képviselőtársaim! Bizonyára él még valamennyiünk rossz emlékei között a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat elmúlt évi vitája. Akkor a képviselők - élve a korlátlan hozzászólás és a nyilvános lobbyzás lehetőségével - irdatlan mennyiségű módosító javaslattal ízekre szedték a direkt e célból megalakított különbizottság előterjesztését, s ennek eredményeként "csak" június végére sikerült döntést hozni egy olyan kérdésben, amelyről egyébként a tárgyévi költségvetéssel egyidőben, tehát a megelőző év decemberében kellett volna döntenünk.
Akkor úgy tűnt, az Országgyűlés saját hibájából levonta a szükséges következtetést, mégpedig azt, hogy az e célra rendelkezésre álló pénz elosztására teljes egészében használhatatlan az addig alkalmazott, rengeteg szubjektív elem érvényesülésére módot adó rendszer. Ezért - meghosszabbítva a bizottság mandátumát - egyúttal azt a konkrét feladatot jelölte ki számára, hogy dolgozzon ki és terjesszen az Országgyűlés elé egy törvényjavaslatot, amely remélhetően normatív rendszer szerint nemcsak összehasonlíthatatlanul igazságosabbá teszi ezen pénzek elosztását, hanem ennek eredményeként az a jövőben minden alkalommal időben meg is fog történni.
Amint az valamennyiünk előtt ismert, a törvényjavaslat a meghosszabbított határidőre sem készült el, így kényszerpályára került az ügy. Maradt a régi módszer, azzal a módosítással, hogy a bizottság előterjesztését ezúttal kivételes eljárásban tűzte napirendjére a Ház. Történt ez nyilvánvalóan abból a kétes értékű megfontolásból kiindulva, hogy ha már a bizottság munkájában rejlő, a szubjektivitásból eredő elemeket nem sikerül kiküszöbölni, akkor legalábbis a képviselők lobbyzási hajlamának vegyük elejét, vállalva persze ezzel azt a kockázatot, hogy az ügy ilyen módon praktikusan kiesik a plénum kontrollja alól, s ez a körülmény túlzott mértékben enged teret, éppen a bizottsági tagok szubjektív megítélésének, vagy akár a kulisszák mögötti, s olykor tisztességében is megkérdőjelezhető lobbyzásnak.
Tisztelt képviselőtársaim! Az eredmény itt fekszik előttünk: az előterjesztés harmadik változata. S erről bízvást megállapíthatjuk, hogy Parlamentünk történetében ebben a műfajban minden idők legellentmondásosabbra sikeredett javaslatáról vitatkozunk. Mondom ezt azért, mert nincs olyan eleme a bizottság által kiírt pályázatban felsorolt feltételeknek, amelyeket ne maga a bizottság szegett volna meg sorozatosan.
Például: számtalan a támogatásra javasoltak között azon szervezetek sora, melyek tevékenységének közérdekű volta megkérdőjelezhető. Azután egyszerű logikai következtetéssel megállapítható, hogy ha ugyanazt a tevékenységet 4-6 szervezet végzi, akkor azoknak nem mindegyike, vagy egyike sem országos jelentőségű.
Szerepelnek a támogatásra javasoltak között munkavállalói, érdekvédelmi szervezetek, alapítványok, társadalmi szervezetként bejegyzett egyházi szervezetek, és egyértelmű - és erre Marx Gyula is utalt -, hogy a megközelítően 30 millió forintos támogatásban részesült MTESZ, és további 18 szervezet, szakmai szövetség, tehát működésének pénzügyi feltételeit nem ennek a keretnek a terhére kellene megoldani.
A felsorolt körülmények egyébként - mint azt mindannyian tudják - a pályázati kiírásban mind kizáró okként szerepelnek.
Azután jó néhány szervezet esetében legalábbis felmerülhet annak a gyanúja, hogy kiemelkedő mértékű támogatásában, vagy egyáltalán támogatásában, döntő szempont volt egy jó keresztapa a koaliciós képviselők közül.
S végül az előterjesztés egyik legnagyobb hibájának tartom azt, a bizottság részéről érzékelhető és következetesen alkalmazott koncepciót, hogy bármilyen kis összeggel is, de minél több szervezetet támogassunk.
Tisztelt képviselőtársaim! Aki már valaha vezetett életében bármilyen szervezetet, annak tudnia kell, hogy 100000 forint támogatás legfeljebb annak a költségeit fedezi, hogy szabályosan leadminisztráljuk, hogy mire költöttünk el 100000 forintot.
Tehát azt kell mondanom, hogy az előterjesztés úgy rossz, ahogy van, mert nem felel meg a pályázati kiírásnak, mert a bizottság helytelen koncepciójának eredményeként rendkívül rossz hatékonysággal hasznosul a társadalmi szervezetek költségvetési támogatására rendelkezésre álló pénz, és mert messze áll annak a követelménynek a teljesítésétől, hogy az egyébként örvendetesen fejlődő civil társadalom anyagi bázisául szolgáljon.
S most tehetetlenek vagyunk, mert az előterjesztés megtárgyalására fölvállalt kivételes eljárás jelenleg érvényes szabályai lehetetlenné teszik annak érdemi tárgyalását. Lehetetlenné teszik egyszerűen azért, mert az eljárási szabály szerint nem mellőzhető egy, az előterjesztővel nem azonos illetékes bizottság, ahol a javaslat általános és részletes vitája, a módosító javaslatok mérlegelése érdemben megtörténik. Ám az eljárási szabály tiszteletben tartásának okán illetékesnek kinevezett bizottság, - nevezetesen jelen esetben a költségvetési bizottság - meggyőződésem szerint akkor járt el felelősséggel, amikor egyszerűen nem volt hajlandó belemenni az érdemi vitába, hisz ehhez ugyanazt a munkát el kellett volna végeznie, ami a direkt e célra alakult bizottságnak négy hónapig tartott.
(17.10)
Egy hibát mégis vétett a költségvetési bizottság. Ha már az eljárási szabály kedvéért, nyilvánvalóan formálissá degradálta saját szerepét, nem lett volna szabad a legalább egyharmados támogatást megvonnia a képviselői módosító javaslatoktól, automatikusan megfosztva ezzel a plenáris ülést a döntés lehetőségétől. Ebben a helyzetben, tisztelt képviselőtársaim, két lehetőségünk van: vagy nem szavazzuk meg az előterjesztést, vállalva azt, hogy az esztendő felén túl költségvetési támogatás hiányában valóban közérdekű tevékenységet végző, a társadalom bizonyos csoportjai részére szinte létfeltételeket biztosító szervezetek pénzügyileg ellehetetlenülnek, vagy megszavazzuk az előterjesztést abban a tudatban, hogy ez az Országgyűlés közpénzeknek ilyen rossz hatékonysággal történő hasznosulását eredményező felosztásáról talán még soha nem döntött. Természetesen ki-ki a saját lelkiismerete szerint szavazza meg vagy nem szavazza meg az előterjesztést.
Tisztelt Ház! Befejezésül a jövőt illetően hasonló vagy még rosszabb helyzetet elkerülendő egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy ez a gyakorlat jövőre semmiképpen sem folytatható, hiszen, legalábbis mai tudásunk szerint, jövő év májusában választások lesznek, tehát egy márciusban kiírt pályázat elbírálására ennek az Országgyűlésnek már egyszerűen nem lesz lehetősége, s ha az utánunk jövő testületnek hagynánk meg a döntést, az majd csak valamikor a jövő év őszén születhetne meg, s ez valóban botrányos helyzetet teremtene a civil társadalom működése körül.
Egyszerűen tehát kényszerpályára kell terelnünk ezt a dolgunkat, olyan kényszerpályára, ami garanciát, de legalábbis reményt nyújt egy, a mostaninál jóval kevesebb szubjektív elem érvényesülésére módot adó rendszer keretei között, s nem utolsósorban időben meghozható döntésre. Ezért a nyári szünetet követően az Országgyűlés teendői sorában az elsők között arról kell döntenünk, hogy fenntartjuk-e a megbízatását ennek a bizottságnak olyan vonatkozásban is, hogy most már valóban készítse el a törvényjavaslatot a társadalmi szervezetek költségvetési támogatása elosztásának rendjére és eljárási szabályaira, vagy más megoldást keresünk ennek kidolgozására. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
