FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akik az elmúlt hetekben figyelemmel kísérték a gazdasági és a társadalompolitikai sajtót, azok arra a következtetésre jutottak, hogy a gazdasági szakemberek többsége elfogadja, vagy legalábbis nem utasítja el mereven az általános forgalmiadó-kulcsok tervezett mértékű megemelését, míg a társadalomtudományok művelői nem fogadják el a törvénytervezetet, vagy legalábbis ellenzik az adóemeléssel összefüggő lakossági kompenzációs tervezetet.
A közgazdászok szinte egyöntetű véleménye szerint az alapirányzat helyeselhető, az adórendszer súlypontját közelebb kell elhelyezni a forgalmi adók, fogyasztási adók, jövedékek szférájához. Ezzel kettős célt teljesítünk. Egyrészt belebotlanak a fogyasztást terhelő adók hálójába azok, akik a jövedelemelosztás terén hiányosan tettek eleget kötelezettségeiknek, másrészt a fogyasztás megadóztatása kedvezőbb helyzetbe hozza a takarékos életvitelű családokat, így a növekvő megtakarításokból fedezett beruházások és a gazdálkodóknak nyújtott hitelek révén is csökkenthető a mai igen magas arányú munkanélküliség.
Szűken értelmezett gazdasági szempontból tehát nem helyteleníthető a tervezett adókulcsnövelés, a tágabban értelmezett közgazdászszemléletnek azonban kritikusan kell viszonyulnia elsősorban a kompenzáció kérdéséhez, figyelembe kellene vennie a társadalomtudomány térfeléről érkező intelmeket. Korunk nagy közgazdászai ugyanis nem fokozhatók le pusztán pénzügyi vagy számviteli szakemberekké. Ma már a közgazdaság-tudománynak elismerten integráns része a tömeglélektan, nélkülözhetetlen eleme az eladhatóság. Mit sem érnek a legzseniálisabb gazdasági ötletek, ha nem fordítanak gondot a megnyerésre. Felesleges a termelés növelése bármely nagyvállalatnál, ha nincs szervezett piackutatás, ha a marketingrészleg elhanyagolja a reklámot, a propagandát, azaz a vevők megnyerését. Fontos minden nagyvállalat számára a sajtóban, a tömegkommunikációban való állandó és kedvező megjelenés, a public relations. Nem megvetendő tőketényező a cég bevezetett hírneve, imázsa, a goodwill.
Nem hanyagolhatják el a pénzintézetek sem a betétesek bizalmát, hiszen a legapróbb felelőtlen üzlet nyilvánosságra kerülése alááshatja a bankok, brókercégek iránti hitelt. Egy vaklárma, álhír alapján létrejövő betétes roham alapjaiban ingathat meg nagybankokat is.
A gazdasági célok és a társadalompolitika szétválaszthatatlanságáról is szó esett ezen a héten a Magyar Igazság nemzetpolitikai munkacsoport ülésén. Arról, hogy mennyire rossz a pótköltségvetés híre, közgazdász szaknyelven szólva nincs goodwillje, mert kidolgozói nem fordítottak figyelmet a marketingre, a public relationsre. Rosszabb a helyzet, mint 5-10 évvel ezelőtt, amikor a lakossági szemrehányások közvetlenül érintették az egyetlen állampártot és a végrehajtó hatalmat, azaz a minisztériumok nagyobb figyelmet fordítottak egy-egy intézkedés következményeinek a felmérésére, a jövedelemelosztás, a társadalompolitika terén gondoskodtak az intézkedések társadalmi eladhatóságáról. Mára látványosan lecsökkent a végrehajtó hatalom e téren tanúsított ügybuzgalma, hiszen nem ő a lakossági indulatok hullámtörője, hanem az országgyűlési képviselő. Nekünk, képviselőknek alapvető érdekünk tehát, hogy szűk látókörű, szakbarbár pénzügyi intézkedéseket széles látókörű, a társadalmi eladhatóságot is figyelembe vevő közgazdász-intézkedésekké dolgozzunk át.
Néhány súlyos hiányosságot megemlítek a kompenzációs tervezetből. Az A-variáció elsősorban az alacsony kersetűeket kompenzálná. Eszerint a 10000 forint alatti keresetek havi 300 forinttal, a 10-15000 közöttiek havi 200 forinttal részesülnének kompenzációban. Ha megnéz bárki önök közül egy olyan jövedelemelosztási mátrixot, ahol a jövedelmek a függőleges tengelyen, a keresetek a vízszintes tengelyen vannak számszerűsítve, akkor észrevehetik, hogy a legalacsonyabb keresetűek egyharmada az átlag-jövedelemszint felett él. Például mert gazdag a házastárs, magas keresetű vagy még pályakezdő a fiatal kiskeresetű, és még nincs gyermeke. A magas keresetűek egyhatoda viszont a legszegényebb 1 millió ember között él, szaknyelven szólva a legalsó jövedelmi decilisben, mert esetleg három, négy vagy több gyermek eltartásáról kell gondoskodniuk. Nincs tehát semmilyen olyan összefüggés a keresetnagyság és a rászorultság között, amit az A-variáció feltételez.
Mind a négy kompenzációs javaslat csak egyszeri segélyt nyújtana a legrászorultabbaknak, a gyermekes családoknak, holott mindannyiunk előtt, a lakosság előtt is nyilvánvaló, az árszint tartósan megnövekszik, tehát tartós jellegű kompenzációról kellene gondoskodni. Például a családi pótlék megnöveléséről vagy az adóalap-kedvezmény bevezetéséről, ahogy erről már előttem Fodor András Attila szólt.
Szólok még egy tényezőről, amit Békesi László említett, ez az intézmények kérdése. Itt állunk a közoktatási törvény, szakképzési törvény, felsőoktatási törvény megszavazása előtt, és meg fogjuk szavazni a tandíj-kötelezettséget. Ha ezeket az intézményeket pénzzavarba hajszoljuk, például a 10%-kal megnövekedett energiaköltségek miatt, akkor óhatatlanul olyan tandíjakat fognak bevezetni, amelyeknek a levonhatóságáról az idei személyi jövedelemadó-törvény nem gondoskodott. Tehát ezt is meg kellene oldanunk.
Most csak néhány olyan dolgot említettem, ami egy szemléletben helyes és jó gazdasági törvény eladhatóságát segítené elő. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(20.50)
Az ülésnap bezárása
