FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A betegek nem megfelelő gyógyszerellátása csak tünete annak az iszonyatos káosznak, amely a gyógyszer-nagykereskedelem, a gyógyszerforgalmazás vonatkozásában az országban fennáll.
Hogyan jutottunk ide? A szabályozás oldalán történteket röviden áttekintve láthattuk, hogy a gyógyszerellátás átalakítása 1990-től szerepel a Kormány programjában; 1991-re a gyógyszerészek kész, konkrét tervekkel álltak elő, mégis csak egy gyenge miniszteri rendelet született a gyógyszer-nagykereskedelemről. A népjóléti miniszteri rendelet szerint egy cég a gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenysége keretében közvetlenül a beteg, illetve a lakosság részére terméket nem szolgáltathat ki. Kérdésem: akkor minek alapján adott ki a miniszter úr egy tucat engedélyt a gyógyszertári központoknak? Az is baj, ha nem alkot jogszabályt, de még nagyobb baj, ha azokat be sem akarja tartani, avagy a saját jogszabályával ellentétes gyakorlatot folytat egy minisztérium.
Nemcsak a nagykereskedelmi engedélyekkel van baj, hasonló a kórházi zárt forgalmú gyógyszertárak körül kialakult helyzet is. A zárt forgalmú gyógyszertárak - mint ahogy a nevük is mutatja - a fekvőbeteg-gyógyintézetek betegeit hivatottak gyógyszerrel ellátni. Az utóbbi időben már tucatszám működnek közforgalmú gyógyszertárként ezek az intézmények, természetesen az engedélyező, ellenőrző hatóság szemforgató, szemlesütő elnézésével; nem is beszélve arról, hogy tetemes kárt okoz ez a gyakorlat a társadalombiztosításnak is.
A fekvőbeteg-gyógyintézet miért folytathat működési körébe jogszabály szerint nem tartozó tevékenységet, nevezetesen közforgalmú gyógyszerellátást?
A demokrácia játékszabályai között nem az utolsó az, hogy az engedélyező és az ellenőrző szervet lehetőleg ne azonos érdekcsoportból válasszuk. Az már szarvashibának számít, ha azok egy családból származnak; az pedig már teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy és ugyanazon személy legyen. Nos, jelen esetben a gyakorlat túlszárnyalta a képzeletet.
(15.20)
A népjóléti miniszternek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervezetéről és működéséről szóló rendelete olyan elképesztő szabályt hozott, hogy két, mondhatnánk ellenérdekelt országos hatóság, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója és az ÁNTSZ országos tiszti főgyógyszerésze azonos személy legyen. Ez a kettős-egy hatóság intézi működési szabályzat nélkül a magángyógyszertárak, az intézeti gyógyszertárak és a gyógyszer-nagykereskedelem ügyét.
A gyógyszer-nagykereskedelmi rendelet szerint az Országos Gyógyszerészeti Intézet kidolgozza a gyógyszer-nagykereskedelem személyi és tárgyi feltételeinek irányelveit és közzéteszi a Népjóléti Közlönyben. Azóta közel 100 engedélyt adtak ki, de az irányelvek még mindig nem ismeretesek.
Minek nevezzük ezt egy jogállamban? Az igaz, hogy szabálytalankodni nehéz ott, ahol nincs szabály, de a zűrzavart megelőzendő talán mégsem ez volna a követendő megoldás. Elképesztő történeteket lehet hallani, amiről nekem a "kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda" szöveg jut eszembe. Amelyik állításomhoz miniszter úr nem fűz kommentárt, azt kénytelen vagyok olybá venni, hogy azzal a tisztelt miniszter úr egyetért.
Összefoglalva, további kérdéseim a következők:
1. Miért tűri el, hogy még a kormányprogrammal is ellentétes gyakorlat folyjon a gyógyszerellátás területén, meddig mehet ez még így tovább?
2. Milyen intézkedéseket tervez annak érdekében, hogy a szakma szabályai érvényesüljenek a gyógyszerellátásban?
3. Kívánja-e az országos tiszti főgyógyszerészi és az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatói posztját személyében is kettéválasztani? (Taps a bal oldalon.)
