SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselő Úr, köszönöm a formabontó interpellációvéget - és evégett a következőket kell mondanom.
Az egyik, a legelső probléma, amit fölvetett: drágább gyógyszer van, olcsóbb gyógyszer nincs. A degresszív árrés bevezetése ezt az ellenérdekeltséget igyekezett tompítani. Természetesen megszüntetni nem tudja, de jelzésértékűen ebbe az irányba tereli a dolgokat.
A másik állítás, ami szerepelt az interpellációban: azért van gyógyszerhiány, mert a gyógyszertári központnak a nagykereskedelemmel foglalkozó része a magánpatikákba is szállít. Ez egyáltalán nem így van. Az, hogy szállít, így van - de ennek nincs szerepe abban, hogy az egyik helyen hiány van a másikon nem. A dolog pont fordítva működik. Az a gyógyszertári központ, amely jelenleg sajnálatos módon és szándékaim ellenére - de teljesen törvényesen - birtokosa az állami gyógyszertári hálózatnak, ezáltal a nagykereskedelmi haszon mellett a kiskereskedelmi hasznot is saját magába tudja bezsebelni. Ilyen értelemben érdeke az, hogy a saját hálózatába szállítson. Nem az az érdeke, hogy az ország túlsó végében lévő magángyógyszertárba szállítson. Fordítva viszont: a magángyógyszerész érdekelt abban, hogy az ország túlsó végében föllelhető nagykereskedőtől is beszerezzen, és ezért nincs nála hiánycikk. Tehát a rendszer pont fordítva működik.
Annak az oka pedig, hogy mind ez ideig nem sikerült a gyógyszertári központokról leválasztani a hálózatot, egyes-egyedül a gyógyszertári központok némely tulajdonosának heves ellenállása, az az értelmetlen jogvita volt, hogy kié a gyógyszertári központ. Ez ügyben a Parlament határozott: még ez évben megindul a privatizáció, és mindenki olyan helyzetbe kerül a patikában, mint az előbb emlegetett magángyógyszerész - és ilyen értelemben képviselő úr záró kérdésére érzésem szerint igennel lehet felelni.
A képviselő úr azon állításával kapcsolatban, miszerint az egészségügyi törvény - ahogy szoktuk mondani: a 75/II-es - az én felelősségemmé tenné a gyógyszerellátást, hadd idézzem a vonatkozó törvény 1990. évi XII. törvény általi módosítás alapján szóló 55. § (1) bekezdését: "A gyógyszerellátás biztosítása a gyógyszer forgalmazó feladata." Tekintettel arra, hogy a Népjóléti Minisztérium nem gyógyszerforgalmazó, ilyen irányú felelőssége nem áll fenn. Természetesen van felelőssége, és ez a regulációra vonatkozik.
Egy modern minisztérium nem irányít, nem vállalatokat menedzsel, nem boltokba szállít árukat: egy modern minisztérium regulál. Hogy ezt esetleg lassan teszi, ezt már az előző kérdés során egy példa alkalmával tisztáztuk.
(15.00)
A képviselő úr állítása szerint a kormányprogrammal ellentétes az a gyakorlat, mely a jogszabály által meghatározott feltételeket teljesítő, meghatározott eljárást lefolytató cégeknek a gyógyszerekkel folytatott nagykereskedelmi tevékenységét engedélyezi.
Tisztelt képviselő úr! Először is jogszabály alapján mennek ki a felhatalmazások, tehát nem szabályozatlan, nem rendezetlen a kérdés. Másodszor is nem a kormányprogrammal ellentétes. A kormányprogramnak az a célja, hogy személyi jogon működő szabad gyógyszertári hálózat legyen, ennek pedig feltétele, hogy nagykereskedelmi versenyhelyzet álljon elő. Hogy a csudában lesz nagykereskedelmi verseny, ha egy nagykereskedő van az országban? Ezért adtuk ki a nagykereskedelmi engedélyeket.
Majd a következő kérdésében azt állítja, hogy százat. Nem 100-at, 36-ot, ami eddig megjelent és négyet, ami a közeljövőben megjelenik. Ezek között valóban vannak gyógyszertári központok, mert a gyógyszertári központok átalakulásának egyetlen esélye és reménye, hogy az a rész, amely nagykereskedelemmel tud foglalkozni, tudjon nagykereskedelemmel foglalkozni, ne pedig egy központi, centrális elosztó hivatalként dolgozzék.
Képviselő úr! Nyilván órák hosszat folytathatnánk még ezt a vitát. Azt gondolom, hogy a leglényegesebb dolgokra válaszoltam, és köszönöm, hogy alkalmat adott, hogy ezeket elmondhassam; egy következő interpellációban még tudjuk folytatni. Köszönöm az interpellációt és köszönöm a kérdést. A következő most következik kettővel később. (Taps a jobb oldalon.)
