SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót. Kicsit nehéz szívvel válaszolok tisztelt képviselőtársam, mivel az előző interpellációban elég világos helyzetképet vázoltam föl, de úgy látszik, hogy nem sikerült elég hangosan beszélnem.
Milyen jogalap hozta létre a gyógyszertári központok nagykereskedői tevékenységét? Ön is idézi most az előbb még ön által nem létezőnek képzelt szabályozást, de hát ez a szabályozás megértendő. Ebben a szabályozásban az van, hogy e rendelet hatálya alá tartozó tevékenység keretében nem végezhet lakossági gyógyszerellátást. Ez azt jelenti, hogy más rendelet hatálya alá eső tevékenységben viszont végezhet. Ugyanazon engedély alapján nem folytathatja az egyiket meg a másikat. Egyébként pontosan ez az, ami arra vezet minket, hogy minél hamarabb leváljon a hálózat a gyógyszertári központról - de ezt már kifejtettem az előbb.
Az említett gyakorlatot az is indokolta, hogy a gyógyszertári privatizáció csak versenyhelyzetben lévő nagykereskedelem kialakítása után képzelhető el - ezt is elmondtam már az előbb.
A másik problémakör, amit fölvet, az a kórházakban működő zárt forgalmú, illetve nyílt közforgalmú gyógyszertárak kérdése. Képviselő úr némileg tévesen van tájékoztatva. Először is egyes gyógyítóintézeti gyógyszertárak zárt közforgalmú működése nem valamely hatóság félrenézése, szemlesütése - vagy milyen kifejezést használt -, hanem szabályozottan egy olyan rendszerben történik, melyet a Népjóléti Minisztérium, az Országos Gyógyszerészeti Intézet, a Magyar Gyógyszerész Kamara kórházi szervezete és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság szakértői közösen dolgoztak ki. Lényege, hogy a kórházból távozó beteg az utókezeléshez szükséges első gyógyszeradagot távozás közben még a kórházban vényre kiválthatja, és nem kell azzal éppen lábadozva lakóhelye környékén patikába vonulni. A vényforgalmi részlegek nem is valódi gyógyszertárak, nem az utcára nyílnak, az utca felé létezésüket nem jelzik. Távozó betegeken kívül a kórházi dolgozók vényeit is beváltják. Ön - nem tudom, milyen adat alapján - azt állította, hogy ez a tárdadalombiztosítás kárára van. Ha ismerné, amiről beszél, akkor tudná, hogy azokban a kórházakban, ahol ilyen folyamat elindult, 5%-kal csökkent a kórház gyógyszerfelhasználása, mert kórházi kollégáink nem saját használatukra vitték el a gyógyszereket, hanem szépen lementek és megvásárolták úgy, ahogy minden állampolgárnál ez szokás. És a nehezen mozgó beteget jó szívével nem gyógyszerrel, kórházi készletből látta el az orvos, hanem ellátta recepttel, amit meg tudott vásárolni. És ez 5%-nyi gyógyszer-megtakarítást eredményezett; ha önnek ez a társadalombiztosítás kára, akkor miről beszélünk.
Megnyitásukhoz az Országos Gyógyszerészeti Intézet a szakmai követelményekre vonatkozó szakhatósági jóváhagyást ugyanúgy ad, mint bármilyen más gyógyszertárra.
Egyébként kormányzó pártokban ismeretes a belső interpellálás rendszere. Kormányzásra készülő pártoknak is tudom ajánlani, és felhívom a figyelmet, hogy a főváros polgármestere és egyes lapok által az SZDSZ árnyék-egészségügyi miniszterének tekintett asszony tegnap jelenlétével tisztelte meg egy ilyen gyógyszertárnak a megnyitását. Tessék tisztázni, hogy mi az önök politikája. Én tudom, hogy mi a Kormány politikája! (Taps a jobb oldalon.) Egyébként ha a képviselő úr nem kapott meghívót, a mai újságok megírták.
Elképesztő, hogy egy személy a két ellenérdekelt hatóság, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója és az országos tiszti főgyógyszerész? Hát lehet, hogy ez önnek elképesztő, de így működik az Egyesült Királyságban, így működik az Egyesült Államokban, így működik Kanadában. Én nem szégyellem, hogy egy olyan rendszert vezettem be, mely ezen országokkal megegyező vezetést biztosít a gyógyszerészet területén. (Dr. Hack Péter: A többi feltétel is kell hozzá!)
Egyéb érveim is volnának, de az az érzésem, hogy teljesen fölösleges elmondani. (Taps a jobb oldalon.)
