KOVÁCS GÁBOR (KDNP)
KOVÁCS GÁBOR (KDNP)
KOVÁCS GÁBOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban kezembe került a fővárosi önkormányzat oktatási bizottságának május 12-én keltezett állásfoglalása az Alkotmánybíróság döntését követően a volt egyházi ingatlanokkal kapcsolatos önkormányzati magatartásról.
Ebben rögzíti az oktatási bizottság, hogy "Az iskolakínálat bővítése érdekében támogatja a nem közpénzből fenntartott, a magánszféra részét alkotó világi és egyházi iskolaalapítási kezdeményezéseket". Majd később azt írják, hogy "A volt egyházi ingatlanokat akkor áll módunkban a fenti elvek szerint átadni, amennyiben a visszakért épületben korábban már kiteljesedett önkormányzati, világnézetileg semleges pedagógiai funkció más, legalább hasonló minőségű épületben folytatható és megőrizhető a központi állami költségvetés terhére".
Ezeket a sorokat elolvasva felmerül bennem a kérdés: az oktatási bizottság valóban azt hiszi, hogy a fővárosi iskolák korábban világnézetileg semlegesek voltak? Vagy inkább a rendszer által rájuk kényszerített vallásellenes világnézetet nevezi világnézetileg semleges pedagógiai funkciónak? Mindenesetre az megállapítható, hogy a fővárosi oktatási bizottság nem éppen toleránsan és az egyházi iskolák létesítését támogató módon kívánja kezelni az igazságtalanul elvett egyházi javak visszaszolgáltatását, ha ilyen szigorú feltételeket szab.
Mindez azonban még nem indokolná azoknak a vallásos pedagógusoknak és szülőknek a felháborodását, akiktől az állásfoglalást kaptam. Így tehát tovább olvastam az iratot. "Az átadás ne rójon aránytalan terhet azokra a tanulókra és azokra a tanárokra - írják a 2. oldalon -, akik semleges állami iskolát választanak, azaz nekik kell a kisebb terheket viselniök."
Hát, ez már váratlan fordulat. Az, hogy ne rójon aránytalan terhet a változás a tanulókra és tanárokra, a fővárosi oktatási bizottság szerint azt jelenti, hogy nekik kell a kisebb terhet viselniök, vagyis azok a szülők, akik gyermeküket egyházi iskolába kívánják járatni, a nagyobb terhet viseljék.
Sajátos támogatása ez az egyházi oktatási intézményeknek. Vagy talán ez már nem is támogatás, hanem egyoldalú büntetés. Rakjanak több terhet azoknak a szülőknek a vállára, akik végre szabadon választhatják gyermekeik vallásos nevelését. Nem tudom, kellően végiggondolták-e ezeket a sorokat.
Az állásfoglalás vége felé váratlanul nem az egyházi ingatlanokról esik szó. Idézem: "Az oktatási bizottság támogatja és felhívja az intézményvezetők figyelmét arra, hogy az iskola épületében biztosítsanak lehetőséget a hittan oktatására olyképpen, hogy az ne sértse az önkormányzati, világnézetileg semleges pedagógiai program egységét, óratervét és annak megvalósítását. El kell kerülni az önkormányzati iskolákban a világnézetre utaló iskoladíszítést és az iskolai ünnepélyek alatt az ilyen elemeket." Eddig szól az idézet, s talán éppen elég ahhoz, hogy megmagyarázza a felháborodást.
Ezek alapján valójában meg lehet akadályozni az önkormányzati iskolákban a karácsony megünneplését, sőt, ha nagyon kritikusak vagyunk, akár a Himnusz eléneklését is. Hiszen első szava is kimeríti a világnézetre utaló elem fogalmát.
Sajátosan értelmezi a fővárosi önkormányzat oktatási bizottsága a vallásszabadságot. Úgy tűnik, hogy ez inkább vallásellenességet takar. Szinte mosolyogni lehetne rajta, ha nem lenne mélységesen elszomorító, hogy védi az állásfoglalás az úgynevezett világnézetileg semleges pedagógiai program egységét a hittan oktatásával szemben, amikor jól tudjuk, védelemre és támogatásra éppen a hittan megvalósítása szorul az iskolákban.
Az iskola ugyanis ma még egyike azoknak a területeknek, ahol a társadalmi szereptévesztés uralkodik. Több mint négy évtizedig a pártállam munkaadóként szerepelt, megrendelte az iskolánál a gyermekek materialista szellemben történő nevelését, és a szülők ehhez szolgáltatták a gyermekeiket a nevelésükre vonatkozó minden jog nélkül. Pedig a természet szerint a szülő a munkaadó, a megrendelő és az iskola a szolgáltató. A szülő joga és kötelessége gyermekének nevelése és neveltetése. És erre vonatkozó jogát sem az önkormányzat, sem a törvényalkotás, sem az úgynevezett világnézetileg semleges pedagógiai program nem veheti el és nem csorbíthatja.
Ha ezeket megfontolják, talán még nem késő, hogy az oktatási bizottság - ha valóban a világnézeti semlegességet akarja hangsúlyozni - még egyszer végiggondolja állásfoglalásának a lehetséges kihatásait és esetleg változtat rajta.
(10.10)
Mindezt talán meg sem említettem volna, ha csupán fővárosi jelenség lenne. Azt tapasztalom azonban, hogy néhány helyen az ilyen vagy hasonló megnyilatkozások az elmúlt 45 év politikai emlékeként tovább élnek, és egyesek újra szolgálatukba állítják az ilyen módszereket, mintegy azt sugallva az állampolgárnak: "Ne egyenesítsétek ki a derekatokat, mi még itt vagyunk, és továbbra is itt leszünk!"
Tisztelt elnök úr! Képviselőtársaim! Szomorú szívvel fejezem be mondanivalómat. Tudom, hogy a demokrácia alapelveinek, szemléletének átvétele hosszú ideig fog tartani. De talán megrövidíthető ez az idő mindannyiunk érdekében, ha választott intézményeink a társadalmi megbékélést, az egymás iránti megbecsülést, a másság tiszteletét és a toleranciát és benne a türelmet hirdetnék minden tevékenységükben és megnyilatkozásukban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
