FREUND TAMÁS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FREUND TAMÁS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FREUND TAMÁS, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tartom szerencsés dolognak, hogy a tárca vezetője: a népjóléti miniszter úr nincs jelen, hisz azt hiszem, hogy a tárca számára ebben az évben a legfontosabb esemény a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének a megtárgyalása, hisz nincs szó se többről, se kevesebbről, mint arról, hogy a jövő évben hogyan fog működni az egészségügyi rendszer, és arról, hogy hogyan fog működni a jövő évben a nyugdíjrendszer. (Mádi László: Itt van az államtitkár. — Dr. Pusztai Erzsébet: Itt van a helyettese.) Tehát helyesebb lenne, hogyha — a pénzügyminiszter úrhoz hasonlóan — a népjóléti tárca vezetője is jelen lenne.
Ez a mostani előterjesztés a korábbiakhoz képest új szituációt teremt, nevezetesen, hogy közben megtörtént a társadalombiztosítási önkormányzatok megválasztása, és ennek következtében vagy ennek eredményeként más volt az előkészítés és az eljárási technika.
Az önkormányzatok készítették elő ezt a költségvetést, ők fogadták el, és erre két alkalommal is sor került.
Mindebből az derül ki, hogy még nem tökéletesek az egyeztetési mechanizmusok. Szerencsétlen dolognak tartottam azt, hogy a népjóléti tárca képviselője, aki jelen van az önkormányzatok igazgatótanácsi ülésein, nem emelt kifogást ezen az ülésen az ott elfogadott első tervezet ellen, nem vetett fel kétségeket. Csak akkor jelezte a tárca az ilyen jellegű állásfoglalását, amikor ezt már az önkormányzat elfogadta. Végül is az önkormányzat arra kényszerült, hogy kétszer fogadja el a költségvetést.
Nos, én azt gondolom, hogy ennek az új rendszernek ez talán még csak a gyermekbetegsége, amely idővel rendeződik; kialakul az a technika, hogy ezekre a felesleges üresjáratokra ne kerüljön sor.
Megkérdőjelezhető az is, hogy helyes-e az a rendszer, hogy a népjóléti tárca terjeszti a társadalombiztosítási költségvetést az Országgyűlés elé. Sok nyugati országban, ahol hasonló rendszerek működnek, mindezt az önkormányzatok teszik meg.
El kellene gondolkozni azon, hogy a jogalkotásról szóló törvényt a közeljövőben megváltoztassuk, hisz ebben az esetben, hogyha az önkormányzatok terjesztenék az Országgyűlés elé a tervezetet, akkor ugyanúgy megjelenhetne a népjóléti és a pénzügyminiszteri tárcának a véleménye — hasonlóan a mostani A és B variációhoz.
A tervezet nagy fogyatékossága, hogy rendkívül sok bizonytalansági tényezőt tartalmaz. Így — többek között — olyanok vannak jelen, amelyek évek óta görgetődnek, és új bizonytalansági, aktuális problémák is jelen vannak.
(10.00)
Ilyen, évek óta jelen lévő problémának nevezhető az állami garancia kérdése, amely szabályozni lenne hivatott a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a nagy költségvetés közötti összefüggést. Nos, ahogy a számvevőszéki jelentés is szóvá teszi, nem konkrét, nem konkretizálódik, hogy mit kell ezen a garancián érteni, és ez nincs összhangban az országgyűlési határozattal. Azt gondolom, hogy egy általános, teljes körű garancia fölösleges lenne, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a garancia intézményét nem lehet kiiktatni a piacgazdaságra való hivatkozással vagy arra való hivatkozással, hogy önkormányzatok vannak — hisz ugyanígy van garanciarendszer a nyugat-európai biztosítási rendszerekben.
Problémásnak tűnik a két alap szétválasztása, és ezért kerül sor egy egyszeri átcsoportosításra a nyugdíjbiztosítási alapból az egészségbiztosítási alapba. A Szabad Demokraták Szövetsége már 1990-ben szóvá tette az alapok szétválasztásának szükségességét — akkor ez azzal került elutasításra, hogy nincsenek meg a számítások, nincsenek adatok mindehhez. 1992-ben történt meg a szétválasztás — ugyanúgy mechanikus, ugyanúgy adatok nélkül, mint korábban —, és itt azt lehet elmondani, hogy a tárca, illetve a felügyelőbizottságok mulasztást követtek el, mert szükség lett volna számításokra, hogy ez ne mechanikusan történjék. Ezért kerül sor most erre az átcsoportosításra, erre a kényszerkompenzálásra.
Hasonlóképpen a működési költségeknél is ilyen jellegű problémák vannak: itt sem készültek megfelelő számítások, és itt mindig arra szoktak hivatkozni, hogy belső szabályozások vannak, belső szabályozások lennének hivatottak ezt a kérdést rendezni. Ez a belső szabályozás azonban nem létezik.
Jelentős bevételi bizonytalanságként lehet megítélni a társadalombiztosításnak juttatott vagyon kérdését. Erre az évre is be volt tervezve egy vagyonátadás — ez nem történt meg, és így hozadéka sem lehet. Fel kell vetni azt a kérdést, hogy a kormányzat, a végrehajtó hatalom miért nem teljesíti az országgyűlési határozatokat. A kormányzat számára számtalan tulajdoni és vagyoni ügy fontosabb volt, mint a társadalombiztosítás vagyonhoz juttatása, noha ez egy olyan rendszer, ami kivétel nélkül valamennyi magyar állampolgárt érint.
Különösen súlyos bizonytalansági tényező az, hogy a bevételek túl vannak tervezve, a kiadások pedig alul vannak tervezve. A tervezet 19-20%-os növekedéssel számol. Köztudott, mindenki számára közismert tény: nemhogy növekedne a járulékbefizetési kedv, hanem sokkal inkább csökken. Ez egy túlságosan optimista tervezet, amely nagy-nagy valószínűséggel nem fog teljesülni.
Hasonlóképpen fölvetendő, hogy milyen technikával lehet növelni a bevételeket. Itt több minden fölmerül: az adóalaphoz hasonlóan a járulékalap szélesítése — de hát ehhez nem nekem kell ötleteket adni. Mindenesetre a kormányzat ezt támogatná, szemben az önkormányzatokkal. Kétségtelen, a kiadások növekedésének jelentős, legnagyobb része a táppénzből és a gyógyszertámogatásokból származik. Ha nézem a tendenciáját ennek a két rendszernek, akkor az itteni kiadások alul vannak tervezve, mert az előző években gyorsabb ütemben emelkedtek mind a táppénzkiadások, mind a gyógyszerkiadások — és mindezen tovább ront a nemzetközi piacon is érzékelhető gyógyszerárrobbanás, továbbá a bennünket sújtó forint-, devizaárfolyam-romlás.
Nos, tarthatatlan állapot, hogy ez a kérdés ne kerüljön egyensúlyba, hogy úgy kerüljön átadásra ez a rendszer, hogy egész biztos: jövő év közepére módosítani kell a most előterjesztett törvényt.
A profiltisztítást — több évi vita volt ez — csak üdvözölni lehet. Eredetileg úgy tervezte a kormányzat, hogy ez több év alatt, 1997-ig fog végbemenni, aztán, valami okból kifolyólag — nem teljesen érthető módon — olyan döntés született, hogy most, egyetlen alkalommal és azonnal megtörténik a profiltisztítás. Ez fölveti azt a kérdést: végig van-e ez gondolva, hogy technikailag tudja-e kivitelezni a kormányzat a profiltisztításból következő átcsoportosításokat, technikailag lehetséges-e az az átalakítás?
Én óvnék a különösebb optimizmustól az egészségügy helyzetét illetően: azok az ellátások — a gyes-re és a gyed-re gondolok —, amelyek most kikerültek a társadalombiztosítási költségvetésből, alacsonyabb dinamikával növekvő összegek, növekvő ellátások, mint az egészségügyi kiadások, a gyógyító-megelőző kiadások növekedése. Ezért most, átmenetileg, megjelenhet egy stabilitás, de ez egész biztosan nem azt jelenti, hogy az elkövetkező években az új kormánynak, kormányzatoknak nem kell ugyanolyan nehézségekkel bajlódni, mint ahogy az eddig történt.
Különösen a gyógyszerkérdést nagyon fontos még egyszer megemlíteni. Itt emelném ki, hogy sor kerül most egy 1,5 milliárd forint értékű gyógyszerellenőrző számítógéprendszer felépítésére. Őszintén örülök, hogy erre sor kerül, és egészen biztos vagyok benne: ez egy olyan invesztíció, amely rövid időn belül meg fog térülni akkor is, hogyha ez most egy egyszeri kiadást jelent. Talán még szerencsésebb lett volna azonban, hogyha minderre három évvel ezelőtt került volna sor; akkor a Szabad Demokraták Szövetsége, személy szerint én tettem javaslatot egy ilyen gyógyszerellenőrző rendszer kidolgozására, kiépítésére, ilyen számítógépes rendszer kiépítésére — és akkor ez a kormányzati oldalról elutasításra került. Többek között volt itt, az épületben egy sajtóértekezlet, amin Pusztai államtitkár asszony is részt vett, ahol olyan mondatok hangoztak el, hogy ha ezt a javaslatot az Országgyűlés elfogadná, akkor ez gyógyszerár-emelkedésben nyilvánulna meg… (Dr. Pusztai Erzsébet: Pontosan!) …ami valóban így van. Akkor, egyszeri alkalommal negyed vagy fél %-kal emelkedtek volna a gyógyszerárak, ugyanúgy, ahogy ez a mostani 1,5 milliárd is megemeli negyed vagy fél %-kal a gyógyszerárakat — de ennek a haszna azóta már többszörösen megjelent volna.
Nem teljesen formai kérdés, hogy melyik törvényben jelenjék meg a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozása. A kormányzat azt szeretné, ha a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvénybe kerülne be mindez, amely tulajdonképpen egy közép- és egy hosszú távú szabályozás lenne. Az önkormányzatok azt tartanák szerencsésnek, hogyha a '94. évi költségvetésbe kerülne be mindez, egyszerűen azért, mert a társadalombiztosítási önkormányzatoknak nem volt még elég idejük a rendszer végiggondolására, és legalább egy év szükséges ahhoz, hogy végiggondolják az önkormányzatok, hogy milyen finanszírozási technikákkal kell a továbbiakban továbblépni az egészségügy finanszírozásában.
Ki kell emelni, hogy az úgynevezett A és B variáns között melyek a legfontosabb különbségek, mert így a tervezetben ezek kissé összemosódnak.
Az egyik legfontosabb különbség az, hogy ki döntsön a fejlesztési programokról, vagyis azokról a dolgokról, hogy milyen új ellátásokat fogadjon be a társadalombiztosítás. A Népjóléti Minisztérium úgy gondolja, hogy a szakmai rangsort ő állítaná föl, és az önkormányzatok arról döntenének, hogy hányadik helyig tudják ezt finanszírozni. Az önkormányzatok viszont azt szeretnék, hogyha a népjóléti tárca véleményének figyelembevételével ők döntenének erről a szakmai rangsorról, hisz a szakmai fejlesztési programokat egyébként is a népjóléti tárca dolgozza ki — a pályázatok ehhez igazodnak. Nos, ha egy valóban önálló, autonóm finanszírozóban gondolkodunk — ugyanúgy, ahogy az a nyugat-európai rendszerekben működik —, amelynek számtalan közgazdasági előnye van, akkor a pályát szabaddá kell tenni az önkormányzatok számára, és a népjóléti tárcának ki kell vonulni a direkt vezérlésből.
Hasonlóan fontos kérdés a szerződésbontások kérdése. A kormányzat azt kívánja, hogy minden szerződés felbontásához a népjóléti tárca teljes egyetértésére legyen szükség. Az önkormányzat azt kívánja, hogy ha egy intézményben a pénztár hiányosságokat észlel, akkor azt jelezze az ÁNTSZ-nek és az intézménynek, és kezdődjenek tárgyalások, hogy milyen változásokat, változtatásokat kell végrehajtani ahhoz, hogy az önkormányzat továbbra is finanszírozza az adott intézményt, és hogyha hat hónap alatt nem történnek meg a változások, akkor vonhatja meg az önkormányzat a finanszírozást. Itt tehát van még egy esély: hat hónap alatt a nem rendezett kérdések rendeződjenek. Ez azért is nagyon fontos megint, mert a '75. évi II. törvény az önkormányzatok felelősségévé teszi a finanszírozást. Azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak megvan a felelősségük, és megvan a jogi garancia, hogy ha ez a dolog így működik, ha a B variáns érvényesül, akkor ne legyen a finanszírozásban fennakadás.
Az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatosan először jelenik meg jelentős növekmény a gyógyító-ellátó rendszert illetően: itt 30%-os növekmény van betervezve, amely jelentős részben azért a közalkalmazotti béremelésekre fog fordítódni. Itt meg kell azonban jegyezni, hogy három év óta most történik meg első alkalommal, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított összegek reálértékben nem csökkennek.
(10.10)
Pozitívumként kell értékelni azt, hogy a finanszírozási rendszer megváltoztatására nem ebben a költségvetésben kerül sor, úgy, mint ahogy az történt az 1993. évi költségvetésben, átgondolatlanul és meglehetősen kapkodva, amelynek a következményeit az egészségügyi rendszer működésében mind a mai napig látjuk.
Hasonlóképpen fel kell vetni, hogy szükséges-e az, hogy ez a kormányzat hozza létre a kormányrendeletet, a finanszírozásról szóló kormányrendeletet. Kérdéses az, hogy áprilisban lesz-e ez a kormányzat abban a helyzetben, hogy ezt a rendeletet meghozza. Én azt gondolom, szerencsésebb lenne, hogyha ez néhány hónappal eltolásra kerülne, és a már megválasztott új kormányzat és az új népjóléti tárca vezetője az önkormányzattal közösen dolgozná ki ezt a kérdést is.
Végezetül azt szeretném megemlíteni, hogy van még egy jelentős visszásság a vagyonhoz juttatást illetően, nevezetesen, hogy itt be van tervezve egy 16 milliárdos pluszvagyonhoz juttatás, viszont az önkormányzatoknak kellene ezt a vagyont értékesíteni. Egyszerűen érthetetlen, hogyha van az Állami Vagyonügynökség és van az ÁV Rt. — a részvénytársaság, a vagyonügynökség részvénytársasága —, akkor miért nem ők hajtják mindezt végre, miért az önkormányzatoknak kell mindezzel foglalkozni? Egyszerűen nem lehet másra gondolni, mint hogy megtörténik egy 16 milliárdos vagyonhoz juttatás, ami könyv szerint lesz 16 milliárd, amit sokkal kevesebbért lehet majd eladni.
Végezetül azzal zárnám a költségvetésről szóló hozzászólásomat, hogy én nagyon jelentős problémának tartom azt, hogy a bevételek jelentősen túl vannak méretezve, a kiadások pedig alul vannak tervezve, és ennek az lesz a következménye, hogy ez az egyensúlyi bizonytalanság az elkövetkező kormányzat nyakába fog zúdulni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
