SÁNDOR ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
SÁNDOR ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
SÁNDOR ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az Állami Számvevőszék az államháztartási törvényből adódó kötelezettségének megfelelően elvégezte a társadalombiztosítási alapok 1992. évi zárszámadásának ellenőrzését és az 1994. évi költségvetési törvényjavaslat véleményezését.
A megállapításainkat és javaslatainkat tartalmazó írásos dokumentumok az önök rendelkezésére állnak.
Az elmúlt évben hasonló alkalomból, szóbeli kiegészítésünkben szóltunk az akkor még új feladat teljesítésének számos akadályáról, elsődlegesen az Állami Számvevőszék rendelkezésére álló idő rövidségéről. Reméltük, hogy ebben az esztendőben könnyebb dolgunk lesz.
Ellenőrzési munkáink ütemezésénél kiemelt figyelmet fordítottunk a társadalombiztosítással összefüggő ellenőrzési feladatainkra. Sajnos, várakozásaink ezúttal sem teljesültek.
Úgy véljük, rajtunk kívül álló okokból kerültünk ismét nehéz helyzetbe, a feladat időbeli megvalósíthatóságát illetően.
A zárszámadási és költségvetési törvényjavaslatokat, amelyekhez az Állami Számvevőszéknek csatlakoznia kell, csak jelentős késedelemmel, november 8-án nyújtották be, így azokat hivatalos formában november 10-én kaptuk meg. Véleményünk szerint ez nem jó gyakorlat.
A késedelmet egyébként ismert és beszédes tényezők okozták, így: a hiányfinanszírozás konkrét megoldása, az ingyenes vagyonjuttatás kérdésköre, a társadalombiztosítást érzékenyen érintő profiltisztítás időbeli ütemezése, az alapok napi likviditását biztosító állami forgóalap használatának lehetősége és ezekkel összefüggésben a Kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok között folytatott tárgyalások, a megegyezések elhúzódása.
(9.30)
Információk hiányában ezért éppen e súlyponti kérdések megfelelő mélységű elemzésére nem volt elég időnk és lehetőségünk. Szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy végül is a vitás kérdésekben milyen döntés születik. Így az Állami Számvevőszék nem tehetett egyebet, mint megkísérelte nyomon követni az eseményeket, ami gyakorta csak informális úton volt számunkra lehetséges.
Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás alapjai költségvetésének szokatlan tárgyalási módja, miszerint az 1994. évi költségvetés általános vitája megelőzi az 1992. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény tárgyalását, sajátos megoldást igényel az Állami Számvevőszéktől. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz készített véleményünk így nem nélkülözheti az 1992. évi és '93. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési tapasztalatainkat. Az 1994. évben várható helyzet reális megítélése véleményünk szerint csakis a folyamat ismeretében lehetséges. Ezért engedjék meg, hogy hozzászólásomban többször hivatkozzam az 1992. évi és az 1993. évi gazdálkodás gondjaira is.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1992. évi X. törvény nullszaldós költségvetést tervezett, aminek realitását az 1991. évi hiány ismeretében már egy évvel ezelőtt is kétségbe vontuk. Ez a véleményünk sajnos, beigazolódott, hiszen a múlt évi kiadási többlet meghaladta a 31 milliárd forintot, amelynek finanszírozásáról gondoskodni kell.
Az 1992. évi hiány önmagában nem kezelhető, hiszen az 1993. évi költségvetést az Országgyűlés már eleve 40 milliárd forintos deficittel hagyta jóvá, és ma már nyilvánvaló, hogy a tényleges összeg ezt jóval meghaladja. Az 1993. évre vonatkozó pótköltségvetésben már 53 milliárd forintos a hiány. Az sem zárható ki, hogy ez év végére a hiány megközelíti a 60 milliárd forintot. Elmondható tehát, hogy a mai ismereteink szerint mintegy 85-90 milliárd forintos hiányról van szó; természetesen a rendezésnek nincs olyan módja, amely ne járna az államadósság növekedésével. A rendezésről most annyit tudunk, hogy azt alapvetően a társadalombiztosítási alapok kezelői által kibocsátandó, államilag garantált értékpapírok formájában tervezik megvalósítani. Az államadósság szempontjából azonban annak nincs jelentősége, hogy ki a kibocsátó. Ez inkább formai elem.
Az állami kötelezettségvállalás miatt a kérdés az 1994. és/vagy az 1995. évi költségvetési terheket is érinti. Eddigi ismereteink szerint úgy véljük, hogy ezzel a központi költségvetésben nem számoltak.
A társadalombiztosítás az állami forgóalap igénybevételi lehetősége mellett folyamatosan biztosítani tudja az ellátásokat. Ebből a megközelítésből a hiánynak nincs is meghatározó szerepe. Az természetesen más kérdés, hogy a forgóalap egyre gyakoribb és növekvő összegű használata milyen nagy terheket jelent.
Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom megállapításainkat itt megismételni, de úgy vélem, hogy jelentéseinkből néhány kérdést ki kell emelni.
Rendkívül súlyos gondnak tartjuk a társadalombiztosítási tartozások növekedését. A ma már 130 milliárd forintot meghaladó kintlévőség úgyszólván kezelhetetlen nagyságrendet jelent. A tartozások keletkezésének elsődlegesen külső, gazdasági okai vannak, de hiányoljuk a mérséklés érdekében szükséges és megtehető intézkedéseket is.
A társadalombiztosítási feladatok ellátásának egyik leggyengébb láncsszeme éppen ellenőrzési tevékenysége.
Az ingyenes vagyonjuttatás elhúzódását már említettem. Az eddigi meghiúsulás általunk vélt okait írásban is összefoglaltuk. Az önkormányzati irányításra való áttérés után az a kérdés, hogy a társadalombiztosítást kell-e vagyonhoz juttatni, már fel sem vethető. Nyilvánvaló, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlása nem jelenthet pusztán pénzkezelési feladatot; ugyanakkor gyakran azt tapasztaljuk, hogy ehhez túlzott illúziók is fűződnek. Az ingyenesen átadott vagyon nem más, mint a társadalombiztosítás olyan tartaléka, amelynek nem a felélése a cél, hanem az eredményes működtetés, amely hosszabb távon a biztosítottak számára is előnyökkel járhat. Ezzel együtt tény az, hogy a Kormány a törvényben előírt vagyonátadási feladatoknak nem tett eleget. Ezért is ítéljük megalapozatlannak a társadalombiztosítás 1993. és 1994. évi költségvetési törvényeiben ezzel összefüggően előirányzott bevételi többleteket. Az 1994. évi költségvetésnél már 16 milliárd forintot vettek így figyelembe, és ha ez nem valósul meg, máris meginog az alapok induló egyensúly-pozíciója. Erre vizsgálati tapasztalaink alapján, sajnos, egyébként is látunk esélyt.
Nem kerülhető meg a társadalombiztosítás működési költségvetésének ügye sem. A társadalombiztosítási szolgáltatások ellátását megvalósító igazgatási apparátus — és immár a társadalombiztosítási önkormányzatok is — a költségvetési szervekre vonatkozó szabályozás szerint az alapoktól átvett pénzeszközökből, tehát közpénzekből működnek. Az a véleményünk, hogy a működési költségvetés az alapok helyzetéhez mérten lényegesen kedvezőbb helyzetben van. Az 1992. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése során kifogásoltuk a korábbi évek járadékbevételeiből származó működési tartalékának pénzmaradványként való kezelését. Megállapításunkat a benyújtott törvényjavaslat összeállításánál nem vették figyelembe.
A zárszámadási törvényjavaslat szerint kimutatott, közel 1 milliárd forintos megtakarításból az Állami Számvevőszék megítélése szerint 672 millió forint az az összeg, ami nem illeti meg a működési költségvetést. A tényleges működési kiadások alakulása ugyanis ezen összeg bevonását nem indokolta. Ennek sorsáról dönteni természetesen a törvényalkotásnak kell, mi csupán csak a figyelmet szerettük volna erre fölhívni.
A működési költségvetéssel összefüggésben az 1994. évi költségvetésben már olyan változtatásokat terveznek, amelyekkel szakmailag semmiképpen nem tudunk egyetérteni. A javasolt megoldás esetén közel 15 milliárd forintos pénzösszeg kerülne ki az Országgyűlés hatásköréből, amit nem indokolhat az önkormányzati irányításra történő átállás sem.
Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási kiadások tervezett összege 1994-ben várhatóan megközelíti a 710 milliárd forintot. Ez az összeg önmagában véve is tekintélyes, pedig nem tartalmazza az állami szociálpolitika körébe tartozó és költségvetési forrásokból biztosítandó, a társadalombiztosítás által folyósított ellátási kiadások mintegy 188 milliárd forintos összegét. Kimondhatjuk, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi helyzete feszültségekkel terhes. Működő rendszere azonban még így is a szociális biztonság egyik alappillére. Működése, gazdálkodása ezért méltán érdemel nagy figyelmet.
E hatalmas pénzösszeg kezelése nagy felelősséggel jár. Meg kell mondani, hogy e téren az elvárható gondosságot az Állami Számvevőszék nem mindig tapasztalta.
Tisztelt Országgyűlés! Röviden ennyit szerettem volna jelentéseinkből a társadalombiztosítási alapok 1994. évi költségvetési javaslatának tárgyalása előtt a tisztelt Országgyűlés szíves figyelmébe ajánlani.
(9.40)
Szeretnénk remélni, hogy megállapításaink és javaslataink a törvényalkotás nehéz és felelősségteljes munkájában némi segítséget is jelenthetnek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
