CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadás elfogadását — az Állami Számvevőszék pótlólagosan kézhez kapott jelentésében összegzett súlyos törvényességi és gazdálkodási hiányosságok miatt — nem támogatjuk, és nem javasoljuk azt a tisztelt Háznak sem.
Tisztában vagyunk azzal, hogy sokan felesleges ellenzéki akadékoskodásnak fogják minősíteni álláspontunkat, még azok után is, hogy meghallgathatták itt is szóban a Számvevőszék jelentését, mert arra hivatkozhatnak, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok végül is elfogadták az elmúlt évi gazdálkodásról szóló beszámolót. Ez igaz. Az önkormányzatok azonban kényszerhelyzetben, a jövő évi költségvetésre tekintettel kötöttek kompromisszumot. Ez az időzavarban, pontosan november első napjaiban született megállapodás nem menti azonban fel az Országgyűlést a végrehajtó hatalom tevékenységének felelősségteljes ellenőrzése alól.
Különösen nem mulaszthatjuk el az 1992-es társadalombiztosítási gazdálkodás részletes elemzését. Megkülönböztetett jelentőséget azért kell tulajdonítanunk ennek a zárszámadásnak, mert nem mindegy, hogy milyen helyzetben, mennyire tisztázott és hogyan dokumentált gazdálkodással adjuk át az önkormányzatoknak a társadalombiztosítást. Nemcsak az önkormányzatoknak, nekünk is szükségünk van egy részletes leltárra, amelyből világosan kiderül, hogy mennyi volt az átadás előtt az alapok vagyona, követelése és kötelezettsége. Ennek a dokumentumnak az alapján kell megítéljék majd az önkormányzatok és a választók, az állampolgárok a kiindulási helyzetet; azt: mekkora az alapok tényleges vagyona, és hogyan gazdálkodtak vele; hogy miként alakultak a tervezetthez képest a bevételek és a kiadások; mennyi a hiány valójában, ki és miként finanszírozza azt; mennyi a kintlevőség; mire költötték a működési költségeket; és nem utolsósorban azt is, teljesültek-e az Országgyűlés által jóváhagyott 1991-es határozatban megfogalmazott társadalompolitikai, szociálpolitikai célok.
Ezért is kérte, nyilvánvalóan pótlólagosan, a két önkormányzat elnöke a Számvevőszéktől ez év júniusában, hogy ne csak törvényességi, hanem szélesebb, célszerűségi szempontokat is vizsgáljanak. Sajnos azonban nem az Állami Számvevőszék széles körű tényfeltáró vizsgálata miatt késett majdnem fél évet a beszámoló benyújtásával a Kormány. A zárszámadás többször is késett, többször és több okból módosult. Először csupán azért, mert a törvényesen előírt határidőre a társadalombiztosítás nem készítette el a beszámolót. Mikor elnök úr — az Országgyűlés elnöke — munkaprogramjába májusban fölvette a beszámolót, még az alapdokumentumok sem voltak készen. Így a nyári ülésszak programját és a törvényesen előírt határidőt az előterjesztő Kormány egyszerűen lekéste. Másodszor már az önkormányzatok megalakulása után fogtak neki a törvénytervezet véglegesítésének.
Az önkormányzatok — érthető módon — szakértő céggel vizsgáltatták meg a társadalombiztosítás kötvény- és részvényvásárlásait, befektetéseit. Jelentéseik alapján csökkenteni kellett az eredeti beszámolót, bizonyos részvények értékét a vagyonnyilvántartásban, és erősen kétségessé vált az 1992. évi rövid távú befektetések korábban feltüntetett 800 milliós hozama. Az önkormányzatok az 1992. évi 31 milliárdos hiány finanszírozására és egyéb állami kötelezettségek teljesítésére megfelelő megállapodást kötöttek a Kormánnyal augusztusban. Államkötvények — hangsúlyozom, államkötvények! — kibocsátásáról szólt a pénzügyminiszter által is aláírt egyezség.
Ennek megfelelően el is készült egy újabb törvénytervezet. Ennek az eredeti törvénytervezetnek a maradványait megtalálhatják önök is a részletes indoklás néhány kijavítatlan félmondatában, ahol államkötvényről esik szó.
(12.20)
Azonban ez sem került tárgyalásra, mert új javaslatok és megoldások születtek a minisztériumokban szeptember és október hónapok folyamán. Nyilván hazajöttek a szakértők a szabadságról, és tájékoztatták a miniszter urakat, hogy nem túl előnyös talán a Kormány számára az államkötvény-kibocsátás.
Így aztán a tb-nek kell a hiány fedezésére kötvényt kibocsátani olyan helyzetben, amikor mind a Magyar Nemzeti Bank, mind pedig független szakértők igen kedvezőtlennek ítélik meg a kötvények eladási lehetőségeit.
Tisztelt Ház! Hadd idézzek ezekből a véleményekből két rövid bekezdést. A Magyar Nemzeti Bank azt írja ez év októberében a társadalombiztosítás felkérésére válaszolva, hogy "megpróbáltuk felmérni a piacot, milyen kamatfeltételekkel és hogyan lehetne elhelyezni a még kibocsátásra váró, igen nagy mennyiségű hosszú lejáratú értékpapírt", Majd később: "Tízéves lejáratú értékpapírt még rendkívül kedvezőtlen kamatfeltételek mellett sem lehet ilyen nagy tételben értékesíteni." Majd tovább: "A további javaslatunk — ezt a Pénzügyminisztériumnak is jeleztük —, hogy a törvény által előírt, legalább 10 éves lejáratot, hivatkoznak a '92. évi LXXXIV. törvény 41. §-ára, rövidebb, eladható, 2-3 éves lejáratra kellene módosítani, s az ehhez szükséges lépéseket, mármint a törvénymódosítást önöknek kell kezdeményezniük."
A független brókercég véleménye azt állítja — most már rövid távú kötvényekről beszélnek —: "Amennyiben a társadalombiztosítás a kötvényeket maga bocsátja ki, úgy a kibocsátói felelősség mindvégig terheli, azt semmiképpen nem ruházhatja át a Kormányra, még akkor sem, ha a kötvény visszafizetéséért az állam vállal garanciát."
Egy másik fejezetben: "Amennyiben a társadalombiztosítás az ez évi és a jövő évi folyó kiadások fedezésére kívánja felhasználni a pénzeket, úgy a helyzet lényegesen nehezebb, mert a piacon objektíve nincs pénzmegtakarítás, és ezért kívánja az állam átruházni a társadalombiztosításra a kötvénykibocsátás kockázatát, beleértve a sikertelen kötvénykibocsátás lehetőségét is." "Közismert…" — teszi hozzá zárójelben — "…hogy az elmúlt hetekben volt sikertelen, nem az eredeti kibocsátás mértékében realizált állampapír-kibocsátás".
Azt hiszem, hogyha azt is hozzátesszük, hogy most már tudjuk, az idei 53 milliárdos hiányt is újabb kötvénykibocsátással, tehát összesen 84 milliárd értékben kell a társadalombiztosításnak megfinanszíroznia, akkor erősen el kell gondolkodnunk ezen a megoldáson. Az önkormányzatoknak — mint arról Kis Gyula úr hozzászólásában is hallottunk — az 1994-es költségvetésre is tekintettel kompromisszumkésznek kellett lenniük, és napok alatt kellett dönteniük arról, hogy elfogadják-e ezt a számukra kedvezőtlen megoldást.
A Kormány pedig általunk egyáltalán nem lebecsülendő nagyvonalúsággal vállalt magára olyan kötelezettséget, amely 1995-ben fogja majd terhelni a költségvetést, nyilván számos más időzített bombával együtt. S mikor ez a számára már valóban kedvező megállapodás megszületett, akkor már valóban egy percet sem késett, november 8-án beterjesztette a költségvetést, bár ezt akkor sem nyújtotta át a Számvevőszéknek, mert a Számvevőszék csak 10-én kapta meg.
A Számvevőszék — becsületére legyen mondva — rövid idő alatt átnézte ezeket a dokumentumokat, és a rövid időhöz képest igen terjedelmes dokumentumban rögzítette a kifogásait és a megjegyzéseit. 48 oldalon folytatják a megállapításokat, amelyek többnyire hiányosságokat és kifogásokat tartalmaznak. Megjegyzem, én féltem is, hogy Surján és Szabó Iván miniszter urak, elolvasván a jelentést, gyengébb idegzetű minisztertársaik példáját követve átadják majd az ügyet és a kötetet a rendőrségi nyomozóhivatalnak.
Interpellációs témákat kereső képviselők és kormányzati munka iránt még egyáltalán érdeklődő újságírók bátran és hosszasan csemegézhetnek majd a jelentésben. Szerepelnek itt egyebek között: törvényes előírások és számviteli szabályok megszegése; ügyviteli hiányosság; hiányzó számlarend; értékvesztéssel járó befektetés; pontatlan vagyonnyilvántartás; államilag nem garantált pénzügyi üzletek; év végén kiosztott és nem ellenőrzött alapítványi pénzek; csillagászati összegű kintlevőség; megkésve létrehozott behajtási szervezet; gyenge színvonalú ellenőrzési munka; elmaradt állami vagyonátadás; szubjektíve elúszott egészségügyi keretösszegek; szabályozatlan kártyapénz; kitöltetlen törzskartonok; indokolatlanul és szabálytalanul megemelt működési költségvetés; ennek ellenére alacsony bérek és vitatható bérezési gyakorlat; sajátos hiányrendezési megoldás. És még folytathatnám természetesen a sort, de nem teszem.
Nem hivatkozom arra sem, hogy mikor és hány alkalommal hívtuk fel ugyanezekre a tényekre a Kormány figyelmét, mindig eredménytelenül. Inkább megátalkodottan és csökönyösen és újra arra kérem önöket, olvassák el a Számvevőszék jelentését, és mérlegeljék a megállapítások súlyát. A hiányosságok, a szabálytalanságok java részét persze következetes szakmai munkával ki lehet és ki kell javítani.
A hiányrendezés hátrányai azonban tartósan, évek múlva is hátrányos helyzetbe hozzák és veszélyeztetik a társadalombiztosítás egyensúlyát.
Éppen ezért kérem, ne fogadják el ebben a formában és következmények nélkül a társadalombiztosítás '92. évi gazdálkodásáról szóló beszámolót, már csak azért sem, mert az 1991. évi beszámoló elfogadásakor előírt követelményeknek és kötelezettségeknek sem tett eleget a Kormány mind a mai napig. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
