KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A '92. évi zárszámadás előfeltétele a jövő évi társadalombiztosítási költségvetésnek. El kell fogadnunk azért, hogy jövőre legyen társadalombiztosítási költségvetés.
A beterjesztést november 8-án kaptuk meg, együtt a törvénycsomaggal, s bizottságunk — az Állami Számvevőszék vizsgálatát is figyelembe véve — hosszasan, egy vasárnapját sem kímélve tárgyalta.
Legelőször is szeretnénk hálánkat, köszönetünket kifejezni az Állami Számvevőszéknek, mert hihetetlenül rövid idő állt rendelkezésükre a vizsgálat elvégzéséhez, s ezt a vizsgálatot a tőlük megszokott alapossággal, időt, fáradságot nem kímélve teljesítették. Különös köszönet jár nekik azért, mert évek óta végzik ezt a munkát. Évek óta figyelmeztetik a tisztelt Házat, a Kormányt, a társadalmat arra, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi gazdálkodásának szabályozottsága nem megfelelő. A most hallott javaslatokat és a jelentésükben levő javaslatokat már három éve ismételgetik.
Bizottságunk ennek megfelelően országgyűlési határozatban rögzítette, hogy a számviteli rendszer illesztése az államháztartás számviteli rendszeréhez s ezzel a megbízhatóság, a megalapozottság, az ellenőrizhetőség feltételeinek megteremtése elhalaszthatatlan ügy.
'92-ben az 53. számú országgyűlési határozatunkban az év végéig kértük ennek teljesítését. Most újra javasolja a számvevőszék, hogy rendezni kell ezt a kérdést. A beterjesztett indítványok közül nem a most tárgyalt, hanem egy másik, de a témát érintő törvény, a társadalombiztosítási alapok pénzügyi rendszeréről, az alapok gazdálkodásáról szóló törvény ezt '95. január 1-jére ígéri.
Mielőtt ehhez valamit mondanék, meg kell engedniük, hogy igyam egy korty vizet, mert szeretném nyugodtabban folytatni. (Egy hang a jobb oldalról: Meg van engedve.) Köszönöm.
Tehát '95-ben lesz ellenőrizhető a rendszer, és a költségvetésüket — mind a zárszámadásukat, mind a jövő évi költségvetésüket — ezzel együtt kérik elfogadni. Azt hiszem, hogy ennek az átgondolása elsősorban a pénzügyminiszter feladata, hiszen a pénzügyminiszter issza meg a levét elsősorban annak, hogy egy '92-es költségvetést 31 milliárdos deficittel teljesít az államháztartás egyik igen lényeges alrendszere, a társadalombiztosítás; 31 milliárd deficittel a tervezett nullához képest, s ezt a 31 milliárdot most valami módon az államnak, az állami költségvetésnek hitelfelvétellel kell rendeznie. Olyan hitellel, ami — mint jeleztem — visszafizetendő hitel, tehát vagy a jövendőbeli adófizetők vagy a jövendőbeli biztosítottak kötelessége lesz.
Megpróbáltuk kideríteni természetesen ennek a 31 milliárd hiánynak a keletkezési körülményeit. Sajnos, a benyújtott költségvetési zárszámadás ebben nem tudott kellő eligazítással szolgálni. Megpróbáltuk kideríteni tehát, hogy mik lehetnek a kialakult deficit okai, s utána végső soron a legtöbbet arról vitatkoztunk, hogyan lehet rendezni ezt a hiányt. Erről majd a bizottsági beszámoló végén beszélnék.
Mondom: nem megalapozott a véleményünk, mert nem lehet megalapozott. Elképzelhető, hogy a számviteli rendszer hiányosságai lehetőséget teremtettek az apparátusnak — különösen azért, mert az összegek jelentős része, mintegy 20%-a felett szabadon rendelkezett —, arra, hogy a működési költségvetést túllépje, ami abban nyilvánult meg, hogy egyszer 801 millió forinttal megemelte, törvényi jóváhagyás nélkül, a működési költségvetését a társadalombiztosítási alap apparátusa. Ezen túl 80 millió forintot átcsoportosított, ugyancsak megfelelő jogalap nélkül, székházépítésre.
(11.40)
Ezenkívül — mialatt folyamatosan vette igénybe kamatmentesen a költségvetés forgóalapját — olyan befektetéseket eszközölt, amelyek nem térültek meg. Így 700 millió forintot fektetett be, amikor közölte, hogy nem tud kifizetéseket teljesíteni, tehát a költségvetést kamatmentes hitellel terhelő pénzfelvételre kényszerült. Ebből 900 millió forintot az Ybl Bank kapcsán elvesztett, és nullára volt kénytelen leírni. További 900 millió forintot vesztett azzal, hogy olyan tartós értékpapírokba fektetett pénzt, amelyeknek az értéke csökkent, nemhogy osztalékot jelentett volna, hanem értékcsökkenést kelett leírnia.
Ezenkívül olyan egészségügyi kifizetéseket teljesített, amire semmiféle szakmai kompetenciája nem volt, nem létezett szakértői apparátusa erre a célra, mondhatni zsebből eszközölt kifizetéseket. Mindez nem magyarázat a 31 milliárd forint hiányra, de egy részének okaként talán feltételezhető.
Ebben a helyzetben a beterjesztett költségvetési zárszámadás nem ad magyarázatot arra, hogy a belső szabályozás kialakítása mikor felel meg az államháztartás rendjének, a számviteli előírásoknak. Erre nézve még csak utalás sem történik. Nem ad magyarázatot arra, hogy a befektetési tevékenység nem kellő átgondoltságát, előkészítetlenségét és a társadalombiztosítás számára vagyonvesztést, sőt készpénzvesztést jelentő teljesítését indítványozó, kezdeményező személyek, osztályok — akik azóta is ugyanazt folytatják, és ugyanabban a személyi összetételben működnek — mi módon vonhatók felelősségre.
Ezért aztán az az Állami Számvevőszék öszszefoglaló véleménye a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetéről, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi helyzete '92-ben tovább romlott, aminek következtében a költségvetési törvényben prognosztizált nullszaldós költségvetés végül is 31 milliárd forintot meghaladó hiánnyal teljesült. A társadalombiztosítás működőképességét ma már szinte kizárólag csak az állami forgóalap kamatmentes hitel jellegű igénybevételének lehetősége biztosítja, és a rendszer csak addig nem fenyeget összeomlással, amíg ez a lehetőség fennáll.
A rendszer valóban nem fog összeomlani, mert ez a lehetőség fennáll. De ez a lehetőség azt jelenti, hogy az adófizetők pénzeit veszélyeztetjük folyamatosan, tehát a másik rendszer, a költségvetés összeomlása következhet be, ha ezt nem rendezzük. A rendezésre van elképzelése az érintetteknek. Az önkormányzatok és a pénzügyi tárca között folyamatos egyeztetések vannak arra, hogy ezt a 31 milliárd hitelt ki bocsássa ki, ki garantálja, a kamatait ki fizesse. A költségvetés vállalja, hogy a teljes kibocsátás ügyviteli költségeit fizeti, vállalja, hogy 30 napon belül visszavásárolja a kibocsátott hiteljegyeket. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit tehet ebben a kialakult helyzetben. Ehhez mindössze az szükséges, hogy a társadalombiztosítás kibocsássa ezt, és rendezze ezt a rendezetlen számlát.
Tanulsága a történetnek — aminek hasznosítása talán az önkormányzatokra tartozik —, hogy meg kell gondolniuk az önkormányzatoknak, hogy ha e Parlamentnek három év óta nem sikerült elérni azt, hogy rendezetten, tetten érhetően és felelősségre vonhatóan működjék a társadalombiztosítás rendszere, akkor az önkormányzatoknak kell ezt megtenniük mint új gazdáknak, és az önkormányzatok ne engedjék hasonló helyzetek kialakulását. Tehát úgy érzem, itt nem az államháztartás két oldala között van helye igazi vitáknak, nem a költségvetésnek, a pénzügynek és a társadalombiztosítási önkormányzatoknak kellene vitatkozniuk egymással, hanem közösen kellene fáradozniuk azon, hogy végre áttekinthető, világos, mindenki által ellenőrizhető, de legalább a Számvevőszék és a Parlament által ellenőrizhető módon működjék a társadalombiztosítási rendszer.
Az előbb elmondottak a bizottságot nehéz helyzetbe hozták, érzékelte határozatainak sorozatos semmibevételét, érzékelte, hogy a helyzetért valahol, valaki, talán mi magunk, a Parlament, talán maga a szociális bizottság felelős. Ugyanakkor a bizottság érzékelte azt is, hogy jövő évre is kell társadalombiztosítás, ki kell fizetni a nyugdíjakat, működtetni kell az egészségügyet, éppen ezért ajánlotta általános vitára alkalmasnak a beterjesztett költségvetési zárszámadást. Köszönöm. (Szórványos taps.)
