SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat benyújtása több szempontból sajátos körülmények között történt.
Egyrészt 1990-től mostanáig a társadalombiztosítási alapok költségvetését nem a pénzügyminiszter, hanem a népjóléti miniszter terjesztette a tisztelt Ház elé. A személycsere annak a kormánydöntésnek a következménye, hogy a társadalombiztosításnak mint az államháztartás legnagyobb alrendszerének költségvetési ügyeit is a pénzügyminiszter — mint aki az államháztartás egészéért felelős — terjessze be. Joggal vethetik fel képviselőtársaim, hogy miért csak most, 1993 november végével került a Parlament elé — és tárgyalásba csak decemberben — a társadalombiztosítási alap 1992. évi tevékenységének zárszámadása. E késedelem összefügg a társadalombiztosítási önkormányzatok megalakulásával. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az 1993 júliusában megalakult önkormányzatok nem kívánnak teljes körű felelősséget vállalni az 1992. évi gazdálkodásért, amikor az önkormányzatok még nem is álltak fel, viszont a meghatározó pénzügyi kérdésekben elkerülhetetlen volt az új önkormányzatok állásfoglalása. Így, bár a társadalombiztosítási alapok zárszámadása lényegében már 1993 júniusában készen volt, a szükséges egyeztetések miatt a benyújtásra csak novemberben kerülhetett sor.
A formai ügyek után néhány szót tartalmi kérdésekről is: A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről szóló 1992. évi X. törvény mind a nyugdíjbiztosítási alap, mind az egészségbiztosítási alap költségvetését nulla egyenleggel tervezte. Ehhez képest az önök előtt lévő törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy a két alap 1992. évi hiánya 31 milliárd 351 millió forint. A hiány létrejöttében egyrészt a bevételeknek a tervezettől való elmaradása, másrészt a kiadásoknak a vártnál nagyobb ütemű növekedése elsősorban az egészségügyi ágazatnál játszott szerepet. Ebből adódóan a társadalombiztosítási zárszámadás legnagyobb pénzügyi problémája a hiány rendezésének mikéntje volt. A Kormány képviselőinek és a társadalombiztosítási önkormányzatok vezetőinek egyeztetése során megállapodtunk abban, hogy a hiány finanszírozása a két alap kezelője által kibocsátott egy éven túli lejáratú, a kamatfizetésre és a tőketörlesztésre vonatkozó állami garanciájú értékpapírral történik.
A Kormány ezzel egyidejűleg kötelezettséget vállalt arra, hogy a kibocsátástól számított 30 napon belül a kibocsátott értékpapírokkal kapcsolatos kötelezettségeket és költségeket átvállalja.
Ugyanezt a megoldást javasoljuk a társadalombiztosítási alapok 1991. évi zárszámadásával összefüggésben előírt, a likviditási tartalék visszapótlását biztosító kötelezettség nem teljes körű teljesítése miatt előálló 1 milliárd 644 millió forint vonatkozásában is.
Persze a fentiek hallatán sokan azt mondhatják, hogy itt egy pénzügyi manővert szeretnénk "eladni" a tisztelt Háznak. Szeretném megnyugtatni a tisztelt Képviselőházat, hogy itt nem zsonglőrködésről van szó, hanem egy szükségszerűségről. A központi költségvetésnek ugyanis az 1992. évi zárszámadásáról ez a Ház már korábban döntött: egyszerűen nincs mód arra, hogy az állami költségvetés keretébe ezt beemeljük '92-re visszamenőleg, mert akkor a már elfogadott zárszámadás vesztené érvényét. Ily módon tehát nem tudtuk volna rendezni a társadalombiztosítási hiányt.
A javasolt megoldás alapján viszont rendezhető ez a hiány, és a központi költségvetés ezzel kapcsolatos terhe az 1993. évi zárszámadásban fog megjelenni.
Tisztelt képviselőtársaim! Az önök előtt álló törvényjavaslat elfogadása esetén reményeink szerint egy lépést tudunk tenni előre abban az irányban, hogy konszolidáljuk a társadalombiztosítási alapokat. Ezért tisztelettel ajánlom a Háznak elfogadás céljára. (Taps.)
