ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György): Szomorú az elnök kötelessége. Arról kell szólnia, hogy halott a Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Halott az a férfi, aki élére állt annak a küzdelemnek, amelynek eredményeként meghátrált, majd megdőlt az önkényuralom, és véráldozat nélkül sor kerülhetett a parlamentáris demokrácián alapuló magyar jogállam megteremtésére.
Halott az a magyar államférfi, akinek helyén volt a szíve és az esze ahhoz, hogy Közép- és Kelet-Európa vezetői közül elsőként ragadja ki hazáját a Varsói Szövetség barátinak nevezett, valójában kiszolgáltatottságot jelentő függési rendszeréből, hogy megtegye a döntő lépést a haza teljes függetlenségének helyreállításához, és ahhoz, hogy fél évszázad után ne tapossa idegen katona megszállóként a magyar földet.
Antall József volt az a férfi, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy a kényszergazdaságot a szabad gazdaság váltsa, válthassa fel. Akinek a hozzájárulása kellett ahhoz, hogy a nemzet céljává emelkedjék Magyarország demokratizálása, hogy Magyarország a felemelkedésnek arra az ösvényére lépjen, amely azokhoz a magasságokhoz vezet, amelyeket megjárva minden magyar büszkén tekinthessen a demokratikus Magyarország teljesítményére a határokon innen és a határokon túl.
Antall József volt az, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a külső körülmények kedvezőtlen formálódása ellenére az átalakulás nálunk jutott legmeszszebbre, és Magyarország a régió elismerten legszilárdabb országaként sokban példát mutathasson, sokban húzóhatást fejthessen ki a többiekre.
(15.10)
És tette ezt azzal az iránymutatással, hogy Magyarország ne gőgös lenézéssel kezelje a többi országot, hanem olyan testvérnemzetként, amely saját érdekét egyeztetni kívánja, s reméljük, tudja is minden szomszéd érdekével, nemzeti céllá emelve azt, hogy Európa ne csak nyugatra, hanem északra, délre, s ha lehet, minél előbb keletre is határos legyen velünk.
Antall József pártjának, az általa vezetett Magyar Demokrata Fórumnak és az őt vezetőjének elismerő, de függetlenségüket megőrző pártokból létrejött hárompárti koalíciónak kiemelkedő vezető személyiségeként három — talán önkényes a minősítés, de korunkban és régiónkban a legfontosabb — követelményt félreérthetetlenné tett: ötvöződjék nálunk, mint történelmünk legkiemelkedőbb és hatásaiban legsikeresebb korszakaiban a nemzetinek és a demokratikusnak a követelménye szétbonthatatlan egységgé; társuljon nálunk a demokratikus és nemzeti követelményeink örökségét megtestesítő és valóra váltó hagyományőrzés a korszerűsítéssel, a modernizációval, az öröklött és az örökítendő, az öröklött érték és az új érték egymással szétbonthatatlan egységgé; és valósuljon meg Magyarországon az az irányvétel, amelyik az átmenet veszélyei és egyensúlytartást követelő körülményei között a centrumpolitikát nem öncélúan, hanem nagyon is a pragmatikus követelményeket is figyelembe véve, az irányjelző legyen a nemzet számára, s vele együtt a határozott elhatárolódás minden kalandorságtól, minden szélsőségességtől, a diktatúra kockázatait messze hárítva, a demokrácia sikert hozó távlatait biztosítva.
Mindehhez járult Antall József erkölcsi alapokon kiformált, szolgálattevő alapállása, kérlelhetetlen igényessége önmagával szemben, puritanizmusa, intellektualitása, amely mind egy embernek a páratlan önfegyelmével és áldozatkészségével marokra fogottan vezetett oda, hogy önmagát nem kímélve, messze kiemelkedve nemzedékéből azt tudta nyújtani teljesítményben, amit az adott körülmények között nyújtani lehetett.
(15.20)
Megtestesítette azt, amit ebben a teremben más fogalmazásban, születésnapi üdvözletként tartott néhány szavas köszöntésemben elmondtam róla.
Abban is a legnagyobbjainkkal társítható, hogy soha nem kívánt fényleni, de mindig akart és tudott világítani.
Tisztelt Országgyűlés! Honfitársaim! Egy nemzet halhatatlanságba emelkedő nagyjai — legyen bármilyen tragikus a vég — sohasem szerencsétlenek. De mindig szerencsétlen az a nemzet, amely nem érti meg nagyjait és nem tudja követni irányadásukat. Antall József vetett, hogy ez a nemzet arathasson. Rajtunk múlik, hogy így legyen. Köszönöm a figyelmüket.
