RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezelőtt vagy 15-20 évvel kezdődött a civil szervezetek újjáéledése Magyarországon, és úgy vélem, hogy ebben a kérdésben elég jelentősen exponáltam magam az idő tájt, és úgy érzem, hogy valamelyest konyítok ezeknek a szervezeteknek a működéséhez, és abból a szenvedésből, abból a kínból is szereztem némi tapasztalatot, ami ennek a parlamenti bizottságnak a működése eredményeképpen tavaly, jobban mondva idén még majdnem megfosztotta az egyesületeket a működőképességtől, majdnem elvonta pénzeiket. Hiszen olyan későn ítélték meg ezt a pénzt, hogy addigra az egyesületek már nem tudtak, nemhogy éves, de féléves tervet sem csinálni, és majdnem be kellett, hogy csukják a kapuikat.
Ezért roppant örültem, amikor kiderült, hogy a bizottságra vonatkozó törvény változni fog; hátha jobb lesz. Vannak olyanok ebben a javaslatban, olyan részletek, amelyek valóban javíthatják a működést, vannak olyanok azonban, amelyekkel kapcsolatban kételyeim vannak.
A legfontosabb kételyem azzal a módosítással kapcsolatos, ami úgy szól, hogy három megyei jogú önkormányzat területén kell működnie az egyesületeknek ahhoz, hogy az ország költségvetésének támogatásában részesüljenek.
(10.40)
Számomra ez elfogadhatatlan. Egyszerűen nem tartom elképzelhetőnek, hogy ez megvalósítható. Most arra gondolok — mondjuk —, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben egyaránt ugyanarra a célra kellene szövetkezni embereknek egyesületben ahhoz, hogy támogatást kapjanak. Ez nonszensz, ez nem lehetséges, nem megoldható.
Ugyancsak nem megoldható ez a főváros viszonylatában, amely egy darab rendkívüli helyzetet élvező önkormányzat, mindössze a lakosság egyötöde lakik a fővárosban. Csak a XII. kerület egy részén, a Svábhegyen, a Svábhegyi Egyesületek Szövetségében vagy tíz egyesület tömörült. Budapest álljon össze Pest megyével és mondjuk Bács-Kiskun megyével ahhoz, hogy egy egyesületi munkához támogatást kaphasson a Parlamenttől? Elképzelhetetlen, megoldhatatlan, illetve megoldható, csak belekergetik az egyesületeket abba, hogy ne mondjanak igazat. Mint ahogy korábban az egyesületek egy része nem mondott igazat akkor, amikor taglétszámot tüntetett fel.
Nekem az az érzésem, hogy miközben ez a bizottság azon kínlódott, hogy végül is kinek adjon támogatást, kinek ne, talán éppen a taglétszám-megállapításra, a működés ellenőrzésére kellett volna valamifajta szakértői segítség útján sort keríteni, és akkor talán ellenőrizhető lett volna, hogy megérdemlik-e a támogatást vagy nem. Tudok számos olyan egyesületről, amely országosnak mondja magát, s öt öregúr összefogott valami csacskaság érdekében — nem akarok senkit meg semmilyen egyesületet megnevezni komolyan, név szerint —, és országos egyesületként hárommilliós nagyságrendű támogatást kaptak. Nem néztek utána, hogy igazából mi van mögötte, bárki mondhat, amit akar.
Azt hiszem, hogy az a módosító javaslat, amely arról szól, hogy szakértőket kell bevonni, az a módosító javaslat, amely arról szól, hogy el kell számoljanak, roppant fontos javaslatok. Ezek megelőzik és utólag ellenőrizhetővé teszik a blöfföt, jobb elosztást biztosítanak, ugyanakkor az a megoldás, hogy három megyén belül kell összefogni ahhoz, hogy valaki támogatásért fordulhasson a Parlamenthez, számomra nem elfogadható.
Ezért kétféle módosító javaslatot is tudok támogatni. Az egyik Kiss Róberté, aki említette az előbb, hogy olyan módosító javaslatot adott be, hogy egy megyei jogú önkormányzat legyen az, ahonnan az egyesület vagy egyesületi szövetség benyújthat valamit, hiszen egy ilyen lehet egy óriási megye, lehet a főváros, lehet rengeteg ember képviseletében. De ha több megyei önkormányzat van, akkor lehet még mindig csak egy megye azért, mert szerencsés az a megye és több megyei jogú város van a területén, előnyös helyzetbe kerül, a másiknak meg nincs megyei jogú önkormányzat a területén, az hátrányos helyzetbe kerül. Úgy érzem, hogy miközben a bizottság arra törekszik, hogy egyre igazságosabban ossza el ezt a pénzt, belekeveredik újabb igazságtalanságokba.
A másik módosító javaslat, amit én nyújtottam be, meghagyja ezt a három megyét, amivel ugyan nem értek egyet, de hozzáteszi, hogy három fővárosi kerület is hadd álljon már össze valamire. Hiszen ha összeáll — mondjuk — a XVII., XVIII., XIX. kerület valami közös akcióra, az megfelel két-három magyar nagyváros lakosságának, amely egy nemes célra szövetkezik. Miért ne tehetnék meg?
Tudom, hogy minden ilyen részletes vitában elhangzott egy-egy módosító javaslatra való figyelemfelkeltő felhívás — hiszen a képviselők rendszerint aszerint szavaznak, hogy az előterjesztő igent vagy nemet mond — többségében szinte felesleges, hiábavaló. Mégis úgy gondolom, hogy felhívom a figyelmet arra, hogy valami mellett dönteniük kellene a képviselő uraknak és frakcióik vezetőinek, illetve a frakcióknak együtt. Vagy azt kellene eldönteni, hogy elég legyen egy önkormányzatból jelentkeznie a társadalmi szervezetek csoportjának, vagy legyen három megye, megyei jogú önkormányzat, de akkor a főváros is kapjon lehetőséget arra, hogy három kerülete összeáll. Azt sem bánom, ha öt-hat vagy tizenkettő, csak valaki mondjon valami javaslatot e helyett, amit én mondtam, legyen az jobb és elfogadhatóbb.
Így, ha ezek nélkül a módosítások nélkül kerül megszavazásra maga az előterjesztés, szerintem nem éri el a célját. Nagyon fontos a 90 nap, hogy befejezésül mondjam, ami a tavalyi tapasztalatokat illeti. Borzasztó fontos lenne az előterjesztő véleményével ellentétben, hogy a Parlament megszavazza azt, hogy 90 nap alatt a bizottságnak el kelljen osztania ezt a pénzt, hiszen ezeknek a társadalmi szervezeteknek, amelyek ezért a pénzért idejönnek kuncsorogni, és megfogalmaznak sokszor nagy, magasztos terveket, s szeretnék azt végrehajtani, és egyáltalán működni szeretnének, borzasztó fontos lenne, hogy az év első negyedének végére tudják legalább, hogy abban az évben milyen költségvetésből gazdálkodnak.
Kérem tehát, hogy ezeknek szellemében támogassák az elhangzó módosító javaslatokat. Támogassák, hogy vagy legyen a fővárosi kerületeknek módjuk összeállni, vagy csak egy önkormányzat — számomra ez is pontosan megfelelő — legyen az, amelyik területéről benyújthat társadalmi szervezet vagy társadalmi szervezetek csoportja ilyen kívánságot.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a civil szervezetek megerősödése az elmúlt tíz évben, újjászületésük borzasztó fontos. Nem vonom kétségbe, hogy pártokra szükség van, de higgyék el, a civil szervezetekre legalább annyira. A társadalmi szervezetek vagy civil szervezetek, vagy polgári szervezetek — nevezze mindenki, ahogy akarja — megerősödése, létrejötte, egymásra találása, szövetségbe tömörülése nagyon fontos egy polgárosodó államban, és ezek az igazán kis pénzek, amelyek számukra elosztásra kerülnek, nagyon fontosak.
Tessék szíves lenni tehát úgy dönteni, hogy a civil szervezetek minél hamarabb hozzájussanak a pénzükhöz, de ellenőrizve, és úgy, hogy lehetőleg minél tágabb körből bírálhassa el a zsűri a pályázókat, ne pedig eleve beszűkített állapotból. Köszönöm, ha segítségünkre leszenek. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
