KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A pénzügyi közvetítő intézményrendszerről szóló törvényjavaslatot tárgyalja most a Parlament, illetőleg annak módosítását. Ez az intézményrendszer nyilvánvalóan kulcsfontosságú egy gazdaság életében. Sőt, nemcsak kulcsfontosságú, hanem szükséges feltétele ezen intézményrendszer jó működése egy gazdaság jó működésének. Magyarul: jól működő bankrendszer és pénzügyi intézményrendszer nélkül nincs jól működő gazdaság. Éppen ezért minden, az ezen szférát érintő törvénymódosítás, szabályozási módosítás alapvető fontosságú gazdaságpolitikai törvény.
Azt hiszem, világos — az elmúlt idők fejleményeit figyelembe véve —, hogy Magyarországon a bankrendszer, a pénzügyi közvetítő szféra alapproblémákkal küszködik. Ennek a jele az is, hogy immár hosszú ideje napirenden lévő probléma a bankkonszolidáció és ezen keresztül az adóskonszolidáció; hosszú időn keresztül probléma a bankrendszer privatizációja és a bankrendszer működésének hatékonysága.
Az is világos, hogy ahhoz, hogy a bankrendszert, a pénzügyi intézményrendszert jól működővé tudjuk tenni, számos feladat van még előttünk. Ilyen egy jó és világos szabályozás is, amelyre a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat ad lehetőséget. Azonban azt is világosan kell látni, hogy korlátozottak a törvény adta szabályozás lehetőségei. Nem abban az értelemben, hogy a Parlament nem olyan törvényt alkot, amelyet jónak ítél vagy amely többségi szavazatot szerzett egy parlamenti szavazáson, hanem abban a tekintetben korlátozottak a lehetőségeink, hogy egy törvényben nem tudunk olyan feladatot elvégezni, amely nem törvényi szabályozás feladata.
A pénzügyi intézményrendszer számos szabályozási feltétel mellett működik. Az egyik ilyen szabályzó maga a bankfelügyelet, a másik az MNB, a harmadik a Kormány pénzügypolitikája, a negyedik lehet a Parlament által hozott törvényeken keresztüli szabályozás. Azt kell mondjam, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, sajnos, egy bizonyos szabályozási illúziót jelent. Nevezetesen számos olyan módosító javaslat, amelyet az előterjesztő a Parlament elé tárt, nem tudja megoldani azt a problémát, amelynek a megoldását célozza, pusztán csak mankót, esetleg fogódzót jelenthet egy bankfelügyeleti vagy egy pénzügyminisztériumi tevékenységhez; ugyanakkor az is világos, hogy nem ez az igazi eszköz, és ez nem tudja megoldani azokat a problémákat, amelyekkel a magyar bankrendszer küszködik. Én nagyon sok definíciós vagy fogalmi meghatározási problémát, amelyet az általunk tárgyalt törvényjavaslat a törvényalkotók elé tárt, ilyennek minősítek.
Teljesen világos, hogy amikor az eszközökről vagy a bankok mérlegfőösszegének pontosításáról van szó ebben a törvényjavaslatban, akkor ez a bankfelügyelet — fogalmazzunk így — nem kielégítő működése miatti szükséglet, és ez nem jelenti azt, hogy ezek a fogalmak segítik a probléma megoldását, inkább csak a definíciós problémákkal, illetőleg az esetleges fogalmi zavarok okozásával nehezítik a tisztánlátást.
(12.40)
Éppen ezért az általam benyújtott módosító csomag első része azokat a módosításokat próbálja "kigyomlálni" a Kormány által benyújtott előterjesztésből, amely megítélésem szerint ezt a szabályozási illúziót valósítja meg.
Minden olyan beterjesztést, minden olyan ötletet, amely szerintem nem a törvényi szabályozás feladata, és mégis bekerült a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló előterjesztés javaslatai közé, megpróbáltam leegyszerűsíteni vagy kivenni a törvényjavaslatból.
Meg kell mondjam, hogy ez egyébként várható módon nem kapott a bizottságtól, és vélhetően a Kormánytól sem fog a bizottsági tárgyalás tapasztalataira tekintettel támogatást kapni.
Azt is mondhatnám, hogy én megértem, miért nem támogatja ezeket a javaslatokat a kormányzat, hiszen a kormányzat is szembenéz azzal a problémával, amely a bankrendszer egészét jellemzi, és olyan eszközökkel próbálja megoldani, amilyenekkel éppen rendelkezik.
Nyilvánvaló, hogy nem lehet arra várni, hogy a tulajdonosi struktúra problémáiból adódó feladatokat majd a bankprivatizáció után tartjuk megoldandónak. Azonban hozzá kell tennem, hogy nem kecsegtet sok sikerrel az ilyen problémák előrehozása, illetőleg ezen megoldási javaslatok elfogadása, megítélésem szerint.
Az általam beadott módosító csomag egy jelentős része, illetőleg fontos része a banktitok körüli probléma.
Általánosságban elmondható, hogy egy törvényi szabályozást nem szerencsés a kivételekhez igazítani. Az világos, gondolom, a törvényalkotók számára, hogy a magyar gazdaság számos olyan negatív jelenséggel küszködik — ilyen a fizetési fegyelem lazasága, ilyen a gazdasághoz kapcsolódó különböző visszaélések, törvénytelenségek sokasága —, amelyeket mindenképpen, valamilyen módon orvosolni kell. Azonban ha a módosító javaslatot, amelyet az előterjesztők megfogalmaztak, abban a tekintetben vesszük számba, hogy vajon az mennyire a kivételekhez igazítja a banktitok feloldását vagy ennek az intézményrendszernek a lazítását, illetőleg mennyire tartja szem előtt azt a nagyon fontos általános érdeket és gazdasági érdeket, amely a banktitok létéhez kötődik, akkor azt kell mondjam, hogy az előterjesztő, a Kormány, megítélésem szerint nem találta meg a jó megoldást.
Én azt hiszem, hogy a banktitok lazítása és főleg arra való tekintettel, amit az előbb felsorolt kivételekkel kapcsolatban mondtam, rendkívül veszélyes. Csak egy példára utalok, egyébként maga az előterjesztő által beterjesztett módosítás is sok helyen bizonytalan, hogy hogyan is kell azt értelmezni, hogy a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző számára a banktitok hozzáférhető.
Nem egészen világos, hogy akkor, amikor egy hagyatéki ügyben jár el egy közjegyző, akkor milyen fél felhatalmazásával milyen fél banktitkaihoz férhet hozzá. De ez csak egyetlenegy példa. Az általam beterjesztett módosítás valamilyen módon megpróbálja ezt a kört szigorú feltételek mellett tágítani. Pontosan annak a problémának a figyelembevételével, amit az előterjesztő a banktitokhoz kapcsolódó módosításban, az indoklásban megfogalmaz.
Összességében azt hiszem, hogy a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, illetőleg ezen törvény módosítása korlátozott lehetőség a bankrendszer problémáinak megoldására. Fontos lépés, én arra számítok, hogy a bankkonszolidáció, illetőleg az adóskonszolidáció előrehaladtával még fogja tárgyalni talán ez a Parlament is, de a következő mindenképpen ennek a törvénynek az újbóli módosítását.
Nem örülünk annak, hogy az általunk benyújtott módosító javaslatoknak csak egy kis részét fogadta el a kormányzat, az a fajta szabályozási illúzió, ami vélhetőleg a véglegesített szövegben megvalósul, a mi véleményünk szerint nem teszi lehetővé, hogy ezt a törvénymódosítást a FIDESZ egészében támogassa. Köszönöm a szót, elnök úr! (Taps a bal oldalon.)
