SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat vitájában a kivételes eljárásra rendelkezésre álló rövid idő alatt képviselőtársaim igen gondos, alapos munkát végeztek, amit most szeretnék mindnyájuknak megköszönni.
A költségvetési bizottság megtárgyalta több mint 40 módosító indítvány jelentős része a benyújtott törvénytervezet szövegének pontosítására irányul.
Több olyan javaslat szerepelt a módosító indítványok között, amelyek az adóskonszolidáció végrehajtásának megkönnyítését célozták. Ezekkel kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár az adóskonszolidáció igen fontos feladat, ami a bankok közreműködése nélkül nem valósítható meg, és ami nélkül a bankkonszolidáció sem érheti el célját, mégis óvatosan kell kezelni ezeket a javaslatokat.
A dolog természetéből fakadóan ugyanis a könynyítések a pénzintézeti szabályozás igen lényeges elemét képező befektetési szabályok lazítását jelentik. Meg kell találnunk tehát azt a pontot, ahol a szabályok a lehetőségek szerint elősegítik az adóskonszolidáció lebonyolítását, de nem veszélyeztetik a bankok biztonságát, a túlzott mértékű befektetési kockázatok vállalásának lehetővétételével.
Ezért ezeket a javaslatokat gondosan mérlegeltük, és azokat javasoljuk elfogadni, amelyek az utóbbi kritériumoknak megfelelnek.
Szeretnék nagyon röviden reflektálni itt, a vitában elhangzott és elsősorban nem magához a törvényjavaslathoz kapcsolódó, hanem az adós- és a hitelkonszolidációval, a bankkonszolidációval kapcsolatban elhangzott néhány megjegyzésre.
Nyilvánvaló, mivel nem közvetlenül ennek a törvénytervezetnek a tárgya — bár ez lehetővé teszi —, mégis arra szeretnék megjegyzést tenni, amit már egy másik vita folytán, a mezőgazdasági vitában is megemlítettem: én nagyon örülök annak, hogyha példákat hozunk arra, hogy a fejlett piacgazdaságban mikor, hol, milyen módszereket alkalmaznak, mert ebből tanulnunk lehet. De az emlegetett példák teljesen más körülmények között, történelmi szituációban és gazdasági helyzetben történtekről — nehezen adaptálhatók, főleg azok részletkérdésekben történő leképezése.
Én nagyon örülök, hogy itt megint hallottam, hogy a svéd adóskonszolidáció, illetőleg hitelkonszolidáció hogyan történt, mindössze olyan apróságokra azért fel kell figyelni, hogy egészen más az állam szerepvállalása és szerepvállalási igénye például a tulajdonosi jogok gyakorlásában akkor, amikor a nulla, illetőleg a legalább 4%-ig történő konszolidáció esetében igen jelentős mértékű költségvetési pénzek kerülnek a bankokba a feltőkésítésnél felhasználásra, és egészen másképp kell — megítélésem szerint — eljárni akkor, amikor például a svéd hitelkonszolidációnál az állam akkor figyelt már fel a bajokra, amikor a 8-as tőkemegfelelési mutató alá szállt ez az érték, és hirtelen ott egy nagyobb stabilitásbiztosítás érdekében tett bizonyos állami lépéseket, természetesen más gazdasági környezetben.
Úgy hiszem, hogy ebből adódóan akkor járnánk el felelőtlenül, ha az állampolgárok pénzéből ily mértékű feltőkésítésnél nem építenénk be a tulajdonosi garanciákat is akkor, amikor úgy érezzük, hogy a végrehajtás tekintetében ezek lényegében biztosítékként szerepelnek arra, hogy a még egyébként 4-es tőkemegfelelési mutatóval is csak igen nehezen privatizálható bankok esetében ne ismétlődhessenek meg azok a problémák, amelyek igényt teremtettek egyáltalán a bank-, hitelkonszolidáció rendszerére.
(12.50)
A másik kérdés, amiről szeretnék szólni, nagyon röviden az, amit Suchman Tamás képviselő úr említett, hogy itt mindenféle számok elhangzottak, elhangzanak. Nos, természetesen ha 1992-t külön vesszük, 1993-at külön vesszük, az 1994-ben esedékes részt külön veszszük, persze hogy itt három szám van, mert három esztendőnek a dolgáról van szó. Az összesített számban azonban, hadd mondjam azt, nincsenek olyanok, hogy 350 vagy 500 milliárd. A 350 mint plafonérték valóban megjelent teoretikusan, a 300 mint valószínűsíthető, de az 500-at, megmondom őszintén, Suchman Tamáson kívül mástól még nem hallottam… Erre egyszerűen nem tudok mit reagálni: lehetőségen kívül állónak látom, megközelítőleg sem kerülhet ebbe a zónába ez az igény.
Még egy dolgot szeretnék említeni: nem találtunk ki új jogrendet. Azt is szeretném tisztázni, hogy a feltőkésített bankokban nem a Pénzügyminisztériumnak mint intézménynek a jogosítványairól beszélünk, hanem a pénzügyminiszternek mint természetes személynek a jogosítványairól — amit egyébként ebben a vonatkozásban a Polgári Törvénykönyv rendez így el, nem mi találtuk ki erre az esetre.
A legtöbb indítvány, amiről itt a vita folyt, a banktitokkal kapcsolatos szabályozást érintette, és nem véletlenül, hiszen igen érzékeny pont ez, ahol nincsenek megfelelően kiérlelt tapasztalatok. Ezzel a területtel rendkívül óvatosan kell bánni, hiszen a pénzintézetekről nyilvánosságra jutó információk bankcsődökhöz vezethetnek akkor is, hogyha történetesen megalapozatlan híresztelések ezek.
Biztosítani kell ugyanakkor, hogy a felügyelő hatóságok minden olyan információhoz hozzájussanak, ami lehetővé teszi számukra a bankok biztonságos működésének figyelemmel kísérését. Az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatták, hogy a bankokban történő visszaélések, bűnügyek esetén a bizonyítékok beszerzése érdekében nagyon fontos a nyomozó hatóságok számára bizonyos konkrét banki adatokhoz való hozzáférés. Ugyanígy a bankprivatizáció érdekében szintén felmerül a banktitok oldásának szükségessége. Komoly stratégiai befektető nem szerez jelentős banki részesedést anélkül, hogy előzetesen alaposan meg ne vizsgálná a bank aktuális pénzügyi helyzetét és annak várható változásait, a bank működésének legfontosabb tényezőit.
Ezek az indokok magyarázzák a banktitok alóli javasolt felmentéseket. Ugyanakkor azonban úgy gondoljuk, hogy a banktitok megsértése igen súlyos károkat okoz, ezért támogatjuk azt a módosító javaslatot, amely szerint a pénzintézeti törvény részeként hozzuk előre a Büntető Törvénykönyv két ponton történő módosítását. Ez két esetben tenné lehetővé szankciók alkalmazását: a banktitok megsértése és jogosulatlan pénzintézeti tevékenység végzése esetén. Ezek a javaslatok egyébként a Parlament elé már beterjesztett Btk.-módosításban szerepelnek, átemelésük most ide, az előrehozatalt és a banktörvény módosításával egyszerre történő életbe léptetést segítené, mert úgy látjuk, hogy a Btk. módosítására most, a téli szünet előtt, valószínűleg már nem kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslat megfogalmazott céljaival képviselőtársaink többsége egyetért. Köszönöm azok segítségét, akik módosító javaslataikkal a pontosításhoz, a javításhoz hozzájárultak.
Kérem, hogy a meghirdetett bankkonszolidáció végrehajtása érdekében is — a bankrendszer rendbetétele, biztonságának fokozása és a felügyeleti munka megerősítése érdekében — a javaslatot fogadják el.
Azok számára pedig, akik a bankkonszolidáció ügyéről részletesebb információkat szeretnének tudni, tisztelettel ajánlom a Magyar Közlönyt — nem tudom melyik számát, mert a nyomdáról már nem én gondoskodom —, amelyben a teljes kormányhatározat idevonatkozó szövege megjelenik. (Taps.)
