SZARVAS BÉLA (MDF)
SZARVAS BÉLA (MDF)
SZARVAS BÉLA (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A hazai pénz- és tőkepiacon az elmúlt három év során lezajlott változásokat, illetve fejlődést elemezve került sor az 1991. évi LXIX. törvény e módosításának kidolgozására.
Ismeretes, hogy a hazai pénzintézeti rendszer nem szerves fejlődés eredménye, mindössze 1989 óta került sor banküzemi, bankbiztonsági szempontból elfogadható szabályok kidolgozására, illetve a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő és a szektor sajátosságait tükröző törvényi szintű szabályozás 1991 decembere óta van.
Az utóbbi két évben a reálgazdaság stagnálása a pénzintézetek jövedelmezőségi és tőkeellátottsági pozíciójának jelentős mértékű romlását okozta. A pénzintézeti, valamint számviteli törvény normái, illetve e törvényekre épülő információs rendszer felszínre hozta a pénzintézeti rendszer egészének nem túl kedvező helyzetét.
A helyzet tehát az, hogy nem a banküzemi normák korszerűtlenek vagy rosszak, hanem a gazdasági élet kedvezőtlen változásai a pénzintézeti rendszerre is kihatottak.
Mindezek alapján a törvényjavaslat kidolgozói a banküzemi szabályok lazítására irányuló törekvéseknek nem tettek eleget, illetve erre nem is volt szükség. Szükség volt azonban minden lehetséges eszközt felhasználni a piacgazdaság fejlesztése érdekében a betétesek, a mai bankok ügyfeleinek a pénzintézetekkel szembeni bizalmának a megőrzésére, erősítésére.
Szorosan ehhez tartozik a betét- és intézményvédelmi rendszer erősítése annak érdekében, hogy elkerülhető legyen bizonyos pénzintézetek, illetve a pénzintézeti rendszer egyes szektorainak fizetésképtelensége, illetve, ha a fizetésképtelenség mégis bekövetkezne, akkor a pénzintézet betéteseire gyakorolt negatív hatás kiszűrése.
(11.50)
Az 1991-ben megkezdett, folyamatban levő bankkonszolidáció, valamint a pénzintézeti törvény hatálybaléptetése óta eltelt időszak gazdasági változásai szükségessé tették a pénzintézeti törvény e módosítását, a hatályos pénzintézeti törvény más törvényekkel való összhangjának megteremtését, finomítását, valamint az Állami Bankfelügyelet intézkedési eszköztárának bővítését, az egyes pénzintézetek esetében válsághelyzetek megelőzését a válságmenedzselés elősegítésére.
Jóllehet a törvényjavaslat előterjesztője átfogó, új pénzintézeti törvényjavaslatot dolgozott ki, annak beterjesztésére mégsem most került sor, hanem a gazdasági kabinet döntésének megfelelően, csupán a haladéktalanul szükséges és a hitelkonszolidációt valami más, technikai jellegű módosításokat tartalmazó törvényjavaslat benyújtására került sor. Ez a szűkített formában kidolgozott törvényjavaslat került képviselőtársaim elé; ezt tárgyalta meg kivételes és sürgős eljárásban a költségvetési bizottság.
A törvényjavaslat bővíteni szándékozik a törvény hatályát. A törvény hatályának ugyanis nemcsak a pénzintézeti tevékenységet végző vállalkozásokra, hanem azok tulajdonosaira is ki kell terjednie. A pénzintézeti tevékenység sajátossága ugyanis, hogy a pénzintézet tulajdonosai nemcsak saját tőkéjüket, hanem a pénzintézet által bevont részvénytőke vagy a szövetkezeti vagyon sokszorosát kitevő idegen tőkét is kockáztatják, ráadásul ennek az idegen tőkének az elvesztése a lakosságot, a gazdaságot széleskörűen negatívan érinti, hatása gyakran felhalmozódik.
A hatályos törvények szerint ugyanakkor a tulajdonos felelőssége a társasági, illetve a szövetkezeti jog alapján korlátozott.
A törvényjavaslat kidolgozása során az előbbiekhez kapcsolódó, fontos kérdés volt a pénzintézeti vezető fogalmának értelmezése, a fogalom egyértelmű definiálása. A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a pénzintézeti vezetőkre vonatkozó szabályokat az igazgatóság tagjaira, valamint első számú vezetőjére és helyetteseire, tehát a vezérigazgatókra és vezérigazgató-helyettesekre kell alkalmazni. Nincs elvi indoka annak a hatályos szabálynak sem, ami lehetővé teszi, hogy a pénzintézetek részvényeinek 10%-a ne névre szóló részvény legyen. Ez a törvényjavaslat megszünteti ezt a rést, szándékai szerint csak névre szóló részvényei lehetnek egy pénzintézetnek, így a tulajdonosi konszolidációs kör véget ér.
Az Állami Bankfelügyelet ellenőrzései a hatályos törvény elfogadása óta nyilvánvalóvá tették, hogy a pénzintézetek esetében, bár a tulajdonosi érdek a szigorú ellenőrzést magától értetődővé tenné, a felügyelőbizottság mellett, külön előírás nélkül nem került sor belső ellenőrzés létrehozására. Erre vonatkozó kötelezést is tartalmaz a törvényjavaslat, amelyet nyomatékosan ajánlok ezúton is képviselőtársaim figyelmébe.
Az Állami Bankfelügyelet ellenőrzései és gyakorlati tapasztalatai mutattak rá arra is, hogy a pénzintézetek alapítása során a pénzintézet biztonságos működésével ellentétes érdekek fűződnek az apporthoz, illetve az apportok túlértékeléséhez. Ez azonos a gazdaság más területével, ahol a vállalkozásoknál az apportértéket szintén, időnként túlságosan nagyban állapítják meg a vállalkozók.
A túlértékelt vagyontárgyak vagy jogok apportálásával alapított pénzintézetek piacra engedése veszélyforrást jelent a pénzintézeti rendszer egészére. Ezért csak támogatni tudom a törvényjavaslatnak azon rendelkezését, amely törvénybe kívánja iktatni, hogy a pénzintézetet magasabb összegű készpénzből álló jegyzett tőkével kelljen alapítani, és a jegyzett tőke 50%-át a tevékenység megkezdése előtt be is kell fizetni.
A betétesek biztonságának fokozása érdekében az országos betétbiztosítási alapról szóló törvénnyel összhangban, a törvényjavaslat előterjesztőjének szándéka szerint a betétgyűjtés engedélyezésének előfeltétele lesz, hogy a pénzintézetnek csatlakoznia kell az OBA-hoz, az országos betétbiztosítási alaphoz. Ha számlát kíván vezetni, akkor a zsiróhoz, és a hitelnyújtási tevékenység engedélyezésének előfeltétele, a központi pénzintézeti információs rendszer, az adós-nyilvántartási rendszer; e nélkül a kapcsolódás nélkül lehetetlen lesz indulni.
Csak röviden kívánok kitérni arra, hogy a gazdasági élet, illetve bűnüldöző szervek tapasztalatai alapján kidolgozott és szintén a tisztelt Országgyűlés előtt levő Btk.-módosítás rendelkezéseivel összhangban került sor a banktitokra vonatkozó szabályozás módosítására, illetve a banktitok megsértése és a jogosulatlan pénzintézeti tevékenység Btk.-ban foglalt törvényi tényállásainak megalkotására. E módosítás elfogadását is javaslom. Ezt az előbb említette Bakó Lajos, a bizottsági előadó.
A törvényjavaslat szándékai szerint bővíti az Állami Bankfelügyelet rendelkezésére álló intézkedési lehetőségek körét. Például nemcsak szükséghelyzetben lenne indokolt, hogy a Bankfelügyelet a törvény által előírt normák betartását kikényszerítse, hanem szükséghelyzeten kívül is.
A törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, hogy az Állami Bankfelügyelet az adott pénzintézethez felügyelőt, a bankfelügyeleti biztos szelídítettebb változatát rendelje ki, aki a helyszínen kontrollálhatja a menedzsment intézkedéseit. Preventív jelleggel, a károk minimalizálása érdekében szükség van arra, hogy lehetőség legyen a törvényjavaslatban foglalt bankfelügyeleti intézkedések megtételére. Azonban ezen intézkedéseknek — helyesen — gátat szab a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy ezekhez az intézkedésekhez a bankfelügyeleti bizottság egyetértése szükséges.
A törvényjavaslat pontosítja, illetve helyenként kiegészíti a szükséghelyzetben hozható intézkedések körét és tartalmát. E változásokat az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai indokolják.
További lényeges eleme a törvényjavaslatnak: a könyvvizsgálóval szembeni követelmények, illetve a könyvvizsgáló kötelezettségeinek meghatározása, vizsgáztatása stb. stb.
A gyakorlat igazolta azt az aggályt, hogy nem szerencsés a pénz- és tőkepiacon működő intézmények szabályozását és állami felügyeletét ellátó intézményekre telepíteni, illetve köztük megosztani ilyen piaci szektor versenyfelügyeletét. Ezért a hatályos törvényi szabályozással szemben a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a pénzintézeti szféra versenyfelügyeletét is a jövőben a Gazdasági Versenyhivatal lássa el.
A bankfelügyeleti rendszer központi szabálya a pénzintézeti rendszer hatékony működését, illetve az elhelyezendő betétek védelmét célzó védelmi rendszer forrását elsősorban a pénzintézetek által képzett tartalékokra építi. A pénzintézetek a banküzemi tevékenységekből származó és egyedileg minősített követelésekre, kockázatokra a jelenlegihez képest korrigált, a nemzetközi gyakorlathoz jobban igazodó módon képeznek majd a törvényjavaslat szerint kockázati céltartalékot.
A törvényjavaslat szerint a megképzett céltartalék indirekt módon a likviditás javításához is hozzájárul, egyúttal segítséget jelent a költségvetés finanszírozásához. A céltartalékképzés javasolt kiterjesztése két szempontból is fontos; egyrészt a céltartalékképzés miatt várhatóan kieső évi adóbevétel szempontjából, másrészt a pénzintézeti mérlegek üzleti érték szempontú felhasználhatósága szempontjából.
A módosított céltartalék-szabályozás miatti várható adóbevétel-kiesés azonban nem végleges; amennyiben a kintlevőségek mégis megtérülnek, illetve a fedezetek értékéből bevétel származik, az adó befolyik.
A javasolt módosítás a pénzintézetek üzleti értékének meghatározására alkalmasabb, mivel az adózatlan céltartalék és nem tőkefedezet áll a befektetések kockázatával szemben. Ha egyébként a pénzintézet megfelelő nagyságú adózatlan nyereséggel rendelkezik, ennek részvényárfolyamokra gyakorolt hatása is kedvező lehet.
Mindezek alapján kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)
