SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar gazdaság piacgazdaságra való átállításának megindulása egyrészt igényelte, másrészt felgyorsította a számvitel korszerűsítésének folyamatát. A fejlett piacgazdasággal rendelkező országok tapasztalatait az Európai Közösség Tanácsa által elfogadott 4. számú irányelvben foglaltakat figyelembe vevő számviteli törvényt a tisztelt Ház 1991. május 14-én fogadta el, és az 1992. január 1-jével hatályba lépett.
A számviteli törvényi szabályozástól azt vártuk, hogy az abban rögzített előírások elősegítik a tulajdonosi szemlélet általánossá válását, a piac szereplői — a tulajdonosok, a befektetők, a vállalkozók és a hitelezők — hozzájutnak azokhoz az információkhoz, amelyek gazdasági döntéseik megalapozásához, alátámasztásához szükségesek, és ezen keresztül is hozzájárulnak a piacgazdaság gyorsabb kialakulásához.
A számviteli törvény elfogadását követően két és fél évvel megállapíthatjuk: azok a célok, amelyek a törvény megalkotásával elérni kívántunk, részben megvalósultak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy részletes szabályozás nélkül is a beszámolók adatai általában megbízhatóak; a vezetők, a vállalkozók egy része — sajnos, még nem minden vezető — már felhasználja döntései megalapozásához a számvitel külső és belső információit, élnek a törvény biztosította választási és mérlegelési lehetőségekkel.
A piacgazdaság követelményeit kielégítő információkat akkor tartalmaz a számviteli adatokon alapuló beszámoló, ha a törvényi szabályozás is tükrözi a piacgazdasági elvárásokat. Ha jelentős változások következnek be a gazdaságban, ha a szabályozás nem felel meg a megváltozott körülményeknek, akkor a törvényi szabályozáson is változtatni kell. Így került a tisztelt Ház elé a számviteli törvényt módosítani szándékozó törvényjavaslat.
A javasolt módosítások alapvetően három téma köré csoportosíthatóak. Az 1992. évi éves beszámoló készítése során szerzett tapasztalatok alapján indokolt a számviteli törvény néhány előírását pontosítani. A javasolt módosító, kiegészítő rendelkezések alapvetően azért szükségesek, hogy pontosítással elkerülhető legyen a félreértés. Ezek a szakmai érvekkel indokolt módosítások azonban nem jelentik a törvény főbb előírásainak megváltoztatását.
A törvénymódosítás másik témaköre az exporttal, importtal összefüggő kérdések. Már 1992-ben lehetővé tettük, hogy a külkereskedelemben a forint bizonyos feltételek mellett fizetőeszközként funkcionáljon, azaz részben megvalósuljon a forint konvertibilitása. Ez is és a nemzetközi gyakorlat is indokolja, hogy a számvitelben az export fogalma változzék. A még hatályos előírás szerint az export árbevétel-kritériuma az, hogy a külkereskedelmi forgalomban a megrendelő külföldi legyen, és az ellenértéket devizában vagy valutában fizesse meg, illetve importáru átadásával egyenlítse ki. A javasolt exportfogalomnál is megmarad követelményként az, hogy az ügyletet külkereskedelmi áruforgalomban bonyolítsák, hogy az adott ügylet megrendelője külföldi legyen, de nem követelmény az, hogy az ellenértéket csak devizában vagy valutában, illetve importáruval egyenlítsék ki. Pontosítani kell azonban azt, hogy az exportárbevétel szempontjából ki a külföldi megrendelő vagy vevő. Külföldi megrendelő vagy vevő, szolgáltatást igénybe vevő az, akinek gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye — ezek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye — a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli területen van. Mivel az államhatár és a vámhatár nem minden esetben azonos, külön kell szabályozni a vámszabadterületen lévő vállalkozásoknak történő közvetlen értékesítést, továbbá a vámszabadterületen lévő vállalkozás belföldi és külföldi értékesítését. Az exportárbevétel fogalmának változása indokolja az importbeszerzések, importáruk, importszolgáltatások fogalmának meghatározását, ott is érvényesítve a területi elvet. A törvénymódosító javaslat szerint a különböző területeken — számvitel, adózás, statisztika, devizagazdálkodás — alkalma- zott exportfogalmak közelebb kerülnek egymáshoz.
A jegybanktanács közelmúltban hozott állásfoglalása szerint a Magyar Nemzeti Bank 1994. január 1-jétől megszüntetni kívánja a hivatalos devizavételi, illetve devizaeladási árfolyamok jegyzését, és a jövőben hivatalos árfolyamként csak deviza-középárfolyamot jegyez. A számviteli törvény számos helyen a megszüntetésre kerülő árfolyamokhoz köti az export, illetve az import értékének meghatározását. A törvényi szabályozásban is ezt a változtatást át kell vezetni, annál is inkább, hiszen a pénzintézetek már 1992-től, bizonyos korlátozások mellett, önálló árfolyam-politikát folytattak.
A harmadik témakör: az összevont, konszolidált éves beszámolók készítésével kapcsolatos módosítások. A számviteli törvény jelenlegi előírásai szerint konszolidált éves beszámolót először az 1995. évtől kell készíteni. Több oldalról már 1992-ben megfogalmazódott az az igény, hogy ezt a kötelezettséget előbbre kell hozni. A törvényi szabályozás áttekintése során úgy láttuk, hogy a használható adatokat tartalmazó konszolidált éves beszámoló elkészítése alapos előkészítést igényel, nemcsak a végrehajtók, de a szabályozók részéről is. Ennek az előkészítő munkának a során nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi törvényi szabályozást lényegesen ki kell egészíteni. Pontosabban meg kell határozni azt a vállalkozói kört, amelyre a konszolidált éves beszámolókészítési kötelezettség kiterjed, ideértve azt is, hogy mikor nem kell, illetve nem kötelező éves beszámolót készíteni.
Egyértelművé teszi a javaslat az anyavállalat, a leányvállalat fogalmát, ezek kritériumait, szabályozva az egyéb érdekeltségi kapcsolatokat is. Ahhoz, hogy a konszolidált éves beszámoló a részesedési viszonyban lévő vállalkozások összességének összevont vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről a törvényben megfogalmazottaknak megfelelő, megbízható és valós összképet adjon, a jelenlegi törvényi előírások nem elegendőek. Részletesen indokolt szabályozni a konszolidálás során elvégzendő feladatokat, a konszolidálás különböző fokozatait — tőkekonszolidálás, adósságkonszolidálás, a közbenső eredmények elhagyása, a bevételek és a ráfordítások konszolidációja stb. —, azok értékelésének szabályait, a konszolidált beszámoló részeit, a konszolidált éves beszámoló auditálásával, nyilvánosságra hozásával kapcsolatos sajátos követelményeket.
Mivel Magyarországon konszolidált éves beszámolót eddig nem kellett készíteni, a bevezetés könnyítésére átmeneti szabályokat is megfogalmazott a javaslat.
Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy képviselőtársaim a törvényjavaslatban megfogalmazottakkal egyetértenek, és ezt elfogadják. Kérem a tárgyalás lefolytatását. (Taps.)
