GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Nem fogom kihasználni, rendkívül rövid kívánok lenni. Néhány ponton szeretném — ahhoz hasonlóan, ahogy Eke Károly képviselőtársam megtette — értékelni a mai vita eredményeit, illetve tanulságait, amennyiben vannak ilyenek.
Először is, szerintem az kiderült — és ez számomra főleg azért fontos, mert a karzatok valóban tele vannak —, hogy az elmúlt három, három és fél évben ebben a Házban már ezt a vitát megelőzően is komoly, sőt azt mondhatnám talán, hogy vérre menő viták voltak, még hogyha Torgyán Józsefnek ezzel kapcsolatos jóslatai nem is jöttek be.
Ez számomra nagyon fontos, mert nagyon sok helyen azt vetik a szemünkre, ellenzéki képviselőknek, hogy nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy azokat a lépéseket ne tegyék meg önök, illetve a kormánypártok, amelyeket különböző érdek-képviseleti szervezetek, különböző szakmai körök hibásnak tartottak.
Tehát mi mindazokkal a támadásokkal, amelyek minket itt elsősorban kisgazda oldalról értek, azt hiszem erősebbek lettünk.
Volt azonban néhány árnyoldala is ennek a vitának. Talán az egyik az volt, hogy nem volt tétje ennek a vitának, hiszen az eredeti elképzelésekkel szemben nem a költségvetési törvény vitáját megelőzően került erre sor, hanem tulajdonképpen azt követően, hiszen a fő számokról a szavazás már megtörtént, így azok a felszólalások például, amelyek a kormánykoalíció oldaláról is a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket érintették, így tulajdonképpen légüres térben hangoztak el, ezeknek most már jelentős hatása nem lesz, majd egy év múlva térünk vissza ezekre a kérdésekre.
Nagyon örültem volna annak, hogyha a kormánykoalíció legalább néhány technikai részletkérdésben, nem bizonyos ügyeknek politikai alapjait, csak annak a részletkérdéseiben, technikai részletkérdéseiben egy-két tévedést, hibát elismer. Ilyen nem történt meg. Szerintem a kárpótlás ürügyén erre lett volna mód és lehetőség, hogy itt elhangozzanak olyan vélemények, hogy ha ma csinálnánk, ma kellene csinálni, akkor igenis itt és itt jobban csinálnánk. Itt csupa olyan felszólalás hangzott el, amelyik minden egyes ponton megpróbálta az elmúlt három év történéseit újra alátámasztani.
Az előző eljárás — szerintem — hitelesebbé tette volna azokat a védekezéseket is, amelyek bizonyára jobban megalapozottabbak voltak egyébként.
Példaként utalnék arra, hogy míg Bogár László államtitkár úr elég rossz véleménnyel volt arról a megjegyzésemről, miszerint az importszabályozás Magyarországon kialakulatlan, azzal szemben Raskó György államtitkár úr éppen a mai Magyar Hírlapnak adott interjújában utal arra, hogy — pontosan próbálom idézni — "Az importvédelmi rendszerünk lyukas."
Tehát azt gondolom, hogy itt például szemmel láthatóan a kormánykoalíción belül is vita van.
A vitanap megtartása előtt semmiképpen nem volt szerencsés a vitanapra készített beszámoló előszavában, bevezetőjében azt a félmondatot leírni, miszerint "a jelenleg megvalósuló agrárpolitikának nincs alternatívája a mai Magyarországon", azért, mert ez már előre negligálta azokat a felszólalásokat, amelyek itt ellenzéki oldalról elhangzottak. A kormánykoalíció, vagy legalábbis ennek a jelentésnek az írói ezzel a félmondattal azt juttatták kifejezésre, hogy nem kívánják ennek a vitának a tapasztalatait leszűrni. Pedig sokkal jobb lett volna, hogyha ebből a vitából nem csupán az ezen az oldalon ülők tanultak volna, hiszen azt hiszem, hogy például a FIDESZ a maga részéről tanulságosnak tudja minősíteni a mai vitanapot, hanem a túloldalon ülők is — hogyha másképp van, akkor kérem, hogy erről most biztosítsanak, még lesz rá idejük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
