HAVAS GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
HAVAS GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
HAVAS GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Elöljáróban szeretném kijelenteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a határozati javaslat minden pontjával egyetért: ezeket kívánatos és szükséges fejlesztési irányoknak tekinti, és azt gondolja, hogy ha az időtávot tekintve nem is azonos módon, de valamennyi itt lefektetett célkitűzés meg is valósítható — némelyik előbb, némelyik később.
Éppen ebből a szempontból van nagy jelentősége annak a problémának, amelyre már többen utaltak, nevezetesen, hogy ez a bizonyos határozati javaslat nem időben került a tisztelt Ház elé. Nem kívánom itt már ragozni ezt a problémát, belemenni annak a boncolgatásába, hogy ki is hibás ezért. Egyet biztosan állíthatok: a szociális bizottság semmiképpen sem hibás, hiszen még időben fordult az Országgyűlés elnökéhez levélben, és ebben kérte a mielőbbi napirendre tűzést — hogy ez nem történt meg, az nem a szociális bizottságon múlott. De hogy ez nem így történt, az nagy baj.
Nagy baj, többek között azért — ahogy arra Pusztai Erzsébet államtitkár asszony is utalt —, mert a társadalombiztosítási önkormányzatok és a Kormány, közelebbről a Pénzügyminisztérium közötti alkufolyamat következtében a társadalombiztosítás profiltisztítása igen jelentős mértékben felgyorsult, és ha időben tárgyaljuk meg ezt a határozati javaslatot, akkor ezzel összehangolt lépéseket lehetett volna tenni a szociális törvénykezés terén is.
Ahogy erre is többen utaltak már, többek között a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély is átkerül a költségvetésbe a társadalombiztosítástól, és ez kiváló alkalmat teremtett volna arra, hogy újragondoljuk ezeknek az ellátásoknak a szabályozását, és ezt az új, átgondolt, és ennek alapján módosított szabályozást beépítettük volna a szociális törvénybe. Ez egyfelől azzal a következménnyel járt volna, hogy a sokat emlegetett és kárhozatosnak tartott, széttagolt szabályozás felől az egységes, áttekinthető szabályozás elé egy újabb lépést tettünk volna, másfelől — ami ennél is sokkal fontosabb — talán lehetővé tette volna, hogy a gyermekgondozási segélyt alanyi jogává lehessen tenni már 1994. január 1-jétől kezdve — ahogy ezt a szociális törvény módosítására benyújtott javaslat vitájában már elmondtam, a szabad demokraták ezt lehetségesnek tartották volna.
Ha figyelembe vesszük az elmúlt három évben született gyermekek számát, másfelől ha figyelembe vesszük a terhességi-gyermekágyi segélyben, a gyedben, gyesben részesülő, ezen belül több három éven aluli gyerekkel otthon levő anyák számát, és figyelembe vesszük, hány édesanya tér vissza munkahelyére a gyerek harmadik évének betöltése előtt, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a kiterjesztés, ez az alanyi jogú kiterjesztés nem növelte volna jelentős mértékben a gyesben részesülők számát, nem rótt volna elviselhetetlen terhet a költségvetésre — a másik oldalon viszont garantáltan olyan családokra terjesztette volna ki az ellátást, amelyek különösen nehéz szociális helyzetben vannak. Hiszen nagyon könnyen belátható, hogy a gyedre és gyesre előírt jogosultságot,
(17.30)
Mindez összhangban lett volna a profiltiszítással, és ráadásul olyan ellátási formáról van szó, amelynek az anyagi fedezete legalább részben adott, hiszen ennek a bevezetése kiválthatná a szociális segély egy részét, és kiválthatná a házastársi pótlékot is.
Lényegesen nehezebb, súlyosabb probléma, és ezért valószínűleg ennyire a közeljövőben semmiképpen sem vezethető be az egészségkárosultak egységes támogatása, hiszen jelenleg a különböző címeken, de erre a célra kifizetett pénzek összege nagyjából 5 milliárd forintra tehető, márpedig ha ezt az ellátási formát bevezetnénk, akkor minimálisan 300 000 emberrel kéne számolni, és ez körülbelül 20 milliárdos terhet róna a költségvetésre, tehát a tehernövekedés itt lényegesen nagyobb.
Az előrelépésnek nyilvánvalóan az lenne a feltétele, hogy egyfelől az ehhez való jogosultság megállapításánál szigorúan kéne eljárni, és olyan garantált elbírálási módszert és fórumot kéne biztosítani, amelyik lehetővé teszi, hogy valóban csak a legrászorultabbak juthassanak hozzá ehhez a támogatáshoz, másfelől úgy kellene fejleszteni a pillatnyilag nagyon nem hatékony rehabilitációs eljárásokat, hogy minél több egészségkárosultnak legyen meg az a lehetősége, hogy saját maga munkajövedelme révén tarthassa el magát.
Nem sok szó esett itt eddig, de én nagyon fontosnak tartom a határozati javaslat 4. pontját is, amely célul tűzi ki a szociális intézményi normatívák távlati megosztását a beutaló önkormányzat és az intézményt fenntartó önkormányzat között, itt ugyanis nem egyszerűen pénzügytechnikai lépésről van szó, hanem egy igen jelentős szemléleti változtatásról, és ennek nyomán végrehajtható tartalmi változásról, amelyek számos előnye lehet.
Egyrészt ösztönzi a pillanatnyilag beutalóként szereplő önkormányzatokat arra, hogy a problémákat — ha csak ez lehetséges — helyben oldják meg, otthoni megismert és megszokott körülmények között ápolják és gondozzák mindazokat, akiknél ez egyáltalán lehetséges, és ez — azonkívül, hogy magának a gondozottnak is sokkal kellemesebb és sokkal elviselhetőbb — további jelentős előnyökkel is járhat. Bizonyos mértékig enyhítheti a munkanélküliséget is, hiszen itt olyan gondozási feladatok is vannak, amelyek aránylag egyszerűen megtaníthatók és rábízhatók olyanokra is, akik pillanatnyilag munkanélküliek, másrészt egy kicsit nagyobb távlatban jelentős költségcsökkentő tényező is lehet, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az otthoni körülmények közötti ápolás mindenképpen olcsóbb, mint az intézményi ápolás.
Hogy ez a folyamat gyorsan haladjon előre, ehhez persze még egy dolgot meg kellene tenni: nyitottabbá kellene tenni a pillanatnyilag meglehetősen zárt szociális ellátóintézményeket, és szorgalmazni kéne azt, pláne akkor, ha számos gondozott otthon részesül gondozásban, ápolásban, területi munkát is végezzenek, és ezzel azt a szaktudást, amellyel egyébként rendelkeznek, a területen lévő szaktudás emelésére is fordíthassák, illetve segítsék a helyi önkormányzatokat abban, hogy megfelelő színvonalon tudják ellátni az otthoni gondozást.
Végezetül még néhány szót szólnék az adórendszer és a szociális ellátás összehangolásának problémájáról.
Kétségtelen, hogy keresni kell azokat az adózás szabályozásában rejlő lehetőségeket, amelyek csökkentik a létminimum alatt élő gyerekes családok számát és összhangot teremtenek a gyermeknevelési kötelezettségek és az adózás szabályai között, de azért szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy számos ilyen ideológiával és ilyen retorikával előadott javaslat egyáltalán nem a valóban rászoruló, létminimum körül élő családok előnyére szól, hanem a magasabb jövedelmű családok előnyeit van hivatva — akarva, akaratlanul — növelni. Tehát ezekkel az adórendszerbeli változtatásokkal nagyon óvatosan kell bánni, ha nem akarjuk azt, hogy a rászorultsági elvvel tökéletesen ellentétes következményekkel járjanak a változások.
Összefoglalóan elmondhatom tehát, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a határozati javaslatot, de szeretné, ha itt a vita és a módosítások során olyan határidők fogalmazódnának meg, amelyek azt is egyértelművé teszik, hogy az egyes lépésekre mikor fog sor kerülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
