KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális ellátórendszer fokozatos átalakítása a rendszerváltozáskor elfogadott és kitűzött társadalmi cél megvalósításához vezető út igen fontos része. Ugyanakkor a társadalmi béke fenntartásának is fontos, mondhatnám döntő eszköze. Nagyon kényes egyensúly állandó fenntartásáról van itt szó, a szociális partnerek, értem alatta a Kormány, a munkáltató, munkavállaló és egyéb érdekképviseletek és önkormányzatok között. Mindez az együttműködés új formáinak kiépítését is igényli.
Ebben a tekintetben a Parlament által egy éve elfogadott szociális törvényt — figyelembe véve az eddigi tapasztalatait — mérföldkőnek lehet tekinteni.
A további reformlépéseket kijelölő országgyűlési javaslatok kiindulópontja is ez lesz, akár a táncot tanulónak az a bizonyos kályha.
A most elénk terjesztett országgyűlési határozati javaslat ugyan már több mint egy éve porosodik az Országgyűlés asztalán, időszerűségéből most sem veszített. Megvitatása nagyon indokolt — több okból is. Elég, ha csak a társadalombiztosítási ellátások profiltisztítására vagy a szociális törvény módosítására gondolunk, amely ugyancsak most van a Ház asztalán.
Néhány konkrét megjegyzést kívánok tenni a határozati javaslathoz.
Először is egy tökéletes, áttekinthető képet ad mellékletében a törvény által szabályozásra eddig nem kerülő főbb szociális ellátások rendszeréről, az államháztartásban elfoglalt helyük szerint — mint segédeszköz is nélkülözhetetlen.
Pontosan megfogalmazza az egységes elveket és a különböző hozzájutási feltételeket. Az elvek elhatárolása és folyamatos pontosítása azért is fontos, mert az állampolgári vélemények és elképzelések igen szerteágazók, sokszor nem értelmesül a szociálpolitika és a szociális ellátások körének a társadalomra hasznos megoldása. Ez különösen a szociális társadalombiztosítási, egészségügyi, oktatási és egyéb ellátások, kedvezmények terén észlelhető.
Szükséges ismerni minden érdekeltnek a forrásokat is, amelyből az adott ellátás vagy kedvezmény kifizetésre kerül. Nagyon sokszor az államot marasztalják el olyanban, amelyben a társadalombiztosítás a fizetésre kötelezett, vagy a települési önkormányzatok, vagy éppen fordítva. Csak példákat hozok fel, amelyek, úgy érzem, nem köztudottak. Dr. Csehák Judit és dr. Kis Gyula képviselőtársaim előbbi szócsatája is ezt erősíti meg bennem.
Az állami költségvetésből kerül kifizetésre a családi pótlék, a várandósági pótlék — jóllehet a társadalombiztosítás fizeti ki a jogosultaknak, de ezt az állam a társadalombiztosításnak visszafizeti — a jövedelempótlások, közlekedési kedvezmények időseknek és közhivataloknak.
(17.40)
Ezenkívül a betegséghez, egészségkárosodáshoz és fogyatékossághoz kapcsolódó ellátások, mint például a vakok, rokkantak, cukorbetegek, mozgáskorlátozottak járadéka, támogatása.
Ugyanígy az állam fizeti a gyógyászati segédeszközöket, a lakáscélú támogatásokat, mint például a szociálpolitikai kedvezmény, a hiteltörlesztéseket, a lakásprogramok támogatását. Ezenfelül a hadkötelesek és hadigondozottak ellátásait és egy sor más szociális jellegű támogatást. A társadalombiztosítási alapból fedezi a betegséghez kapcsolódó táppénzt, a baleseti táppénzt, rendszeres rokkantsági nyugdíjat és a rendszeres szociális és baleseti járulékot. Az időskorúak ellátásában az öregségi, az özvegyi nyugdíjat, végkielégítéseket, házassági pótlékokat. A gyermekekkel kapcsolatban a terhességi, gyermekágyi segélyt, gyermekgondozási segélyt és árvaellátást.
A lakóhelyi önkormányzatok különböző segélyeket fizetnek ki a gyermekkorúaknak, időskorúaknak, valamint egészségkárosodásban szenvedőknek. Külön említem a helyi lakáscélú támogatásokat.
A foglalkoztatási alapból az átképzéseket, a munkáltatóval együtt a korengedményes nyugdíjakat, közhasznú munkavégzéseket. Végül a szolidaritási alapból a munkanélküli-járadékokat, a pályakezdők munkanélküli-segélyét és az előnyugdíjakat.
Az elmondottakból láthatóan megtörtént a biztosítási elven, illetve a szociális rászorultság elvén nyújtandó ellátások pontos elhatárolása a hozzájárulás feltételeinek, az ellátás mértékének és forrásainak elkülönítésével.
A határozati javaslat fő célkitűzéseként az idős, a beteg, a családi helyzetük miatt rászorulók megélhetésének támogatását tűzi ki célul. Ugyanakkor a gazdaság átalakításának veszteseit, a társadalombiztosítási ellátások minimumösszegeiből megélni nem tudókat is a szociális ellátások igénybevételére rászorulóknak kellene tekinteni. Ez még hagy maga után kívánnivalót.
Mindezek a kiragott példák is indokolják, hogy a szociális törvénykezésnek szoros összhangban kellene folyni a nyugdíjbiztosítás, az egészségbiztosítás és a foglalkoztatás elősegítésére vonatkozó új törvények kidolgozásával. Ez nem könnyű feladat, hiszen több minisztérium és országos szerv hatáskörét érinti, aminek a koordinálását meg kell oldani.
Egy-két gondolatot az alkalmazásával kapcsolatban is kifejtek. Véleményünk szerint a gyermekgondozási segély alanyi jogon való nyújtását már 1994. évtől be lehetne vezetni. Semmi sem indokolja, hogy azt egy 1968-ban hozott jogszabály alapján munkaviszonyhoz, biztosítási jogviszonyhoz kössük, hiszen forrása 1994-től már az állami költségvetés lesz. Egyébként is fix összegű ellátás, nem kapcsolódik a nagysága az előzetesen szerzett jövedelemhez.
Anyagi többletkihatása egyébként is elviselhető lenne, hiszen az óriási szociális nyomás miatt igen sokan méltányossági alapon jutnak az ellátáshoz. Ezt azonban kérni kell, és a kérést sokan — érthetően — megalázónak tekintik.
Ezzel egy kényszerűségből kialakult gyakorlat nyerhetne törvényi szentesítést, vele az adminisztráció is csökkenne. Köztudott, hogy közel egy évtizede vajúdik az egészségkárosodottak anyagi támogatása rehabilitációjának és habilitációjának törvényi újraszabályozása. Ezt már többször szóvá tettük eredmény nélkül.
A szociális intézmények finanszírozásának korszerűsítésére vonatkozóan, a most tárgyalás alatt lévő szociális törvény módosító javaslatai is tartalmaznak elképzeléseket, amelyek támogatásra érdemesek. Ebből is látszik, hogy bár az országgyűlési határozati javaslat tárgyalása egy évet késett, az abban megfogalmazott célkitűzéseket a törvénymódosítási javaslatok éppen ezért természetszerűleg tartalmazzák.
Hasonló igénnyel jelentkezik a személyijövedelemadó-rendszer és a szociális támogatási rendszer folyamatos, évenkénti összehangolása is. Állandó dilemmát jelent az, hogy a családok segítését, az igazságosabb teherviselési és támogatási rendszert adókedvezménnyel vagy konkrét összegű pénzbeli, esetleg dologi támogatással lehessen elérni.
A jelenlegi állapot szerint, amit mi is helyesnek tartunk, az Országgyűlés a vegyes formát tartja ez idő szerint a legalkalmasabb módnak. Úgy is mondhatjuk, hogy nincs jobb.
Még egy utolsó megjegyzés és kérés. Az országgyűlési határozati javaslathoz kapcsolt melléklet vagy jegyzék tartalmazza azokat a szociális ellátásokat, amelyeket a szociális törvény nem érintett, és korábban erről ízelítőt adtam. Ez a jegyzék számtalan jogszabályból kiemelve a legfontosabb tudnivalókat, nagyon hasznos segítséget nyújthat mindazon szakemberek, de a téma iránt érdeklődő állampolgárok számára is, akik a munkájuk vagy élethelyzetük miatt ezekkel kapcsolatba kerülhetnek.
A jegyzékben felsoroltak nélkül az átalakuló szociális ellátási rendszer ma már a hozzáértő számára is áttekinthetetlen lenne. Hasznosnak látnánk pontosítva, illetve a szociális törvényben megfogalmazandó új jogintézményekkel kiegészítve, hivatalos jogszabályban, de egy népszerűsíthető kiadványban is megjelentetni. A tisztánlátást segítené, megóvná az állampolgárokat a sokszor alaptalanul megfogalmazott, saját lesújtó véleményüktől, javulna a közhangulat. Ez pedig politikai érdek is. A javaslatot támogatjuk a Kisgazda-frakciócsoport nevében. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
