KULIN SÁNDOR, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KULIN SÁNDOR, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KULIN SÁNDOR, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja az országgyűlési határozattervezettel azonosulni tud. Azonosulni tud azért, mert — ha egy gyűjtőfogalmat akarok mondani, akkor — hűen kifejezi azokat a törekvéseket, azokat a célkitűzéseket, amelyek egy szociális piacgazdaság építésének a mai, gazdaságilag nagyon nehéz szakaszban előttünk állnak.
Ugyanakkor némi csalódottsággal vagy szomorúsággal kell hogy tudomásul vegyük azt, hogy az abban lefektetett időmeghatározások, menetrend, sajnos, nem tud igazán megvalósulni, és a szociális törvénykezésnek az előző napirendben tárgyalt korrekciója nem igazán az, amit a következő évre már valóban szerettünk volna bevezetni. Azonban az irányban történő elmozdulásokat jelez, az irányban történő lépéseket jelez. Sőt hadd mondjam meg azt is, hogy minden lehetséges módon is igyekszünk ez irányban elmozdulni ezen túlmenően is más törvényekben való módosításokkal is.
Tehát egyet tudunk érteni azzal, amit a határozattervezet 1. pontjában megfogalmaz, azokkal a pénzbeni jövedelempótló támogatásokkal, amelyekkel az időskorúakat, a rokkantakat és a családban élő gyermekeket — tehát akik vagy életkoruk, vagy egészségi állapotuk, vagy a társadalomban elfoglalt helyzetük miatt veszélyeztetett, anyagilag súlyosan veszélyeztetett helyzetben vannak.
Egyetértünk azzal is, hogy az egészségkárosodásból eredő hátrányok mérséklésére a többletköltségekhez állami hozzájárulás történjen, és dolgozzuk ki, fektessük le törvénybe az egészségkárosodottak egységes támogatását.
Igenis, törekvésünk a gyes alanyi jogú ellátási rendszerét, ha lehet, '95-ig szorgalmazni, de egy ez irányba mutató megoldásra tettem éppen módosító javaslatot a költségvetési törvényben, amely szerint szeretnénk, ha jövő év közepétől hároméves korig kiterjeszthetnénk a gyedet. Tehát ezáltal a gyest felváltanánk és egy jövedelemarányos támogatást valósíthatnánk meg azok számára, akik ezt igénybe tudják venni, a többiek számára pedig természetesen maradna a gyes.
Nagyon egyetértünk — mint azt Fekete Gyula képviselőtársam is kifejtette már — azzal, hogy felül kell vizsgálni a személyijövedelemadó-rendszert, hogy az jobban igazodjon a családok összetételéhez, az eltartottak számához, és hogy igazságosabb szempontok érvényesüljenek az adómentes sáv kialakításában és a kedvezmények differenciált kezelésében. Ezt annál is inkább szükségesnek tartjuk — az indoklás egyik részét már Fekete Gyula képviselőtársam elmondta a bizottsági jelentésében —, mert ha megnézzük a mai adatokat, akkor azt látjuk, hogy nem sikerül biztosítani az esélyegyenlőséget, mégpedig a lakosság különböző életkorú csoportjai között. Mert — mint itt egy korábbi hozzászólásomban más témával kapcsolatban elmondtam — örvendetes az, hogy a nyugdíjak értékállóságát viszonylag tartani tudjuk, és ennek következtében a hetven éven felüli lakosságnak alig tíz-egynéhány százaléka esik csak a legalsó jövedelmi kvintilisbe, addig a 19 év alatti népességnek majdnem 40%-a esik ebbe, tehát e téren feltétlenül tennünk kell valamit. Mert ez így nagyon felborítja az egyensúlyt, ezért tehát két úton lehet tenni. Egyrészt a pénzbeli támogatások rendszerét kell fejleszteni, másrészt pedig azoknál a családoknál, ahol a jövedelem megtermelődik, ott nem kell elvonni tőlük, és ott az adókedvezmények útján kell kezelni.
Annyira magunk között vagyunk, és sajnos a szociális témák tárgyalásánál mindig olyan kevesen vagyunk, hogy nyugodtan elmondhatom azt, hogy némileg eltérő a megközelítés sokszor még egy párton belül is abban a kérdésben, hogy a szociális piacgazdaságnak ki hangsúlyozza jobban a gazdasági oldalát, és ki hangsúlyozza jobban a szociális oldalát. Természetes dolognak tartom, hogy akik elsősorban a gazdaságért felelősek, azt látják jobban nagyító szemüvegen keresztül, mi pedig a szociális oldalát, és úgy gondoljuk, hogy a gazdaságban nemcsak a gazdaság, a tőke, a befektetés, hanem az emberi tényező kiemelt fejlesztése lehetőségeinek biztosítása is indokolt. Természetesen tudjuk — mint képviselők ugyanúgy felelősek vagyunk a gazdaságért is és tudjuk azt —, hogy oda komoly invesztíció kell, és némi megértéssel kísérjük gazdasági szakembereinknek azokat az intelmeit, amelyek azt mondják, hogy vigyázó szemünket, legalábbis az egyiket, mindig az IMF-re kell vetni, mert igaz, hogy az IMF nem diktál, csak megmondja azt, hogy milyen körülmények között vagyunk mi jó hitelfelvevők, vagy keressünk más megoldást magunknak.
Kérem szépen, egy segítséget szeretnék adni, egy felhívást szeretnék adni ehhez a szemlélethez. Ugyanis miről van szó? Össze szokták hasonlítani, hogy a különböző országok mennyit és milyen arányban fordítanak a GDP-ből szociális kiadásokra. És én azt hiszem, hogy itt súlyos csúsztatás van, tévedés van, ami nem biztos, hogy szándékos, de érdemes rámutatni. Arról van szó ugyanis, hogy a kiindulási alap mondjuk egy 1986-os felmérés, és aztán azóta évenként korrigálják ezeket az adatokat, de nagyon nem mindegy, hogy milyen országokat hasonlítanak össze.
(17.20)
Mert ha Magyarországot összehasonlítják egy már évtizedek óta piacgazdasági országgal, akor súlyos torzulások fognak mutatkozni. A bővebb értelemben vett szociális kiadások — szociálpolitikai kiadások — körébe tartoznak a nyugdíjak is. Na már most, Magyarországon ma is közel 100%-ban — korábban még inkább — a nyugdíjak a költségvetés valamelyik szféráján — vagy az állami költségvetésen, vagy a társadalombiztosítási költségvetésen — átmennek. Ugyanakkor a piacgazdaságokban, ahol háromelemű nyugdíjrendszer van, és ahol fizetésben megkapta a munkavállaló azt az összeget, amit ő magánbiztosításra befizetett, nem megy keresztül a GDP-számítás költségvetési fejezetén, ezért ez ott nem jelenik meg, jóllehet mégiscsak az egyén szociális biztonságát szolgálja. Ezek a torzulások előidézhetik azt, hogy a kimutatásokban mi mindig igen magas rátával szereplünk a szociális kiadások körében.
Ezek lennének azok a gondolatok, amelyeket elöljáróban el kívántam mondani az MDF szociálpolitikai meggondolásairól. Köszönöm szépen.Taps.)
