BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dr. Szabó Iván pénzügyminiszter úr az 1994-es költségvetési törvényjavaslat expozéjában október 12-én bejelentette, hogy a törvényekben előírt egyeztetések, valamint a megváltozott kamatfeltételek alapján a központi költségvetés kiadási főösszege és hiánya a benyújtott törvényjavaslathoz képest több mint 100 milliárd forinttal nagyobb.
A megállapodások, illetve az új feltételrendszerben esedékes többletkiadások költségvetési konzekvenciáit a 13549—13560-as sorszámú módosító indítványok tartalmazzák, amely indítványokat Siklós Csaba képviselőtársammal közösen nyújtottunk be.
Ennek megtörténte azt is kifejezésre juttatja, hogy a Kormány e módosulásokat a költségvetési javaslat kereteibe illeszthetőnek ítélte. Az említett képviselői módosító indítványok az alábbi témákat ölelik fel.
Először: a közalkalmazotti sztrájkbizottság és a Kormány közös nyilatkozatot fogadott el arról, hogy a benyújtott 1994. évi költségvetési törvényjavaslatban foglaltaktól eltérően már 1994-től életbe lép a közalkalmazotti bérrendszer. Az ebből adódó többletkiadások fedezetéül olyan megoldást nyújtottunk be, amely a terheket arányosan osztja meg az érintett intézményi kör finanszírozásában szerepet vállaló központi költségvetés, helyi önkormányzat és egészségbiztosítási alap között.
A helyi önkormányzatoknál a szükséges forrást legnagyobbrészt átlagosan 50%-ban a központi költségvetés biztosítja 1994-ben egyenlő részben támogatással és az önkormányzatok által megelőlegezett öszszeghez kapcsolódó garanciavállalással. A megelőlegezett összeget a központi költségvetés maradéktalanul visszafizeti 1996 és '98 között, és viseli ennek kamatterheit is, ha hitelfelvétellel párosul.
Ha ezt az összeget az önkormányzat saját költségvetéséből biztosítja, akkor két évig számára a központi költségvetés kamatprémiumot fizet. Ezek mellett az egészségbiztosítási alap fizeti a többletkiadásoknak átlagosan 20%-át, míg a helyi önkormányzatoknak kell finanszírozniuk mintegy 30%-át, mert ekkora részarányt képvisel átlagosan a költségvetésükön belül a saját és az átengedett bevétel.
Második témakör: az Érdekegyeztető Tanács fórumán a Kormány megállapodásra jutott a bérgarancia-alap létrehozásának szükségességében, s ezzel összefüggésben is a szolidaritási alaphoz való munkaadói és munkavállalói hozzájárulás mértékének módosulásában.
A munkavállalói hozzájárulás 2%-ról 1,5%-ra csökken, a munkáltatók által fizetett rész 7%-ról 7,5%-ra emelkedik, amiből 0,3% a bérgarancia-alap feltöltését szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók terhei egyértelműen csökkennek, és emellett pluszgaranciát kapnak a béreik kifizetését illetően.
A munkanélküliek ellátási feltételrendszerének 1993. évi módosítása az eddigi folyamatok alapján forrásátcsoportosítást indokol az önkormányzatok javára, miután a munkanélküli-ellátásból kikerülők jövedelempótló támogatása — mint ellátási forma —, pénzszükséglete ebben a körben növekvő.
A harmadik témakörben az időközben új változatban benyújtott adótörvényekhez igazodóan a földadó adókedvezményként való tényleges érvényesíthetőségét javasoljuk.
Negyedik témakör: a Kormány a társadalombiztosítási önkormányzatokkal egyezségre jutott abban a kérdésben, hogy az alapok hiányának kezelésére, a hiányfinanszírozás módjára az a legszerencsésebb megoldás, ha a költségvetés az eredetileg 1996 végéig ütemezett profiltisztítást előrehozva 1994-ben — a mezőgazdasági járadékok kivételével — teljeskörűen végrehajtja. Ugyanis a társadalombiztosítási alapok együttes hiánya rendkívül magas összeg lenne, ha a 42 milliárd forintnyi profiltisztítást nem hajtanánk most végre.
Hangsúlyozni kell, hogy az államháztartás egésze szempontjából lényegében mindegy, hogy a központi költségvetésben jelenik meg a hiány, vagy a társadalombiztosítási alapokban. A társadalombiztosítási önkormányzatok és a Kormány között további megegyezés eredménye az is, hogy a következő évben az egészségbiztosítási önkormányzat is igénybe veheti az állami költségvetés forgóalapját. Ezzel a két alap konszolidált működése biztosított.
(16.20)
Ötödszörre: a Kormány időközben beterjesztette az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekre vonatkozó javaslatát. A privatizációs bevételek keletkezését és felhasználási lehetőségeit áttekintve és mérlegelve az elkülönített állami pénzalapok finanszírozási forrása az ÁV Rt.-nél keletkező bevétel lehet. Módosítási javaslatunk összhangot teremt a Vagyonpolitikai Irányelvek tervezete és a költségvetési javaslat között.
Végül az 1993. év második fél évében a Diszkont Kincstárjegyeknél 8-9%-os kamatszint-emelkedés következett be. Ez részben az úgynevezett repo-kamatok, vagyis a kereskedelmi bankok az MNB-nek ideiglenesen átadott értékpapírjaik fedezete mellett kapott hitelek kamata esetében a jegybank által kétszer végrehajtott összesen 4%-os emelés, részben a tőkepiacon kialakult viszonylagos pénzszűke eredménye. A Diszkont Kincstárjegyek iránti kereslet növelése érdekében a repo-kamatszint fölé kellett emelni a Diszkont Kincstárjegyek maximális hozamát, hogy megérje a kereskedelmi bankok számára a vásárlás. Ennek következtében 1994-re — 23-25% körüli kamatot számításba véve — a belföldi államadóssági kiadások növekedése, nettó hatását tekintve, 60 milliárd forinttal növeli a költségvetés hiányát. Az 1994. évben kibocsátandó államkötvények jegybanki megvásárolhatóságának feltételeit is egyértelművé tettük.
Tisztelt képviselőtársaim! Az előbb ismertetett módosítások, amelyeket a gazdaságban bekövetkezett változások kényszerítettek ki, a költségvetés kiadásait 108,6 milliárd forinttal növelik. — Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
