VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék nagyon rövid lenni, hiszen ennek a törvényjavaslatnak a vitája múlt ülésünkön kezdődött meg, és azt hiszem, hogy a legtöbb lényegi érv, amit ennek a módosításnak a kapcsán el lehet mondani, már elhangzott. Mégis engedjék meg, hogy néhány rövid kiegészítést tegyek a korábban elhangzottakhoz.
Először én is azt a kérdést járnám körül, hogy érdemes-e egy törvényt négy év alatt négyszer módosítani? Bizonyára igen, ha a Kormány ezt indokoltnak látja. Tehát találhatnánk olyan okokat, amelyekkel ezeket a módosításokat meg lehetne magyarázni. Ám jómagam is úgy gondolom, hogy az általános jogbiztonság elvét akkor, amikor egy ilyen fontos törvényjavaslatot, amely az adózók mindennapjait közvetlenül érinti, módosítani nem célszerű.
Érdemesebb lett volna az 1990-es elfogadás után megvárni egy vagy két évet, amíg ezek a tapasztalatok összegyűjthetők, azután ezekkel az érvekkel nekilátni egy nagyobb, átfogóbb módosításnak, és nem minden évben kis, apróbb kiigazításokat, finomításokat végezni magán a törvényen.
Valóban igaza van államtitkár úrnak, amikor az expozéban azt mondta, hogy az adómorál, az adó kijátszása, kikerülése indokolttá teszi azt, hogy ennek a törvénynek a módosítására sor kerüljön. Valóban emiatt az érv miatt a FIDESZ parlamenti frakciója el tudja fogadni azt, hogy kerüljön sor a törvény módosítására. Bár emlékeztetni szeretnék rá — és azt hiszem, hogy az itt ülő Szigethy képviselőtársam is emlékszik —, amikor tavaly vagy tavalyelőtt, nem emlékszem már pontosan, mindketten fölhívtuk azokra a veszélyekre a figyelmet, amelyeket most a törvénymódosításban a Kormány részben orvosolni kíván. Bizonyára államtitkár úr is emlékszik rá. (Dr. Becker Pál igenlően bólogat.)
Tehát részben valóban indokolt a törvénymódosítás, részben ennek megvannak a maga veszélyei. Indokolt, amikor olyan kiigazításokat végzünk rajta, amelyeket később elfogadott törvények szükségessé tesznek. Például a helyi adókról szóló törvény kiigazítása. Indokoltnak tűnhet ez akkor, amikor egy olyan általános társadalmi hangulat van, amely szükségessé teszi az adók szigorítását.
Én mégis úgy gondolom, hogy ennek a módosításnak a többsége nem igazán erről szól. És mindjárt indokolni is kívánom, hogy miért.
Ugyanis úgy gondolom, hogy a módosítók abba a csapdába kerültek, amelyet — mint államtitkár úr utalt rá — az országjárás során különböző vállalkozóktól, polgároktól véleményként hallott. Szigorítani kell az adózás rendjéről szóló törvényt, szigorítani kell az eljárást, emelni kell a bírságtételeket, és lehetőleg minél szűkebb körre vissza kell szorítani azt a feketének vagy szürkének nevezett gazdaságot, ami az adózás átfogó módosítását indokolttá teheti.
Én úgy gondolom, hogy ez a módosítás több ponton is már a vállalkozók működése ellen hathat, hiszen itt olyan bírságtételekről van szó, amely egy általános vállalkozó tönkretételét vagy tönkremenetelét is eredményezheti.
Én tehát úgy gondolom, hogy részben a bírságtételek, részben az adóhatóság jogköreinek a kiterjesztése ellenkező irányban hat, mint azt a vállalkozások célszerű működése indokolná. Tehát szeretnénk, ha a vita későbbi részében a bírságtételek valamilyen módon csökkentésre kerülhetnének.
Ugyancsak ilyen pontnak — és hadd emeljek ki néhány konkrétabb pontot is, hiszen így lehet a módosításról konkrétabban beszélni — érezzük a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatti boltbezárás ügyét. Erre az előttem szóló képviselőtársaim fölhívták már a figyelmet, hogy miről van szó. Úgy gondoljuk, hogy itt is némileg túlterjeszkedett a józan kereteken a módosító. Hiszen itt — mint Soós Károly Attila is fölhívta erre a figyelmet — egy élelmiszerboltban például romlandó áru, élő állat is előfordulhat esetleg, ami olyan károkat okozhat annál a vállalkozónál, amelyet egyelőre nem tisztáz a törvényjavaslat, ki fogja megtéríteni.
Még egy pontra szeretném fölhívni a figyelmet, ami szintén az adóhatóság jogköreinek a túlzott kiszélesítésére utal. Hadd olvassam föl ezt a pontot, amely a módosítás 7. §, mely így szól: "Az adóhatóság a bíróságot, a nyomozó hatóságot, a nemzetbiztonsági szolgálatokat, az Állami Számvevőszéket és a pénzügyminisztert törvényben meghatározott feladataik ellátásához szükséges adatokról tájékoztatja."
Tisztelt Ház! Bár látszólag valóban indokolható az, hogy az adóhatóság tájékoztatási körét kiterjeszszük az Állami Számvevőszékre és a pénzügyminiszterre is, én azonban úgy gondolom, hogy ennek megvannak a maga veszélyei. Hiszen a törvényjavaslat, a módosítás nem rendelékezik arról, hogy a pénzügyminisztert milyen körben célszerű tájékoztatni a munkája ellátásához.
Gondoljunk abba bele, hogy itt nem pusztán makroadatok szolgáltatásáról lehet szó. Tehát nem pusztán arról lehet szó, hogy az adóhatóság — összegezve a személyi jövedelemadó befizetéseit vagy a társasági adóból származó befizetéseket — ezeket bocsássa a pénzügyminiszter rendelkezésére. Itt szó lehet — ahogy Soós Károly Attila vagy éppen Békesi László fogalmazott —, mondjuk, egyes képviselők adóbevallásának a szolgáltatásáról.
És sajnos a törvény nem rendelkezik megnyugtatóan arról, hogy az adótitokkal milyen módon kell eljárnia a pénzügyminiszternek. Én nem tartanám célszerűnek, ha ebből a felsorolásból a módosításban a pénzügyminiszter benne maradna. Ezért javaslatot is fogunk tenni a pénzügyminiszter tájékoztatásának a kivételéről.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy röviden tudtam szólni azokról a pontokról, amelyek aggályossá teszik ennek a törvénynek a módosítását. Véleményem szerint azonban nem célszerű most arról nyilatkozni, hogy parlamenti frakciónk támogatja-e ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, vagy nem. Bizonyára nagyon sok módosítás fog beérkezni a törvényjavaslathoz. A magunk részéről is elő fogunk ilyenekkel állni.
Ezért kérném is elnök urat, hogy amennyiben most kívánná lezárni az általános vitát, a holnapi nap délutánjáig ezt halassza el, vagy tegye lehetővé azt, hogy a módosító indítványok beadására még a holnap délelőtt folyamán is sor kerülhessen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
