JUHÁSZ PÉTER, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
JUHÁSZ PÉTER, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
JUHÁSZ PÉTER, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy rendkívül fontos törvényjavaslatról vitatkozunk ma, hiszen az utóbbi időben örvendetes volt látni, hogy az energiaszektornak a gázszolgáltatás része egyre inkább elterjedőben van hazánkban, és egyre több iparvállalat és egyre több lakás tudja felhasználni ezt a modern és kényelmesen kezelhető energiát.
Van azonban az energiaellátás területén egy olyan kérdés, amely az energiaszolgáltatást, a vezetékes energiaszolgáltatást gáz esetében természetes monopóliummá teszi, hiszen természetes következménye a fizikai kiépítésnek ez a monopolhelyzet. A fogyasztók nem választhatnak több szolgáltatóból, hiszen teljesen célszerűtlen lenne egy fogyasztóhoz több gázvezetéket kiépíteni. Mivel kialakul ez a természetes monopolhelyzet, ezért nekünk törekedni kell arra, hogy olyan szabályozórendszert alkossunk, amellyel kvázi modellezni lehet a piaci körülményeket. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat ehhez a szabályozáshoz egy keretet ad, de a szabályozás részleteibe nem bocsátkozik. Úgy gondoljuk, hogy ezeket a feltételeket a törvényben részleteiben mindenféleképpen szabályozni kellene, mint azt nagyon sok ország törvényalkotási gyakorlatában tapasztalni lehet.
Ugyanakkor a természetes monopóliummal együtt jár az, hogy a fogyasztók érdekeit képviselni kell. A törvényjavaslat erre a Magyar Energiahivatalt mint intézményt állítja fel, és a Magyar Energiahivatalnak az egyik feladata — a szabályozás és a hatósági munka mellett — a fogyasztó védelmének az ellátása. Meglehetősen furcsa helyzet ez, hiszen ez a hivatal egyfelől az engedélyeket adja ki a gáz szolgáltatására, értékesítésére, valamint a gázszolgáltatók engedélyének a megadása közben ő dönti el, hogy a szolgáltató vajon alkalmas-e a gázszolgáltatásra, de a törvényjavaslatban nincs meghatározva pontosan, hogy ezen szolgáltatási engedélynek mik a feltételei. Ez rendkívüli módon szubjektívvé teheti az Energiahivatalnak a döntéseit. Eddig is számos beadvány van az IKM-nél — szolgáltatási engedély —, és feltehetően ez a sok elbírálatlan engedély át fog kerülni a Magyar Energiahivatalhoz, és nagyon félő az, hogy csak a jelenlegi szolgáltatóknak lesz engedélye, és ezek a kérelmek nem kerülnek rövid időn belül elbírálásra.
Elég furcsa számunkra, hogy a leendő gázszolgáltató, gázértékesítő más szervezettel csak a Magyar Energiahivatal engedélyével egyesülhet, értékesíthet jelentős tulajdoni hányadot, szállíthat le alaptőkét. Ez teljesen ellentmond a társasági törvénynek, erre ugyanis a társaság közgyűlése jogosult. Szerintem a Magyar Energiahivatal csak azt vizsgálhatja, hogy fennállnak-e a szolgáltatás feltételei, amit engedélyben előírt. Hogy ezt később ki, kivel és hogyan tudja biztosítani, már nem tartozik a Magyar Energiahivatalra. Ha eredetileg aláírt egy minimum alaptőkét, az alá a szolgáltató később sem mehet.
Minden parlamenti párt részéről eddig elhangzott, hogy rendkívül fontos lenne a gázszektorban a privatizáció.
(16.30)
A privatizációnak viszont az egyik legfontosabb feltétele, hogy a tőkét befektetni vágyó tisztában legyen azzal, hogy milyen lesz az árképzési rendszerünk. És ez a biztonság annál nagyobb, minél magasabb szinten van szabályozva, és természetesen úgy ítélem meg, hogy ezt törvényi szinten kellene szabályozni. A törvény az árképzés feladatát kormányrendeletre utalja.
A privatizációnál szeretnék felvetni egy gondolatot, nevezetesen azt, hogy, sajnos, a lakosság körében egyre nagyobb azoknak a száma, akik nem képesek befizetni a gázdíjat. Nyilvánvaló, hogy elég sokan kívánnak a privatizáción keresztül gyorsan meggazdagodni, kis társaságok is, kis tőkeerővel rendelkező társaságok. A kérdés az, hogy a gázszolgáltatás biztonságát nem fogja-e veszélyeztetni, hogyha ezek a kis tőkeerővel rendelkező társaságok egyre nagyobb mértékben találkoznak azzal a problémával, amit az előbb említettem, hogy nem képesek kifizetni a gázszolgáltatás díját.
Szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy a törvényjavaslat úgy szól, hogy a gáz árának tartalmaznia kell a rekonstrukcióra fordítandó költséget és a fejlesztésre fordítandó költséget is. Sajnos, jelen pillanatban a gáz hatósági ára ezeket a költségeket nem tartalmazza, és mint ahogy előttem több hozzászóló is említette, ha a fölmerülő költségekkel arányos árat kívánunk létrehozni, és az előbbi szempontot is be akarjuk építeni az árba, akkor körülbelül háromszorosára kellene felemelni a gáz árát. Itt elsősorban a lakosságra gondolva, ez oly mértékű terhet jelent a társadalomra, hogy ezt jelen pillanatban nem lenne képes elviselni.
A Kereszténydemokrata Néppárt teljes mértékig egyetért azzal, hogy a társadalmat jelen pillanatban nem szabad ily mértékű áremeléssel terhelni, de a törvényben mindenképpen rögzíteni kellene az elkövetkezendő öt-hat évre, hogy hogyan kívánjuk az árainkat alakítani, hiszen — mint ahogy az előbb már említettem — akik a privatizációban érdekeltek, csak egy ilyen biztos fogódzópont segítségével tudják elkészíteni gazdasági számításaikat.
Az önkormányzatok egyébként 1981 óta és különböző társaságok, vállalkozók jelentős mennyiségben létesítettek gázszolgáltatáshoz hálózatokat, és ez a piac nagyon fellendült. Az önerős létesítések megsokszorozódtak. Most az eddigi létesítők elvesztenék jogukat, a gázszolgáltatóknak viszont nincs tőkéjük. Ezt a megjegyzést azzal kapcsolatban teszem, hogy a törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy a jövőben csak a gázszolgáltatók lesznek jogosultak gázhálózat építésére. Kérdés az, hogy a jelenlegi, kis tőkével rendelkező gázszolgáltatók vajon fogják-e tudni tartani azt az örvendetes fejlesztési ütemet, amelyet jelen pillanatban önkormányzatok és különböző társulások, vállalkozók megteremtettek.
A törvényjavaslat szól a hálózatfejlesztési hozzájárulásról. Ebben az évben már részben rendeztük a hálózatfejlesztési hozzájárulás kérdését, hiszen mind az önkormányzatok, mind az egyéni személyek, akik pénzüket fektették ilyen létesítmények kialakításába, részvénnyel tulajdonosaivá váltak a létesítményeknek. Viszont a nyáron megalkotott törvény csak szeptemberig rendezi ezeknek a tulajdonviszonyoknak a kérdését, a törvényjavaslat javaslatot tesz arra, hogy két éven belül a gázszolgáltatóknak kötelező megvenni azokat a létesítményeket, amelyeket nem gázszolgáltatók hoztak létre. A kérdés az, hogy erre milyen technikát alkalmazzunk. Lehet, hogy talán az lenne a megoldás, ha nem a lakosság és az önkormányzat hitelezne a szolgáltatóknak, hanem a szolgáltatók erre hiteleket vennének föl, és minél előbb a lakosság részére kifizetnék ezen létesítmények költségeit.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. Mielőbb elkészítjük az általam említett problémákkal kapcsolatos módosító indítványokat, és azokat a Ház elé terjesztjük. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
