TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Én nagyon sajnálom, hogy legjobbjaink eltávoztak már — beleértve az egész Kormányt… (Derültség.) Úgy gondolom, elfáradtak már a költségvetési vitában. Nem baj, majd aki hallja a felszólalásomat, adja át nekik, hogy mit mondtam.
1990 ősze óta veszek részt a költségvetési vitában, jogászként hallgattam a közgazdászok érveléseit. A Kormány igyekezett bizonygatni a tervezés és a számadatok helyességét, és mindig vázolta az elkövetkező jövőt; az ellenzék pedig cáfolta azokat — hisz ez volt a dolga. És mi történt minden évben? A kormányzati oldal a három év alatt még véletlenül sem, de megközelítőleg sem találta el a költségvetés akár bevételi, akár kiadási oldalának számait. A költségvetési deficit azóta évről évre nő; a Parlament pedig — igaz, az ellenzék tiltakozása mellett — tudomásul veszi a negatív találatokat.
Mi lehet ennek az oka? A Kormány peches — vagy a szakértelem hiánya? Megmondom őszintén, én az utóbbira szavazok. Fémjelzik a ciklust az átgondolatlan kormánydöntések, nincs a Kormánynak — nemhogy hosszú távú, de — középtávú vagy rövid távú gazdasági koncepciója sem. (Bejczy Sándor: Semmi sincs!) Ami volt, az volt — az már nincs. A múlté a Nemzeti Megújhodási Program, a Kupa-program, Szabó miniszter úr Kupa-korrekciója — már az sincs… Sőt, óráról órára változnak a gazdasági elképzelések. Emlékezzenek arra, képviselőtársaim, hogy most szeptemberben — ugye, megkaptuk már júliusban a költségvetési törvényjavaslatot — Szabó miniszter úr a tévé nyilvánossága előtt jelentette, hogy minden megváltozott, strómant nem alkalmaz, saját nevében fogja előterjeszteni a Kormány javaslatait — mint képviselő. Aztán győzött a józan ész; mégis fucsa lett volna, hogy Szabó miniszter úr fogja támogatni Szabó képviselő úr javaslatait. És így aztán a Siklós Csaba képviselőtárs és Becker Pál által jegyzett csomag került benyújtásra.
Most mi lesz akkor — én csak kérdezem —, hogyha netán Szabó miniszter úr beteg lesz a szavazáskor, és akkor mégis Becker államtitkár úrnak kell majd támogatnia a saját javaslatait?
De azóta már tudjuk, hogy egy újabb csomag érkezett, meg még most jelezte Szabó miniszter úr, éppen a hét végén, hogy a forrásadónál mégiscsak elfogadják azt, hogy 10%-kal lesz esetleg — akkor egy újabb csomag lesz… Az lesz majd az igazi tulajdonképpen ebben a Parlamentben, amikor egy képviselő-miniszter meginterpellálja saját magát mint minisztert, a miniszter válaszol a képviselőnek, és nem fogadja el, mondjuk, a saját válaszát a miniszter… Én gondolom, ez lesz itt az igazi csemege… (Derültség és szórványos taps.)
Tisztelt Ház! E rövid bevezető után — csak tallózva — néhány kérdést szeretnék érinteni a teljesség igénye nélkül. Szerintem ezeknek a kérdéseknek a megoldása javítaná a költségvetés jövő évi helyzetét.
Óriási nyomás nehezedik a Vám- és Pénzügyőrségre azért, hogy bevételeit növelje. Ehhez szükség lenne az új vámtörvényre. Állítólag készen van, csak a Kormány késlekedik a beterjesztéssel; helyette inkább politikai jellegű törvények meghozatalát szorgalmazza, mint a gazdaságilag fontosakét.
A jelenlegi rendelkezések hatékonyabb alkalmazása is javíthatna a költségvetés bevételi oldalán, csak ahhoz a Vámőrség költségvetési támogatását kellene jelentősen növelni.
Ugyanilyen jó befektetés lenne az APEH költségvetésének emelése is. Az APEH szervezete a megfelelő adóellenőrzésre alkalmatlan, így az állami bevételek növelését nem az eltitkolt adók felderítéséből, hanem az aránytalan mértékű bírságokból próbálja biztosítni. Az adózási, eljárási és szankcionálási szabályok szigorítása és számonkérése a vállalkozók felé természetesen törvényes. De míg a számonkérés kizárólag csak ezt a kört érinti, és a feketekereskedelem továbbra is virágzik, addig ez teljesen etikátlan! A Kormány részéről van ugyan törekvés a feketekereskedelem visszaszorítására, de ugyanakkor annak költségvetési feltételrendszerének megteremtésére még kísérletet sem tesz, így a törekvés eleve kudarcra van ítélve. Ezért elengedhetetlenül szükség volna az APEH létszámának és eszközrendszerének fejlesztésére, egy érdekeltségi rendszer bevezetése mellett. Igaz, a kiadási oldal nőne — de annál sokkal jobban nőne a bevételi oldal is, ez pedig a deficit csökkenését eredményezné.
Az 1994. évi költségvetési bevétel egy részét a társaságiadó-bevétel képezi. Igaz, hogy az adókulcsot a törvényjavaslat csökkenti, de ugyanakkor újabb terheket ró az adófizetőre. Itt kiemelném a természetbeni juttatásoknál bevezetendő új szabályozást. Eszerint jövőre az összes természetbeni juttatásnál, aki adja, fizet 44% adót, és aki kapja, az is fizet újabb 44%-ot. Ez összességében körülbelül 60%-os adóterhelést jelent.
(19.30)
Az állam nem tudja vállalni a szociális gondoskodást, aki pedig felvállalja, azt megbüntetik 44%-os adóval. A Kormány ezt a lépését azzal indokolja, hogy ne természetben juttassanak a munkaadók a munkavállalóknak, hanem álljanak helyre a tisztességes bérviszonyok. Én meg azt mondom, hogy a Kormány teremtse meg a tisztességes bérviszonyoknak megfelelő feltételeket, és vezessen be tisztességes adórendszert. Nem elfogadható a Kormánynak az a filozófiája, hogy ha csökken az adóbevétel, akkor emelni kell az adókat. Aki tisztességes és bevallja a jövedelmét, fizessen többet, sőt még többet! Ez az állampolgárokat csak csalásra ösztönzi.
A minimáladó bevezetéséről, melyet magam is elhibázott lépésnek tekintek, már sokat nem akarok beszélni, ezt képviselőtársaim megtették. Ez az adófajta sem nem vagyoni, sem nem jövedelmi típus, egy egyszerű tevékenységi adó. A piacgazdaságban ilyen nincs, és attól teljesen idegen elem. Ez a rendelkezés egyébként súlyosan sérti a Kormány által meghirdetett befektetések ösztönzését. Ha valóban veszteséges a cég, akkor nem lesz miből fizetni adót, ha pedig azért nem fizet, mert visszaforgatja a jövedelmét, és befekteti a vállalkozásába, akkor azt a lépését megadóztatni elfogadhatatlan.
Ha már a befektetések ösztönzését említem, nem támogatható a külföldi befektetők eddigi kedvezményének fokozatos leépítése. 1994. január 1-jétől pedig ezeknek a preferenciáknak a megszüntetése nagyon veszélyes lépés. A magyar és külföldi vállalkozók számára az esélyegyenlőség megteremtése nem a külföldi befektetési kedvezmények eltörlését, hanem a magyar vállalkozók részére is a kedvezmény megadását jelenthetné.
A törvényjavaslat a kormányzat részére eseti kivételek engedélyezését helyezte ugyan kilátásba. Az ígéret előre kiszámíthatatlan elemet visz a gazdálkodásba. Normatív szabályozás helyett a szubjektív döntéseknek kedvez, ez pedig a protekcionizmus melegágyát jelenti. Ez a döntés a 70-es évek szintjére való visszatérést jelentené, akkor ugyanis az illetékes hatóság döntési jogától függött egy-egy adókedvezmény engedélyezése.
Meg kell jegyeznem azonban, hogy a befektetési kedv nem elsősorban az adókedvezményektől függ, hanem az ország gazdasági helyzetétől. A mezőgazdaság az iparral együtt padlón van, a bankrendszerünk csődöt mondott, a deficit nő, amely előbb-utóbb magunk alá temet. Az infláció tovább növekszik, és így ebbe a gazdasági környezetbe csak az őrült ruház be. Legalább az őrülteket kellene egy kicsit segíteni!
Tisztelt Ház! Túlzás nélkül állítom, hogy ebben a Házban már többször, százszor elhangzott, hogy szükség volna az államháztartási reformra. Mindez a kormányoldalon süket fülekre talált. Tulajdonképpen megértem a miniszter urakat, minden tárcáért felelős miniszternek az a célja, hogy a költségvetésből kihasíthassa azt az összeget — és ez minél több legyen —, amellyel a saját aktuális feladatait meg tudja oldani. Hosszú távú feladat megoldására gondolni sem lehet, az átfogó gazdasági koncepció hiánya ezt lehetetlenné teszi.
Gondoljanak képviselőtársaim például a honvédelmi tárca költségvetésére. Egy hadsereg védelmi képességét a felszereltsége, fegyverzete határozza meg. Ismereteim szerint a minisztériumnak fogalma sincs arról, hogy az elkövetkező években — mondjuk '95-ben és '96-ban —, távolabbra nem is gondolok, milyen fejlesztésre lesz költségvetési fedezete. Használt vagy esetleg legkorszerűbb tankok megvásárlására lesz-e lehetősége? Lesz-e fedezete a javításra? Addig nincs baj, amíg a gyakorlótéren elromlik egy tank, azt legfeljebb bevontatják. De egy esetleges, teljesen nem kizárható támadás esetén ez az út nem járható. Persze, ha arra számítunk, hogy úgysem lesz támadás, az más, akkor hadsereg sem kell. Így már jogos, hogy nem lehet hosszú távra tervezni.
Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében valamennyi területet egységesen kezelni természetesen lehetetlen. Fontos a kultúra, a környezetvédelem, a honvédelem, a külügy, az egészségügy és így tovább, sorolhatnám. Ezeknek a területeknek az érdekében különböző lobbyk működnek. Senki nem akarja tudomásul venni, hogy előbb a gazdaságot kell, kellene rendbe tenni, és akkor jutna pénz valamennyi területre, így azonban az egyes területek elszívó hatása lehetetlenné teszi a gazdaság talpra állítását, sőt további bajok forrását jelenti.
Számomra nagyon érdekes figyelni azt is, hogy az egyes minisztériumok felelős beosztású vezetői a saját Kormányuk döntéseivel szemben hogyan próbálnak lobbyzni, és jutni újabb és újabb költségvetési forrásokhoz. Milyen az a kormányzati fegyelem, ahol a Kormány mint testület elfogad egy költségvetési javaslatot, és akkor az egyes tárcák miniszterei, különböző képviselőket megnyerve, azokon keresztül lobbyznak a Kormány döntése ellen. Konkrét példákkal is szolgálhatnék, olyannal is, amikor egy egész bizottságot próbált az egyik tárca megnyerni a költségvetési támogatások indokoltnak vélt emelése tárgyában. A csökkentés érdekében, érdekes, senki sem lobbyzott.
Ilyen helyzetben és e jelenségek mellett az 1994. évi költségvetés javítása ellenzéki oldalról kilátástalan. A költségvetés alapvető hibái teljesen kezelhetetlenek. Kisebb, fontosnak ítélt korrekciókat lehet javasolni, de átdolgozni azt nem áll módunkban.
Ilyen módosító javaslatnak tekintem annak a megtiltását, hogy a Kormány a jövő évtől kezdődően különböző alapítványoknak juttasson ingyenesen kincstári vagyont képező ingatlanokat. Az elmúlt évek eseményei és vitái — azt hiszem — ennek az indítványnak a megalapozottságát alátámasztják. Amikor a költségvetés ilyen helyzetben van, nem hiszem, hogy indokolt milliárdos vagyonokat csak úgy elajándékozgatni. Ilyet egy tisztességes Kormány nem tehet.
A költségvetés kiadási oldala csökkentésének szükségességéről, a pazarlásról, a felelőtlen vezetői magatartásról, gondolkodásról is sok szó esett már e Házban. Hadd mondjak én is egy példát, amelyre egy felelős beosztású vezető szombati újságnyilatkozata ösztönöz.
Négy, kétségtelenül balek fiatal kirabol egy bankot és elviszi az állampolgároknak — mondom, az állampolgároknak — 91 millióját. A törvény teljes szigorával fog lesújtani, teljes joggal, és életük nagyjából véget is ér. Ezzel szemben négy, állítólag hat, egyáltalán nem balek, talán már nem is fiatal, nem rabol ki egy bankot, inkább felveszi ugyancsak az állampolgárok 60 millióját végkielégítés címén. (Derültség a bal oldalon.) Most az ÁV Rt. elnök-vezérigazgatója, Szekeres Szabolcs azt nyilatkozza az újságban, hogy ez a 61 millió nem is olyan sok, mert az ÁV Rt.-nél 1 óra 16 perc alatt keletkezik ennyi veszteség az ÁV Rt. vállalatainál. Ezt nyilatkozta. Viszont az új vezetés felgyorsult tempója csökkenti majd a veszteségeket. Csak növelte volna a veszteségeket, ha várnak a felmentéssel. Lehet, hogy önök értik ezt a logikát, egyetértenek a szemlélettel, sőt tudják, hogy most már lassul a veszteség üteme, és mondjuk az 1 óra 16 perc helyett 1 óra 20 perc alatt keletkezik annyi, mint amennyit kifizettek. Én azonban nem értem ezt. De azt sem, hogy ennyi veszteség és rossz munka mellett a felmondás előtt az érintettek hogyan kaphattak és ki írta alá a magas félévi jutalmat, amely így megnövelte az átlagkeresetüket. Szóval így működnek dolgaink, további magyarázat — azt hiszem — ehhez nem szükséges.
A költségvetési bevételek egy része alul-, a másik része felültervezett, ez a korábbi években is így volt, de azt hiszem, nem véletlenül. Ugyanis ahol a bevétel nem teljesült, ott hiány keletkezett, ahol pedig több bevétel volt, azt nem a hiány fedezetére fordították, hanem fel lehetett használni átcsoportosítással más feladatok ellátására. Ez a Kormány részére egy szabad pénzfelhasználási lehetőséget biztosított. Lényegében érdemes így tervezni, mert az Országgyűlés ellenőrzése így megkerülhető. Most is ez történik.
Csak megjegyzem, hogy a jövő évi önkormányzati választásoknak nincs tervezett költségvetési fedezete. Lehet, hogy a Kormány úgy gondolja, nem is lesz önkormányzati választás jövőre. De ugyanez a helyzet a kamarai törvény végrehajtásához szükséges költségvetési fedezet hiányával is.
Tisztelt Ház! Természetesen nem számítok arra, hogy az általam elmondottak bármilyen formában is megváltoztatják a Kormány elképzeléseit az 1994. évi költségvetés összefüggéseiben. Az ellenzéki észrevételek általában reakció nélkül maradnak, és a Kormány valahogy úgy viselkedik, hogy a kutya ugat, a karaván meg halad. Csak az a kérdés, hogy ez a karaván hová halad. Szerintem a gazdasági szakadékba, de oda is hátszéllel. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
(19.40)
