ROTT NÁNDOR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ROTT NÁNDOR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ROTT NÁNDOR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a rendkívül szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy olyan törvényjavaslatról kell kifejteni a nézeteimet a Házban, amely — megítélésünk szerint — nagyszerűen megfelel egy szaktörvényjavaslattól elvárható követelményeknek. Sajnos, ezt ritkán tudjuk elmondani, de a villamos energiáról szóló törvényjavaslat azok közé tartozik, amelyek messzemenően megfelelnek mind szerkezetileg, mind tartalmában az elvárásoknak. Ez rendkívül fontos, hiszen az ország nyugat-európai rendszerekbe való becsatlakozásához nélkülözhetetlen, hogy e terület jogszabályi, törvényhozási háttere is olyan minőségű legyen, amely összhangban áll a nyugat-európai törvényhozásokkal és a nyugat-európai jogszabályokkal.
Nem szeretnék azonban beteg lenni amiatt, hogy rosszat nem mondok. E törvényjavaslattal kapcsolatban is bizonyos hiányosságok felmerülnek. A teljesség igénye nélkül most csak néhány alapvető jelentőségűről szeretnék néhány szót szólni.
Az egyik az, hogy a törvény az árképzésben és az árak meghatározásában — és ez egy tartalmi, érdemi kérdés — egyszerűen egy miniszteri rendeletre hagyatkozik. Azt hiszem, hogy pont az energiaiparban egy-egy energetikai létesítés hosszú távú, hosszú időt vesz igénybe, maga az üzemelés is nagyon hosszú időre vonatkozik, minimum 20-30 év ezeknek az élettartama. Egy ilyen vállalkozás teljesen bizonytalanná és teljesen megbízhatatlanná válna, ha törvényhozási szinten legalább az árképzés néhány alapelve nem rögzítődnék. Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy racionális vállalkozó tőkét fektet be egy olyan vállalkozásba, ahol törvényhozási szinten nem rögzítettek az árképzés bizonyos kritériumai olyan esetben, amikor ez egy központi árképzési elv alapján történik.
Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy egy olyan tevékenységnél, mint a villamos energia árának alakítása, egy törvényben az árat hosszú távra meghatározni nem lehet úgy, hogy azt mondom, egy kilowattóra ennyibe és ennyibe kerül. Ez természetesen lehetetlen. De hogy az árképzésben a Kormánynak, a következő kormányoknak 20 évig vagy még tovább, vagy legalábbis egy újabb törvény megjelenéséig milyen elveket kellene követnie, az megítélésünk szerint igenis törvényhozási rendelkezést kívánna, éspedig e törvény keretében.
A másik ilyen problematikus pont a hatáskörök kérdése. A törvény végrehajtásával és magával a villamosenergia-termelés, -felhasználás folyamatával öszszefüggő hatásköröket bizony a törvény eléggé lazán vagy nem elég pontosan rögzíti.
Több ilyen probléma is felmerül, ezekből most csak egyet ragadnék ki. Itt van a fogyasztói érdekvédelem kérdése. A törvény egyfelől ugyan megállapítja — meg kell mondani, ezt is eléggé határozatlanul —, hogy bizonyos fogyasztói érdekek kifejeződésére létre kell hozni a fogyasztók társadalmi szervezetét. Azonban hogy ezeknek az érdekeknek az érvényesítése a gyakorlatban hogyan történik, arra vonatkozólag a törvény tulajdonképpen nem mond semmit.
(16.50)
Legfeljebb azt mondja — de ezt sem szigorú öszszefüggésben —, hogy majd a miniszter fog rendelkezni. Én azt hiszem, hogy a fogyasztói érdekvédelem kérdésében sokkal pontosabban kellene ebben a törvényben rendelkezni.
Egy kissé más aspektusból és más megközelítésből még egy további hiányosságra szeretném felhívni a figyelmet. Az energiatermelés és az energiaelosztás gazdasági szempontból, de akár a lakosság életkörülménye szempontjából is alapvető létszükségleti jelentőségű, ugyanakkor veszélyes üzem. Veszélyes üzem, mert az energiatermelés létesítményei, az erőművek maguk sem veszélytelenek, de nem veszélytelenek a vezetékek sem, következésképp az egész energiatermelés és energiaelosztás általánosabb, szigorúbb és hatékonyabb védelmet követelne annál, mint ami ebből a törvényből kitűnik. Itt arra gondolok, hogy a törvény bizonyos rendelkezései betartásához megfelelően szankcionált büntetőjogi következményeket kellene fűzni, és az emberek védelmét, az életvédelmet biztosító szabályokat is talán nagyobb mértékben kellene kifejteni ebben a törvényben, mint ahogy ez megtörténik.
Rendelkezések történnek a felelősség kérdéséről, lehet, hogy én nem értettem meg világosan a törvényt, de hogy itt különféle díjösszegeken felül komolyabb szankciók is be lennének építve a törvénybe, én ezt nem találtam, és ezeket rendkívül hiányolom. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy egy nem megfelelő megoldás esetén valamiféle pönálét kell fizetni, hanem ehhez nagyon komoly és nagyon szigorú felelősségi szabályokat kell hozzáfűzni, hogy megnyugtatóak legyenek. És még egy szempontból: ha megindul az energiaiparnak a privatizációja, akkor a magánvállalkozások vagy az ebbe tőkével beszálló netán külföldi vállalkozások is világosan lássák azt, hogy ezekhez az itt lerögzített szabályokhoz milyen súlyos következmények fűződnek, megfelelően azoknak a súlyos következményeknek, amelyekkel ezeknek a szabályoknak a megszegése járna.
Végül, és ezek inkább jogtechnikai jellegű észrevételek, de nem jelentéktelenek, a jogszabály sok esetben utal olyan jogszabályokra vagy olyan kormányrendeletekre és miniszteri rendeletekre, amelyeknek bizonyos részeit — éspedig talán épp azokat, ahol ezekre hivatkozás történik — bele kellene építeni ebbe a törvénybe. Én azt hiszem, hogy a jövő szempontjából megnyugtatóbb lenne, hogyha egy sor olyan helyen, ahol ez a törvény kormányrendeletre vagy miniszteri rendeletre utal, ott legalább a későbbi kormányszintű, illetve miniszteri szintű jogszabályalkotásnak bizonyos elemeit inkorporálnánk ebbe a törvénybe, mert így egy teljesebb, jogilag tisztázottabb és hézagmentesebb jogszabállyal tudnánk megteremteni az energiapolitika végrehajtásának a kereteit. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
