KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A következő javaslat Törvényjavaslat a rádióról és a televízióról címet viseli 13773-as számon. Tekintettel arra, hogy a két ügy összefügg, valamint az idő kímélése céljából a két javaslatot együtt terjesztem a Ház elé, és utána a szavazás természetesen külön történik majd róluk, ha ez így lehetséges.
Ami a két ügy összefüggését illeti, itt arról van szó, hogy a rádióban és a televízióban egy egészen sajátos helyzet alakult ki, ami élénken foglalkoztatja már hetek óta a közvéleményt, élénken foglalkoztatja hetek óta a sajtót, és a politikai közvéleményben is újabb ellentéteket gerjesztett.
Ennek a kialakult helyzetnek a kezelésére egy rövid távon megoldásokat hozó és egy hosszú távon megoldásokat hozó javaslatot terjesztettünk elő. Azért adom elő a kettőt együtt, mert a kettő ily módon összefügg egymással.
Ami a tényfeltáró ideiglenes bizottságot illeti a rádióban és a televízióban történtek kivizsgálására, ez a javaslat Nagy Tamás és Palotás János képviselőtársaim által is jegyzett. Az indok, amiért véleményem szerint az Országgyűlésnek a két intézményben kialakult helyzettel foglalkoznia kell egyrészt, hogy ezen intézmények működtetéséhez jelentős mennyiségű költségvetési pénzeket használunk fel, másrészt pedig ezen intézmények közszolgálati funkciót töltenek be, és mint ilyenek egyáltalán nem mindegy, hogy hogy működnek. Ezeknek az intézményeknek a Parlament érdeklődési körében kell maradnia, és abban az esetben, ha ilyen mértékű problémahalmaz merül fel ezekben az intézményekben, mint ahogy az most megfigyelhető, akkor a Parlamentnek az előbb említett két ok miatt ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell.
Foglalkoznunk kell természetesen azért is ezekkel a kérdésekkel, mert noha a történések a készülékek egyik oldalán történnek, ugyanakkor viszont a történések érintettje a készülék másik oldalán helyet foglaló fogyasztó: a rádióhallgató és a televíziónéző. A történet róla szól. Róla szól egyrészt azért, mert az ő véleményének az esetleges befolyásolásáról van szó; vagy ha ezt pozitívan akarom megfogalmazni, akkor arról van szó, hogy neki kell pártatlan tájékoztatást kapnia, és ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy biztosított-e ez a pártatlan tájékoztatás a jelenleg kialakult helyzetben.
Másrészt róla szól a történet azért is, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a pénzéért — amellyel ő is hozzájárul ezen intézmények fenntartásához — milyen műsort kap cserébe, márpedig az ismert események következtében számosan mondják le annak a lehetőségét, hogy az általuk létrehozott, egyébként nagyon értékes alkotások ezeken az intézményeken keresztül eljussanak a nézőhöz, illetve a hallgatóhoz. Véleményem szerint ezen szempont is indokolja azt, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.
Tényfeltáró vizsgálóbizottságot javasolunk, és itt hadd emlékeztessek arra, hogy egy ilyen javaslat már volt, ami az 1992. október 23-i események kivizsgálására alakult volna. Akkor ezt a javaslatot a Parlament nem fogadta el. Ha elfogadta volna, akkor az a tényfeltáró bizottság már megállapította volna pontosan, hogy mi történt valójában a téren, és talán azzal elkerülhetők lettek volna a mai események, amelyek a televízióban, rádióban kialakultak.
Mindezen indokok alapján javasoljuk azt a tisztelt Háznak, hogy alakítsa meg ezt a vizsgálóbizottságot, foglalkozzon ezzel a kérdéssel és adjon instrukciókat a helyzet megoldására vonatkozóan.
Ez a megoldás kezelhetné az akut helyzetet, ami jelenleg kialakult ebben a két intézményben, ugyanakkor viszont természetesen magát az egész problémahalmazt ez hosszú távon nem rendezi. A hosszú távú megoldást a médiatörvénynek az elfogadása jelentheti.
Ez a Parlament a médiatörvénnyel másfél-két éven keresztül egyszer már foglalkozott, és végül egy sikertelen szavazási procedúra után nem fogadta el a Ház. Mint tudjuk, senki nem volt a Házban, aki megszavazta volna. Ezzel természetesen nem a múlt heti vitát akarom felidézni, csak jelzem, hogy a Ház nem fogadta el ezt a törvényt.
Ugyanakkor viszont ha a következő parlamentre hagyjuk a médiatörvény meghozatalának ügyét, új parlament, új felállásban, új vitákat indít. Lehet, hogy miután nagyon fontos kérdésről van szó, konszenzusra kell jutni, ott is másfél-két évig tart az ügynek a rendezése, ami esetleg azt jelentheti, hogy nemhogy 1994-ben, de még 1995-ben sem lesz médiatörvény, ami rendezi ezt a helyzetet.
Véleményem szerint az a javaslat, hogy esetleg egy teljesen új médiatörvényt esetleg benyújt a kormányzat, azért nem túlzottan szerencsés, mert bár az elfogadásra kerülhetne esetleg ebben a ciklusban, de ha új javaslatról van szó, az megint újabb és újabb egyeztetéseket igényel, és esetleg a Parlamentnek mégsem lesz lehetősége a médiatörvényt ebben a ciklusban meghozni, s akkor előáll az a helyzet, hogy a következő parlament és így tovább és így tovább — esetleg hosszabb ideig foglalkozik vele.
Éppen ezért mi egy olyan javaslatot teszünk, hogy benyújtjuk a Ház elé a médiatörvénynek azt a változatát, amely azon pontokat tartalmazza, amelyekben egyszer már valamikor egyetértés volt, illetve azon pontok esetében, ahol ez az egyetértés nem állt fenn, ott A, B vagy esetenként C variációban tárjuk a Ház elé a választási lehetőségeket.
Ez a törvényjavaslat, amit mi most benyújtunk, 154 §-ból áll, mintegy 400 indítványból jön össze ez a 154 §. A 400 indítványban 40 ellenzéki indítvány található, amiből következik, hogy az összes többi, az vagy a Kormány eredeti javaslata, vagy a kulturális bizottság, alkotmányügyi bizottság javaslata, vagy pedig a kormánypártok képviselőinek a javaslata. Nem lehet tehát azt mondani, hogy egy tiszta ellenzéki javaslat lenne. Ugyanakkor viszont ez így egy olyan alap, amiről érdemes tárgyalni, és aminek alapján valószínűleg gyorsan meg lehetne hozni a médiatörvényt, hiszen ami a Rádióban és a Televízióban történt, mindnyájunkat arra int, hogy márpedig médiatörvényre szükség van, mert ez rendezheti véglegesen az ügyeket.
(15.40)
Arra az esetre javasoljuk még, ha a tisztelt Ház úgy dönt, hogy elfogadja és napirendre tűzi, majd később tárgysorozatba veszi a törvényjavaslatot, javasoljuk, hogy a parlamenti pártok bevonásával kezdődjenek egyeztető tárgyalások a kérdésről. Emlékeztetem önöket, hogy jó példák állnak előttünk, hiszen mind a honvédelmi törvény, mind pedig a rendőrségről szóló törvény esetében igen eltérő álláspontok voltak az eredeti álláspontok, ugyanakkor viszont az egyeztető tárgyalások során lehetőség volt arra, hogy ezek a törvények elfogadhatók legyenek, és minden valószínűség szerint ezeket a Parlament meg fogja alkotni.
Másrészről emlékeztetek arra, hogy az idén a Parlament több kétharmados törvényt fogadott el, szemben a tavaly év végi, idei év eleji nyilatkozatokkal, ami megintcsak arra utal, hogy abban az esetben, ha a tárgyaló partnerek között van készség ezeknek a törvényeknek konszenzussal történő meghozatalára, akkor van lehetőség is arra, hogy ezek a törvények létrejöjjenek.
A törvényt azért nyújtottuk be, hogy derüljön ki: kik akarnak itt médiatörvényt. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)
Határozathozatal
