SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, hogy e késői időpontban egy kétperces reflexióra szeretnék sort keríteni, Szigethy képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, hogy az Országgyűlés működése alatt 20. olyan eset, olyan törvény lenne, amihez az Alkotmánybíróság hozzányúlna, és értékeli, hogy ez egy rendkívül rossz szám és hogy az ellenzék mindig előre jelezte azt, hogy a javaslatok, amelyekről ezek szerint három és fél év alatt 20 esetben bebizonyosodott, hogy mégsem elégítik ki az Alkotmánybíróság igényét, az nem lenne alkotmányszerű.
Ezzel kapcsolatban kértem szót. Az egyik megjegyzésem az, hogy jogi kérdések eldöntésénél nagyon sokszor van olyan helyzet — és most nem egy jogász van jelen, aki ezt megerősítheti, maga Szigethy képviselőtársam is —, ami nem úgy működik — elnézést kérek a hasonlatért —, mint az automata, ahol bedobják az ötforintost és kiugrik a szendvics — ha kiugrik, mert ma már ez sem biztos. Hanem nagyon sokszor a jogi kérdésekre megadható válaszok sokszor nehezen, a helyes válaszok sokszor nem találhatók meg könnyen, sőt a felek, akik vitatkoznak valamilyen válasz megadásának helyességén, a későbbiekben is fenntartják a véleményüket, mert a jog természetével ez együtt jár, hogy nem mindig adhatók egzakt és egyértelmű jogi válaszok a felmerülő problémákra. Ez az egyik dolog, amit meg szerettem volna jegyezni ezzel kapcsolatban, és példaként már másra ne is hivatkozzak, csak arra, hogy nemhogy a jogi válaszok ilyenek, hanem a jogi válaszok értelmezése kapcsán is előfordult ez, hiszen előfordult már nem egyszer, hogy az Alkotmánybíróság ítéletét homlokegyenest másképpen magyarázták és értelmezték azok, akiknek azt értelmezni kellett, akikhez az szólott. Ez az egyik észrevételem.
A másik észrevételem az, hogy ez a szám, amit Szigethy István említ, hogy az magas vagy sok, azon túl, amit most én említettem és amit mérlegelni kell akkor, amikor minősítjük ezt az úgymond eredményt, ezt azzal is össze kell nyilvánvalóan vetnünk, hogy milyen idő alatt, milyen törvényhozási munka mellett fejtette ki, milyen törvényhozási mennyiség mellett adódott olyan eset, amikor — és én most szándékosan fogok fogalmazni úgy, ahogy fogalmazok — a Parlament megoldása nem találkozott az Alkotmánybíróság megítélésével. Mert még egyszer szeretnék viszszatérni arra, hogy jogi értelemben kinek van igaza egy adott vitánál, az is egy adott kérdés, és az is egy adott kérdés, hogy egy jogvitát természetesen el kell dönteni és azt az Alkotmánybíróság dönti el.
Akinek tehát hivatalból igaza van, az mindig az Alkotmánybíróság lesz! De ez nem biztos, és gondolom, hogy ezt nem értik félre, ebben nincs tiszteletlenség, nincs a közjogi hatáskör bármilyen értelemben való megkérdőjelezése, de nem biztos, hogy mindig a testületnek van igaza, amely az Alkotmány értelmében hivatott egy jogkérdés elbírálására. Ezzel is tisztában kell lennünk.
Azt is látnunk kell, hogy az Alkotmány értelmezésénél az Alkotmánybíróság gyakran használja a láthatatlan Alkotmány intézményét, amin különböző, az Alkotmány írott szövegéből levont következtetéseket és elveket ért az Alkotmánybíróság, amely már az Alkotmányban írásban nem szerepel.
Nem akarok én ebbe hosszabban és mélyebben belemenni, de tréfásan azt szoktam mondani, és hadd említsem ezt itt is meg, hogy minél láthatatlanabb egy Alkotmány, annál nehezebb a láthatatlan tételeket, téziseket pontosan felmérni és ahhoz alkalmazkodni. Úgy is mondhatnám, hogy a láthatatlan Alkotmány olyan is lehet, mint egy kivilágítatlan szekér az úttesten, könnyű beleszaladni.
Végezetül ami azt illeti, hogy az ellenzék a három és fél év alatt előfordult 20 esetet mind megjósolta, én ezt most nem tudom lekontrollálni, de azt tudom, hogy az ellenzék vitastílusára általában jellemző az, hogy különféle érvekkel vitatják a különböző kormányjavaslatokat és ezek között nagyon sokszor megjelennek alkotmányos érvek.
Én arra volnék kíváncsi, hogy ahhoz képest, amikor az ellenzék alkotmánysértést állított — ez meggyőződésem szerint sokszorosa a 20-nak —, ahhoz képest ez a 20 hogyan viszonyul?
Tehát én azzal zárnám le ezt a hozzászólást, nem hiszem, hogy e törvényjavaslat részletes vitája kapcsán tovább el kellene merülni ebben a témában, hogy elhamarkodott dolog az adott szám negatívként való értékelése. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt bagatellizálni kell vagy le kell becsülni, természetesen a Parlamentnek arra kell törekednie, hogy véletlenül se kerüljön olyan helyzetbe, véletlenül se hozzon olyan döntést, amelynek az alkotmányossága megkérdőjelezhető, de az önmagunk minősítésével vigyázzunk és ne legyünk ebben a kérdésben sem elhamarkodottak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
(21.00)
