ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Előbb májusban, majd szeptemberben nyújtottam be kérdést a földművelésügyi tárca vezetőjéhez az állami erdők elherdálásával, felparcellázásával, illetve az új erdőbirtokossági társulatok megalakításának szükségességével kapcsolatban.
Miniszter úr válaszában — legutóbb október 5-én — azt ígérte, hogy a törvényi megoldást hozó tervezetet még az ősz folyamán benyújtják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényt ez az Országgyűlés a ciklus végéig el is tudja fogadni.
A lapokban, és ez október 25-én volt, idézem: "Az erdők elherdálására készülő újabb merénylet ellen emelte fel szavát és tiltakozott az Országos Erdészeti Egyesület és a Magyarország Erdőiért Egyesület." Ők abból indulnak ki, hogy a kárpótlási törvényben nincs szó az állami erdőkről, mégis több ezer hektárt jelöltek ki e célra az állami erdőgazdaságok területéből.
Az erdők köztudottan átlagosan csak 4 aranykorona értékűek, szemben az egyéb földekre jellemző, hektáronkénti 20 aranykorona-értékkel. Ezért, ha nincs licit, igen olcsón lehet megszerezni egy hektár erdőt. Egyesek gyakran 500 Ft/aranykorona áron jutottak alkalmanként több millió forintot érő faállományhoz. Például ha valakinek 20 aranykorona-értékű, tehát körülbelül egy hektárnyi szántóját vették el, akkor kiindulva az 500 forintos árból, ezért akár 5 hektárnyi erdőt is kaphat.
Nem véletlen tehát, hogy igen keresettek az erdők. Ám ma az is életbeli realitás, hogy az erdők gyors leromlásához vezet, ha az új tulajdonosok kitermelik a hasznavehető, eladható faállományt, ám elhagyják a vágásterületek felújítását. Az erdő mint új vagyontárgy, sajnos, alkalmas arra, hogy önző célokból extraprofitot hozó, úgynevezett "fagyár" legyen.
Az erdészeti szakemberek arról tájékoztatták a nyilvánosságot — több képviselőt, így engem is —, hogy újabb százezer hektár állami erdőterületet akarnak kárpótlásra kijelölni. A kárpótlási jegyek értékmegőrzési szándékával bizonyos bróker-részvénytársaságok pályázatokat készítettek, Hogyan teremthetjük meg a kárpótlási jegyek keresletét? címmel.
Az erdő mint szabad préda szellemében kiválasztották azokat a Balaton környéki erdőgazdaságokat, amelyek erdőállományuk minőségéből és földrajzi elhelyezkedésükből eredően még nyereségesen gazdálkodnak, mutatnak rá az említett erdészek. A brókrek szerintük azt tervezik, idézem: "Itt olyan ingatlanbefektetési alapot kívánunk létrehozni, amelyet kárpótlási jegyért lehetne jegyezni, és amely létrejötte után megvásárolná az államtól a tulajdonában lévő erdők egy részét. A befektetők 15% osztalékot ígérnek, ami egyébként képtelenség. Ez csak az erdők kirablásával és az egész társadalom jövőjének veszélyeztetésével érthető el." Ismétlem, az erdészek szerint. Ők úgy értékelik, hogy — és ezt szó szerint idézem — "A kárpótlási jegyek bizonyos része már rég nem a kárpótoltaknál, hanem alacsony értéken felvásárolva a brókerházak tulajdonában találhatók. Ezek a szervezetek futnak a pénzük után, és remélik, hogy a törvényhozást és a Kormányt megtévesztve elérhetik céljukat."
Mindezek alapján kérdezem tisztelt miniszter urat, mi a véleménye az említett erdészti egyesületek azon javaslatáról, hogy a magyar erdők jövőjének önös érdekekből való veszélyeztetése miatt a Parlament — idézem a folytatásban — "állítsa le az erdők további elidegenítését, a föld-, a kincstári, a környezet-, illetve a természetvédelmi, az erdő- és az erdőbirtokossági törvények megalkotásáig."
Megjegyzem, miniszter úr, mások, tőlem függetlenül, de ugyanezen cél érdekében nyújtottak be önálló indítványt. Várom szíves válaszát. (Taps a bal oldalon.)
