SZABÓ LAJOS (Kisgazda)
SZABÓ LAJOS (Kisgazda)
SZABÓ LAJOS (Kisgazda) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Vagyonpolitikai Irányelvekre vonatkozó határozati javaslat tervezetét az 1992. évi LIII. és LIV. törvény rendelkezései szerint a Kormány az állami költségvetéssel egyidejűleg köteles az Országgyűlés elé terjeszteni.
A Kormány eleget is tett e kötelezettségének, mert 1992. szeptember 30-án 6806-os szám alatt benyújtotta az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelveket. Ez az előterjesztés azonban nem került napirendi tárgyalásra. Csak az Országgyűlés bizottságaiban kezdték meg a javaslat vitáját, nem teljeskörűen, majd a Kormány minden indokolás nélkül visszavonta.
Tehát az előttünk fekvő 11393-as számú határozati javaslat az eredeti, időben a tisztelt Ház elé utalt 6806-os számú javaslat felismerhetetlenségig átdolgozott változata.
Jogosan teszem fel tehát a kérdést: milyen irányelvek alapján kezelték az állami vagyont januártól novemberig? Mi szabott határt a kiadásoknak, netán nagyvonalú költekezéseknek, és milyen bevételi elvárásoknak kellett megfelelni?
Sokkal inkább úgy tűnik, az előterjesztés a kialakult gyakorlat által megvalósult tényszámokat tartalmazza, melyek megváltoztatására, de még enyhe befolyásolására sincs lehetősége a tisztelt Országgyűlésnek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy jelen határozati javaslat körülbelül egy hónapig lesz hatályos.
Az eredeti előterjesztés visszavonása gyakorlatilag olyan helyzetet teremtett, mintha a Kormány nem tett volna eleget a '92. évi LIII. és LIV. törvény rendelkezéseinek, és a vagyonkezelő szervezetek jóváhagyott irányelvek, pénzügyi korlátok nélkül, saját belátásuk szerint működhettek. Ugyanúgy, mint 1992-ben, emlékezetem szerint akkor is novemberben szavaztuk meg a '92. évre vonatkozó Vagyonpolitikai Irányelveket.
Az új határozati javaslat igyekszik indokokat találni az eredeti javaslat visszavonásának szükségességére. Ezek: az 1993. évi költségvetés, az ÁV Rt. megalakulása és valószínűleg az ezzel összefüggő vagyonmegosztás, az 1992. decemberi kormányhatározat a privatizáció meggyorsításáról, az 1993. februárban módosított egzisztenciahitel, a kisbefektetői részvényvásárlási program és a pótköltségvetés.
Most vegyük vizsgálat alá a határozati javaslatot. A bevezető részben felismerhető, hogy a privatizáció, a privatizációs stratégiai célok között új elemként jelent meg a piaci verseny erősítése, a gazdasági modernizálás feltételeinek megteremtése és az államadósság csökkentése. Mindezek fontos, a gazdaság szempontjából lényeges területek, megfogalmazásuk tehát indokolt.
Az irányelvekben megjelölt célok kibővülését látjuk a privatizációban szereplők számának növelésében, a hazai vállalkozók, munkavállalók, a vállalati vezetők mellett a termelők tulajdonszerzésének támogatása, valamint a lakossági kisbefektetők körének szélesítése. E bővítés valójában kényszerhelyzetből született, mivel mind a hazai, mind a külföldi nagybefektetők köre egyre inkább szűkülőben van.
Az eljárási szabályok körében mint pozitívumot emelhetjük ki a versenyeztetés elvének deklarálását, a befektetők információval való ellátását, a hazai befektetői, illetve belső munkavállalói csoportok preferálását. Ezzel a hazai befektetők régi kívánsága teljesül, miszerint a külföldiek különböző kedvezmények révén kialakult előnyösebb, kiváltságos helyzete megszűnik.
Néhány szót a zártkörű versenytárgyalásról. Némileg ellentétes a versenyeztetés alapelvével a zártkörű verseny fogalma, ahol az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója nem a versenyből kizártak, hanem a résztvevők körét határozza meg. Azt, hogy e kört milyen szempontok alapján állapítják meg, az Irányelvek nem tartalmazza, ami a továbbiakban vitára adhat okot, főleg a kizártak körében.
E probléma enyhítésére csak annyit: zárt versenytárgyalásra az esetek körülbelül 1%-ában kerül csak sor.
Az osztalékpolitika az 1992. évi Irányelvekben foglaltakhoz képest két céllal bővült. Ezek: a pénzügyi, technológiai és környezetvédelmi reorganizációk, valamint a kezességvállalás biztosítása.
Mindkét elem, a fontossági sorrendet figyelembe véve, a központi bevételek realizálása elé került, ami a privatizációs bevételek korlátozott voltát ismerve, a költségvetés bevételi oldalának további hiányát eredményezheti.
Az ÁV Rt. osztalékának meghatározásánál, illetve felhasználásánál észrevételeznünk kell, hogy az előterjesztés első helyre teszi a gazdasági társaságok működőképességének megőrzését, a további értékvesztés elkerülését, és második helyre a vagyon további gyarapítását. Ez mindenképpen a realitások figyelembevételét jelenti, de ugyanakkor ellentétes a gazdasági növekedést hirdető politikával.
A munkavállalói tulajdonszerzés könnyítésére bevezetett kedvezmények — 12,5% saját erő + 37,5% egzisztenciahitel — várhatóan jelentős tömegek vagyonhoz jutását eredményezi, ugyanakkor bevételkiesést eredményez. További hatása lehet e befektetők kivárása, hiszen ha az utóbbi években nyújtott kedvezményeket figyelembe vesszük, nem lehetetlen, hogy további kedvezmények reményében tartalékolják tőkéjüket.
Az Irányelvek keretein belül nem szabályozott az sem, hogy az említett lehetőségeket, kedvezményeket mi alapján ítéli meg a vagyonkezelő. Ennek szabályozása elkerülhetetlen, hiánya korrupcióra ad lehetőséget.
Az ÁV Rt. osztaléka és az ÁVÜ-részvények után az 1993. évben kifizetésre kerülő állami vagyon hozadéka a központi költségvetés bevételét képezi.
Az 1993. évi pótköltségvetés az ÁV Rt. részére 8 milliárd forint befizetését írja elő. Ez az összeg 26 milliárd forinttal kevesebb az 1993. évi költségvetésben rögzítettnél. Ez mindenképpen jelentős eltérés, ami fakadhat a privatizációs bevételek túlbecsüléséből, a bevételek nem eléggé hatékony realizálásából, valamint a privatizáció költségoldalának megnövekedéséből is.
Vélhetően mindhárom ok közrejátszott a tervezett befizetések ilyen nagymérvű elmaradásában.
Az ÁVÜ 1993-ban 74,8 milliárd forintot irányzott elő tervezett kiadásainak fedezetére. A kiadásokkal kapcsolatban — és ez vonatkozik mindkét vagyonkezelőre — már a bizottsági vita során is kifogásoltuk az egyes költségcsoportok részletes kimunkálásának teljes hiányát. Az ÁVÜ vonatkozásában találunk egy felsorolást: működési költség 1,35 milliárd, privatizációval összefüggő kiadások 6,81 milliárd, szavatosság- és kezességvállalás 6 milliárd, a foglalkoztatási alapnak 12 milliárd, a területfejlesztési alapnak 6 milliárd, a mezőgazdaság-fejlesztési alapnak 4 milliárd, vagyonkezelőknek 1 milliárd, reorganizáció 5 milliárd, társaságok alapítására 3,7 milliárd, garanciafedezet 2 milliárd, ÁV Rt. alaptőke-emelés 6,9 milliárd, Befektetési és Fejlesztési Bank 4 milliárd, világkiállítási alap 3,5 milliárd, kisvállalkozói garanciaalap 4 milliárd, és ezek után költségvetési befizetés mindösszesen csak 5,34 milliárd.
Kedvezményes konstrukcióban történő értékesítésből 30 milliárd forinttal az államadósságot kívánják csökkenteni, kárpótlási jegyek ellenében 20 milliárd forint eladást kívánnak biztosítani.
Nyilvánvalóan szerkesztési hibának tudhatjuk be, hogy az ÁV Rt. kiadásai a határozati javaslatból kimaradtak, de az indokolási részben fellelhetők. Például: reorganizáció 51 milliárd, hitelátütemezések 34 milliárd.
Valójában tehát látunk szép, kerek, de főleg nagy számokat, de semmi támpontunk nincs arra, miért éppen 51 milliárd vagy miért 34 milliárd stb.
(11.10)
Vagy mi tartozik pontosan ebbe a körbe: a vállalati átvilágítások és előkészületek 5,2 milliárd? De sorolhatnám tovább. Nem akarok azonban visszaélni tisztelt képviselőtársaim türelmével, és nem kívánok a részletekbe belemenni. Várható módosító indítványaink szóbeli indoklását a részletes vita során fejtjük ki.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről benyújtott határozati javaslathoz néhány rövid észrevételt tegyek.
A célkitűzések között nem szerepel az államadósság csökkentése. Ez bizonyos szempontból az előterjesztők realitásérzékének fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. Ugyanakkor felvetődik, hogyha akkor, amikor az állami vagyon privatizálása folyik, tehát az állami költségvetés olyan pluszbevételekkel számolhat, amelyek egy későbbi időpontban már nem állnak rendelkezésre, nem sikerül csökkenteni az államadósságot, mikor lesz erre mód és lehetőség?
A privatizációs folyamat eljárási szabályainál lényeges új elem, hogy az ügyvezetést kötelezi arra, hogy tájékoztassa a munkavállalók érdek-képviseleti szerveit a foglalkoztatásra, a jövedelmi és szociális ellátásra, illetve a tulajdonhoz jutási lehetőségekre vonatkozó megállapodásokról. A lakosság rendszeres és bővülő tájékoztatása elősegítheti a privatizáció korrupciós lehetőségeinek csökkentését, valamint nyomon követhetővé teszi a privatizáció folyamatát.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ennek a pozitív hatásnak az ára az ilyen irányú költségek ugrásszerű megnövekedése. Felfedezhető azonban, hogy az ez irányú tevékenység nem eléggé átgondolt, pazarlónak tűnik. Gondolok itt a privatizációs lehetőség televízióban történő reklámozására, mely semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, csak az általánosságokat. Ennélfogva a reklám meddő szórása nagy, hatékonysága kicsi.
1994-ben erőteljesen növekedtek a munkavállalói tulajdonszerzés esélyei: 50% kedvezmény, ennek 15%-a készpénz, egzisztenciahitel, sőt kárpótlási jegyek felhasználhatók.
A két vagyonkezelő 210 milliárd forint portfólió elkülönítésével megteremti a kárpótlási jegyek fedezetét. Az ÁV Rt. 36,269 milliárdos költségkötelezettségei között sok olyan tételt találunk — például befizetés különféle alapokba —, melyek korábban az ÁVÜ-t terhelték.
Az ÁVÜ 44,8 milliárdos kötelezettségéből 4 milliárdos a költségvetési befizetés, a többi kimondottan költség jellegű ráfordítás.
Tisztelt Ház! Kedves képviselőtársaim! Mivel az 1993-as előterjesztés késedelme miatt az év 12 hónapjából 10 már eltelt, tisztelettel kérdezem: mit tehetünk? A kiadási előirányzatok időarányos részét már nyilván felhasználták, ha volt megfelelő bevétel, tehát az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozattervezet lényeges módosítására alig látok lehetőséget.
A szociális bizottság is "jobb későn, mint soha" meggondolásból a benyújtott előterjesztéseket általános vitára alkalmasnak találta. (Taps a Kisgazdáknál.)
