TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság kisebbségének előadója:

Teljes szövegű keresés

TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság kisebbségének előadója:
TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az előbb hallották, a gazdasági bizottságban a Vagyonpolitikai Irányelvekről vita folyt, és a kisebbség nem tartotta a két előterjesztést tárgyalásra alkalmasnak. Véleményünket azzal szeretném — csak nagyon röviden — megalapozni, hogy nevetségesnek tartjuk, hogy 1993. november 2-án tárgyalja a Ház az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelveket, mert a korábban benyújtott Irányelvek visszavonásra kerültek, és az egész évben, tehát tíz hónapon keresztül Irányelvek nélkül, a törvényes, meghatározott, alkotmányos renddel ellentétesen folyt ez a — az ország átalakítása szempontjából leglényegesebb — folyamat, a privatizálás.
Tartalmi okai is vannak annak, hogy sem az 1993-as, sem az 1994-es Irányelveket nem tartjuk megfelelőnek. Az ok kettős. Nem elsősorban arról van szó, hogy az ott leszögezett elvek nem felelnének meg az ellenzéki képviselőknek vagy a bizottságban helyet foglaló ellenzéki képviselők véleményének, hanem hogy nem látjuk biztosítva azt, hogy az elvek érvényesítésének mechanizmusát az Irányelvek tisztázták volna, és lehetővé tennék annak a — különben elvileg hangsúlyozott — célnak a megvalósítását, hogy a privatizálást a társadalom át tudja tekinteni.
Sem a privatizálás folyamatának leírása nem felel meg ennek, sem az ott kialakult intézményi rendszer ellenőrzése nem felel meg ennek; az erre vonatkozó beszámolók csak olyan általánosságokat hangsúlyoznak, amelyek éppen a részleteket illetően semmilyen felvilágosítást nem tartalmaznak. És akkor, amikor a magyar társadalom úgy érzi, hogy a jogilag közös vagyon most véletlenszerűen kerül egyes személyek tulajdonába, és efölött ellenőrzést szeretne gyakorolni, ez az eljárás nem megfelelő. Nem megfelelő azért, mert rengeteg adminisztratív-bürokratikus eljárásnak ad helyet, az ezek fölötti ellenőrzési lehetőséget nem biztosítja, és nem számol megfelelően azzal, hogy a privatizálásra fölajánlott — vagy a privatizálásra gyakorlatilag értékesített — vagyon mellett egy jelentős vagyonrész marad állami tulajdonban, és ezzel a vagyonrésszel is hatékonyan kell gazdálkodni.
Itt megint arról van szó, hogy az elvekben le van írva, mit tekint a Kormány ebben a vonatkozásban fontosnak, és azzal tulajdonképpen egyet is lehet érteni — csak éppen annak a biztosítéka hiányzik, hogy ezek a gazdálkodószervek ne a vagyonuk felélésével, a nemzeti vagyon vesztéséből tartsák fönn a folyamatos termelést. Ennek semmilyen biztosítékát nem tartalmazzák az Irányelvek, erre nem térnek ki.
És marad az utolsó kérdés, amit föl szeretnék vetni. A miniszter úr, mikor beszámolt az Irányelvekről, említette, hogy a '93-as és a '94-es Irányelvek között jelentős különbség van. Igaz: a '94-es Irányelvek hangsúlyozzák, na nem a privatizálás szervezeti rendszerének fontosságát — azt átveszik a '93-as Irányelvekből —, hanem az új, pótlólagos keresletteremtés módszereit. Itt megint nem arról van szó, hogy nem értünk egyet azzal a célkitűzéssel, amit a Kormány magával szemben támasztott, hogy szélesítse a privatizációban részt vevők körét. A kérdés az, hogy '94-ben valóban lehetőség kínálkozik-e arra, hogy a keresletet olyan mértékben szélesítsék, mint ahogy a Kormány előterjesztése alapján ezt gondolni lehet. A gyakorlati tapasztalatok arról győztek meg bennünket, hogy jelenleg jelentős szabad vagyon van az országban, és a privatizálásra fölkínált vagyontárgyak iránt nincs kereslet. A kérdéssel foglalkozó állami szakemberek azzal keresnek meg naponta: mit lehet tenni akkor, amikor szisztematikusan fordulnak elő esetek, amikor nincs jelentkező a felkínált állami vagyonra. Ha ez a helyzet, ha kínálati többlet van a piacon, akkor nyilvánvalóan nem a kereslet fejlesztése és a kereslet növelése a feladat, hanem a kínálat olyan átalakítása, hogy az vonzóvá váljék a potenciális befektetők számára.
A Vagyonpolitikai Irányelvek ezzel a kérdéssel gyakorlatilag nem foglalkoznak, vagy csak olyan általános és nehezen áttekinthető javaslatokat tartalmaznak, aminek alapján a tárgyalásra az '94-es Vagyonpolitikai Irányelveket sem tartjuk megfelelőnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem