BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Bár kezdetben úgy tűnt, a gazdasági kamarákról szóló törvénytervezet viszonylag simán veszi a törvényhozás akadályait, mára viharos indulatok csapnak magasra a téma körül. A politikai felhangokkal nem kívánok foglalkozni, a különböző kombinációk felvetése a kitalálók szakmai felkészültségét minősíti.
Mi az alapkérdés? Az, hogy szükség van-e a kamarai törvényre vagy sem. Nos, a szocialisták egybehangzó véleménye szerint igen. Ebből kiindulva néhány aggályomat szeretném megosztani önökkel.
Az első problémám a kötelező tagság kérdése. Sok, korábban felszólalt képviselőtársamhoz hasonlóan én is támogatom a kötelező tagság intézményét, ám csak átmenetileg, meghatározott ideig. Ezt követően azonban a kamaráknak oly mértékben meg kell erősödniük, olyan szolgáltatásokat és erős érdekvédelmet kell biztosítaniuk, hogy a gazdasági élet szereplői számára az önkéntes tagság vállalása jól felfogott érdekből történjék. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy a mielőbb meghozandó törvény megadja ennek jogi kereteit, a létrejövő kamarai szervezetek pedig élve jogosítványaikkal, mihamarabb megtöltsék tartalommal. Ez a tartalom pedig számomra azt jelenti, hogy a kamarákban egyesült szervezetek tényleges, nem pedig vélt erejüknek megfelelő súlyú résztvevői legyenek a döntéseknek. Erre a törvénytervezet alkalmas. Talán nem véletlen, hogy olyan szervezet tiltakozik leghangosabban ellene, melynek tagjai vélhetően elnéztek egy nullát, amikor a gazdaságban való részvételüket 6 helyett 60%-ra taksálták.
A második kérdéskör, melyben komoly kifogásaim vannak, a gazdasági kamarák működési területét érinti. A 4. § beszél megyei és fővárosi kamaráról, a regionális egyesülések lehetőségét kilátásba helyezve. Ez eddig rendben is volna. Az 5. § ezen túlmenően a helyi szervezetek létrehozását is biztosítja a jogi státus megadásával, ám mérlegelési joghoz kötve.
Nos, számomra ebben van a bökkenő. Mert addig, amíg a döntést nem a jog, a törvény, hanem szubjektummal teli honfitársaink biztosítják, nem lesz békesség és nyugalom a kamarák körül.
Anélkül, hogy a részletekbe belemennék — ezt majd a részletes vitában kívánom megtenni —, engedjenek meg néhány általános részvételt.
Miért nem veszi figyelembe a törvény a jelenlegi helyzetet? Hiszen számos ágazati, szakmai, megyei és regionális kamarán kívül az ország három városában létezik önálló városi gazdasági kamara: nevezetesen Baján, Esztergomban és Sopronban. Természetesen támogatom Szájer József és Kertész Zoltán képviselőtársaim javaslatát, amely a nem megyeszékhely megyei jogú városok számára alanyi joggá tenné a helyi önálló kamara létrehozását, hisz céljuk Sopron város számára egy immáron három éve megszerzett jog továbbvitele. Ám teljes mértékben azonosulva jogos igényükkel, felvetül a kérdés, mi lesz a többiekkel: Bajával, Esztergommal és mindazokkal a településekkel, melyek igénye, személyi, tárgyi feltételei, egyszóval összes kívánalmai adottak a helyi kamara megalakítására, ám a törvénytervezet által biztosított mérlegelési jog alapján a területi kamarák vezetése mindezt megtagadja tőlük. Nem hiszem, hogy ilyen konfliktushelyzetet eredendően törvénybe kellene iktatnunk, hát ne tegyük.
A következő téma, melyre szeretném felhívni a figyelmet: az egyéni vállalkozásban űzött személy- és teherfuvarozás szereplőinek helyzete. Nincsenek ismereteim az ország különböző településein kialakult gyakorlatról, így csak szülővárosom, Sopron példáját említhetem. Nos, nálunk az egyéni vállalkozó személy- és teherfuvarozók a helyi ipartestület tagjai. Ebből logikusan következnék, hogy a kézműveskamara megalakulása után annak tagjai legyenek. Ám a tervezet 1. számú mellékletének tételes felsorolásában nem szerepelvén, a gazdasági kamarába kell átlépniük.
Képviselőtársaim! Én nem tudom eldönteni, hogy az egyéni személy- és teherfuvarozók számára melyik szervezethez tartozás lennek a legjobb, ám vélhetően önök sem. Ez esetben viszont kézenfekvő lenne a döntést az érintettekre bízni.
Negyedik témaként a kamarák felügyeletének kérdésével kívánok foglalkozni.
Ha a kérdés vizsgálatába belemélyedünk, elsősorban azt kell mérlegelnünk, milyen kérdésekre terjed ki a felügyelet. Nos, az 57. § (2) bekezdése szerint az ellenőrzés arra terjed ki, hogy "Az alapszabály és a többi önkormányzati szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá, hogy a kamara szerveinek határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy a többi önkormányzati szabályokat?" Őszintén megvallom, ebben a szövegben semmi olyan feladat nincs, amely szakmai felkészültséget igényel, ezért teljes mértékben egyetértek azokkal, akik a felügyelet jogát az ügyészségre kívánják bízni. Ezáltal biztosítható a törvény betűjéhez való ragaszkodás, elkerülhető a minisztériumok érdekérvényesítő beavatkozása. Ne feledjük, képviselőtársaim, a napi életben bizony komoly érdekellentétek jelenhetnek meg a minisztérium és a kamara között, melynek eldöntésében komoly fegyver lehet a felügyeleti jogból fakadó beavatkozási lehetőség a miniszter kezében. Éppen ezért az a jó megoldás, ha a felügyeletet az ügyészség gyakorolja.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! Befejezésül ajánlom szíves figyelmükbe a mindannyiunk által kézhez vett levelet, melyben a KISOSZ jelenti be igényét külön kereskedelmi kamara megalakítására.
(20.00)
Megvallom őszintén: a felsorolt érvekben látok logikát, így aztán indokot is, hogy ez megtörténhessék. Gondolom, sokan vannak így, de feltételezem: ezzel ellentétesen ítélők is találhatók közöttünk.
Ezért tehát azt ajánlom, gondoljuk végig a dolgot: érveket állítsunk szembe érvekkel, majd döntsünk, egy kiérlelt vita alapján. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
